A VERSEGHY GIMNÁZIUM PADJAIBÓL A HAZAI ROCKZENE KLASSZIKUSAI KÖZÉ

Mint a bevezetőben említettem a A magyarock története első kötetében már alig 20 oldal után felbukkan a Bergendy együttes neve és története, kezdve azzal a rövid interjúrészlettel, amelyből kiderül, hogy Bergendy István (1939-2020) egykor a Szolnoki Dózsa úszója és vízilabdázója volt, akinek válogatott csapattársai, élükön az olimpiai bajnok Kanizsa Tivadarral1 külföldi útjaikról nem egyszer a kor legmenőbb rock and roll hanglemezeivel lepték meg zenét kedvelő társaikat az uszoda klubhelyiségében. E tényszerű kijelentéssel átellenben a könyvben van is egy fotó „Az ötvenes évek végén sorra alakultak a többségében dixielandet játszó ifjúsági zenekarok” felirattal, amelyen a Rocky névre keresztelt zenekar látható a Bergendy testvérekkel az előtérben. A képet alaposabban szemügyre véve és összevetve a hasonló felvételekkel nagy biztonsággal állítható, hogy a szolnoki Tisza-híd lábánál
lévő Árnyaskert / Halászcsárda kerthelyiségében készült. A majdani Bergendy együttes története bizony egy kicsit korábbra nyúlik vissza, mint az 1962-ben Budapesten történt névadó „megalakulás”. A „Dami” (a szolnoki Damjanich uszoda népszerű neve) nagymedencéjének vízilabdázáshoz is kellemes hőmérsékletűre hűtött termálvize is csak egy csepp a „tengernyi” történet első, bő másfél évtizedében.

A Bergendy testvérek Szolnokon láttak napvilágot, István 1939. október 8-án, öccse, Péter 1941. szeptember 2-án. A nagyszülők révén a család tulajdonában lévő Kolozsvári utca – Ady Endre út (1950-ig Horánszky utca) sarkán lévő, ma a Párizs Parfümériának helyet adó L-alakú épületben cseperedtek fel. A helyi emlékezetben „tabáni műegyetemként” megőrzött, lakhelyükhöz közeli Sipos Téri Általános Iskola2 elvégzése után mindketten a szigoráról, de ugyanakkor komoly tudással felvértező mivoltjáról is elhíresült Verseghy Ferenc Gimnázium3 diákjai lettek. A zenével ismerkedni már az általános iskolai években is volt alkalmuk, szülői ösztönzésre mindketten jártak a helyi zeneiskolába, Istvánnak eleinte a tangóharmonika, majd a
klarinét, később a szaxofon volt a hangszere, Péter a szaxofonnal kezdte, majd a fuvolával is megismerkedett. A középiskola első éveiben István az úszással és a vízilabdázással is közelebbi kapcsolatba került, és amint ő maga is megemlékezik róla az uszoda nem csak a víz csobbanásától és a labdák puffanásától volt hangos, hanem a friss amerikai zenék, különösen a bimbózó rock and roll ritmusaitól is.

„Az ötvenes években a Szolnoki Dózsa csapatában úsztam és vízilabdáztam – ahol a fiatalok egyik edzője akkoriban Gallov Rezső, a jelenlegi (1996, a szerk.) OTSH elnök és sportminiszter volt -, s miután Kanizsa Tivadar többszörös olimpikon és társai állandóan járták a világot, az amerikai megjelenés után egy-két héttel már az uszodában ismerkedhettünk a legújabb rock and roll lemezekkel. Éjszakánként pedig a rádióban a Music USA című műsort hallgattam, Willis Connoverrel, majd átkapcsoltam a Radio Luxembourgra, ahol az éppen formálódó rock and roll, majd később a beat szólt.”
4 A forradalom őszi eseményei és lélekromboló kimenetele még ott voltak a levegőben, talán Szolnokon még inkább, merthogy Kádár János elhíresült – mint sok-sok évtizeddel később kiderült -, hangszalagról bejátszott november 4-i rádióbeszédének másnapján az egyik szolnoki laktanyából indult, ha minden igaz, harckocsival Budapestre. A visszarendeződés helyi hívei gyorsan reagáltak, a Szolnok Megyei Tanács november 7-i rendkívüli ülésén máris kijelentette, hogy mindenben egyet ért a Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány programjával és teljes mértékben támogatja annak megvalósítását. Az elkövetkező évtizedekben, gyakorlatilag a rendszerváltozásig, e szellemben cselekedtek az országosnál is talán merevebb helyi pártapparátus és városvezetés tagjai, ki is vívták rövid időn belül a megye központi településének a városra nézve nem igazán pozitív kicsengésű „kis
Moszkva” titulust. Már csak ebből a ragadványnévből kiindulva is sejthető volt, hogy lett errefelé sok kacifántos helyzet az élet valamennyi területén, kiváltképp a kultúra világában, és persze az akkor még éppen beláthatatlan ifjúsági zenei fejlődéstörténet egyes időszakaiban.
Miként élték meg az októberi-novemberi eseményeket – bármely szempontból is -, a verseghys kamaszok? – nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy decemberben néhányan úgy gondolták, hogy hangszereik ismerete és zenei tanulmányaik alapján eljött az ideje a zenekar-alapításnak. Cselekedtek, megalakították a gimnázium dzsessz együttesét, az akkori trendnek megfelelően ritmusszekcióval, sok fúvóssal, zongorával. Az iskola zenekaraként természetesen eleinte főleg az alma mater diákrendezvényein, ünnepségein kaptak rövidebb-hosszabb szerepet. Ez az élettér azonban gyorsan szűknek bizonyult, meg is történt a névválasztás, a beszédes nevű Rocky névre keresztelték a formációt és a divatosnak tekinthető big bandben 5 játszott dzsesszből és a Bedő zenekar által is játszott dzsesszes hangvételű tánczenéből állt a repertoár. A motiváció, mint már említettem, nem kis mértékben a vízipóló csapat uszodájába érkezett nyugati lemezektől származott, a szakmai hátteret pedig a gimnáziumtól légvonalban nem több mint száz méterre található Tisza Szálló zenekara és annak vezetője adta. Bedő Károly szolgálati férőhelyén, a Kis-Tisza fölött sűrűn fordultak meg Bergendyék két okból is. Egyrészt szaxofonozni tanultak, másrészt a modern hangszereléseket, a számok kottáit is a segítőkész Bedő Karcsitól kapták. 6 A próbahely pedig adott volt, a zenekar alapításában is résztvevő Balczó Lajos zongorista családjának lakásában ismerkedtek a közös zenéléssel. A lakás az egykori Indóház (állomás) épületében volt, ma itt található a Reptár 7 (repülőmúzeum). Kezdetben még házikoncertek is voltak a gyakorlóhelyen, majd némi önbizalommal felvértezve következtek az iskolai klubdélutánok, a későbbiekben a szalagavatók, tablóbálok, más ünnepi események. A zenekar valamennyi tagja nem egy éjszakáját töltötte a rádiókészülékek előtt, a recsegve- ropogva és szaggatottan fogható, de fogható (!) Music USA és Radio Luxembourg8 adásaiban vadászták a legújabb dzsesszfelvételeket és próbálták hallás után a próbákon is felidézni egy-egy szimpatikus szám dallamait. A magyar rádióban akkor tájt indulókat, orosz típusú csasztuskákat, és a régies tánczenét lehetett főképp hallgatni. Bergendyék az első pillanattól azzal a szándékkal ragadtak hangszert, hogy korszerűbb, az Egyesült Államokban, a nyugati világban hódító, a fiatalokat lázba hozó zenéket játsszanak. Megtanulták többek között a „Be My Love”-ot9, a „Take The A Train”10, a „Fly Me To The Moon”11 és az akkor elmaradhatatlan „Rock Around The Clock”12 című számokat. A gimnáziumi közönség hamar elterjesztette a zenekar hírét a városban, aztán gyorsan el is érkezett az idő, amikor az iskola falain kívül is bemutatkoztak a közönségnek. 1957 nyarán a Nemzeti Szálló éttermében, a szabadságát töltő, Sándor Sándor vezette zenekart helyettesítették. Két héten keresztül minden nap játszottak az alapításkori felállásban: Bergendy István (klarinét, szaxofon, tangóharmonika) Bergendy Péter (szaxofon), Balczó Lajos (zongora), Lafferton Győző (szaxofon), Munkácsi István (trombita), Nemes Gábor (bőgő), Kádár György (1939-2018) (dob). Még ugyanezen a nyáron újabb lehetőséget kaptak, mégpedig a cserkeszőlői Strandvendéglőben, ahol szintén két hétig minden este
színpadra léptek. Igazi kalandtúra volt: az épülő strandfürdő félkész épületei között próbáltak, katonai sátorban laktak. Miden esetleges kényelmetlenségért bőven kárpótolta őket a közönség lelkes érdeklődése, a fiatalok körében szerzett népszerűség, amit az is jelzett, hogy a rajongók csak „a Bergendyék” néven emlegették a zenekart. Az év őszi, téli időszakában a környező településekre is gyakran hívták az egyre ismertebb fiúkat, sőt sokszor vállalati rendezvényeken is ők szolgáltatták a talp alá valót. Ez idáig majdnem „tündérmese”, de ne feledjük kis Moszkvában vagyunk, 1957-ben…
„Abban a városban kezdődött zenei pályájuk, amelyet 1956-os szerepe miatt kis Moszkvának neveztek, ahol a helyi pártvezetés a megszokottnál is merevebb irányvonalat képviselt. Nem véletlen, hogy a nyugatias zene, a fiatal muzsikusok népszerűsége és az általuk közvetetten kisugárzott szabadabb életstílus ingerelte a vaskalapos funkcionáriusokat.”13 „Egy állítólagos szolnoki “egyszerű embertől” érkezett egy feljelentés, amelyet a megyei pártbizottság titkárságának címeztek és a városi KISZ-titkár válaszol a feljelentésre. Amennyiben a levelet alaposabban végigolvassuk, politikailag célzatos kifejezések sokaságával találkozunk: “Huliganizmus”, “jampecség”, “oké Néró frizura”, “cowboy-nadrág és ing”, “vadnyugati táncok”, “nyugati beállítottság” és mindenekelőtt az “1956. évi ellenforradalom” felemlegetése. De a levél megfogalmazása, összeszedettsége és politikai frázisai nem éppen egy átlagos szolnoki lakosról árulkodnak, aki őszinte felháborodottságában ragadott tollat a “haladó szellemű muzsika, az orosz táncdal és napsugaras ifjúságunk” védelmében.”14 Részlet a levélből: „Szolnokon is kezd már elharapódzni a jampecség, elég, ha az utcára kimegyünk.” „Szolnokon ifjúsági tánczenekar alakult a KISZ-be fel nem vett, ill. kizárt tagokból. /Bergendy zenekar/” Látják azt, hogy ezek a fiatalok „Oké Néró” frizurával, cowboly nadrágban és ingben, erőszakos modorukban mindenütt megjelennek és irányítják a fiatalokat és vadnyugati tánczenéjükkel megszédítik őket. Csörög, csattog minden, rikolt a fúvós hangszer és vadnyugati táncok járják. Haladó szellemű muzsika, orosz táncdal, magyar nóta nem is érdekli őket, azt nem is tudják és kérkedve nyugati beállítottságukkal vezetik a fiatalokat, mételyezik őket, és mindezekre a felnőtteknek nincs más válaszuk csak az, hogy mennyire modernek. Zenei előképzettségük nincs, mert zeneiskolába nem járnak, vagy csak nagyon alacsony fokon vannak…”15 Valamint részlet a beadványra érkezett válaszból: „A Bergendy féle zenekar működése valóban nem kívánatos. Sajnos még adminisztratív intézkedések sem használtak. A Bútorgyár KISZ alapszervezete bankettjén, botrányt okozó magatartásukért tavasszal elvonták az ideiglenes működési engedélyüket. Az iskola igazgatójának figyelmeztetése ellenére, engedély nélkül járták a Szolnok környéki falvakat. Az erélyes figyelmeztetésre összehúzták magukat az iskolai év végéig. A figyelem elterelődött róluk és sikerült nekik minden fa megmozgatásával, 2 hónapos ideiglenes engedélyt szerezni a Sport Cukrászda zenekaraként. Szeptember 1-én lejár az engedélyük. Tárgyalást folytattunk az illetékes szakszervezettel / szeptember 1 után / adminisztratív intézkedések megtételére. A Sport Cukrászda a működésük nyomán a modern fiatalok gyülekező helyévé változott. Az ifjúsági szövetség illetékes szervekkel fölül fogja vizsgálni a két ifjúsági zenekar /Sport Cukrászda, Tisza Szálló/ működését, és a szükséges intézkedéseket megteszi.”16 A fiúk tehát összehúzták magukat, így tett valószínűleg az időközben Kádár György helyére a dobok mögé érkező Pintér „Pedzi” Géza (†) is. A zenélést viszont kitartóan folytatták, még azután is a megszokott felállásban, hogy négyen is sikeresen érettségiztek 1958-ban, köztük Bergendy István is. Az év őszétől viszont olykor már csökkentett létszámmal voltak kénytelenek játszani hiszen Bergendy István a Budapesti Műszaki Egyetemre, Lafferton Győző a Miskolci Nehézipari Egyetemre,

Nemes Gábor pedig a Szegedi József Attila Tudomány Egyetemre nyert felvételt. A zenekar maradék négy tagja továbbra is aktív volt, a Rocky működött. 1959-ben azonban leérettségizett Bergendy Péter is (a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre nyert felvételt), majd követték őt Munkácsi István és Balczó Lajos is, akik Miskolcon tanultak tovább. Eközben a Bergendy szülők úgy döntöttek, hogy ha már a fiúk a fővárosban tanultak, akkor az egész család költözzön fel Budapestre.
„Bergendyék 1959 szeptemberétől nem kaptak újabb működési engedélyt és véglegesen eltűntek Szolnok zenei életéből. Ebben bizonyára nemcsak budapesti továbbtanulásuk, hanem szülővárosuk vezetőinek ellenséges megnyilvánulása is szerepet játszott.”17

Ennek ellenére egy, amolyan búcsúkoncertre még sor került az eredeti formáció egy-két tagjának közreműködésével. A Sport Presszó (Cukrászda) kerthelyiségében Pintér „Pedzi” ült a doboknál, Munkácsi István trombitán játszott, az időközben a zenekarhoz csatlakozott Sári Attila ült volna a zongoránál, Bergendy Péter megüresedett helyén pedig ez alkalommal egy békéscsabai fiatal zenész, Várfalvi Géza szaxofonozott. Mivel Sári Attila közvetlenül a meghirdetett buli előtt mandula műtéten esett át, nem tudott végül fellépni, ezért maga helyett hozott erre az alkalomra egy éppen akkor érettségizett tehetséges zongoristát, bizonyos Illés Lajost. Igen, a későbbi legendás Illés együttes névadó-alapítója Szolnokon is tett apró lépést a későbbi sikerek érdekében, hiszen a fent említett koncert alatt, után ismerkedett meg Halász Gyulával, aki szintén akkor végzett a helyi Gépipari
Technikumban és játszott is annak Tabu névre keresztelt zenekarában, valamint az MTH 605. sz. Szakiskola big bandjében. Halász „Öcsi” Gyula kiválóan gitározott és mivel felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetemre az intézmény zenekaraként újjáalakuló ős-Illés együttes tagja lett, társai ekkor a névadó Illés Lajos (zongora, ének), Illés Károly (szaxofon), Nényei Tas (basszusgitár), Farkas Ádám (gitár), és eleinte Rizsinszky Csaba, majd Körmendi János (dob). (A még korábbi, 1957-től működő együttes Illés Lajossal, Illés Károllyal és Zsiga Istvánnal felálló családi zenekar volt.)18 A Sport Presszó-beli fellépéssel a Verseghy Gimnázium zenekara, a Rocky együttes és a „Bergendyék” története végleg lezárult, de 2006-ban még egyszer láthatta az
egykori tagokat együtt zenélni a szolnoki közönség a Szigligeti Színház színpadán, a Verseghy Ferenc Gimnázium fennállásának 175. évfordulója alkalmából rendezett gálaműsor esti bálján.19 A Bergendy testvérek Ady Endre úti szülőházának falán 2024-ben a Hangfoglaló program keretében Poptörténeti Emlékpont tábla került elhelyezésre.

1 Kanizsa Tivadar (1933 – 1975) kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, úszó, edző. 42 éves korában autóbalesetben hunyt el. A magyar vízilabdasport legnagyobb egyéniségei, közé tartozik. 1949-ben a szolnoki MTE színeiben, mint úszó kapcsolódott be a vízisportokba. Négy év múlva már a magyar válogatott keret tagja lett. Üstökösként tört be a világ legjobbjai közé 1950-től az akkor alakult Szolnoki Dózsa úszója és vízilabdázója.
Nem is olyan apró megjegyzés: a jeles vízilabdázó unokája Kanizsa Georgina, olykor csak Gina, a helyi E.T.A.P. együttes-beli „előtanulmányai” után számos dzsesszformáció (pl. Calm Spirit, Silence FicƟon) kiváló hangú énekesnője.
2 Szolnokon, az egykori Felsőmalom, Harcsa és Ponty utcák által határolt telken, 1900 körül épült, 5 tanteremből és szolgálatai lakásból álló iskola.
3 Szolnok egyik paƟnás gimnáziuma, 1831-ben alapítoƩák. 1922 óta viseli a város híres szülöƩének, a nyelvújító, költő Verseghy Ferencnek a nevét. Épülete, amelyet 1888-ban építettek, a város egyik legszebb pontján, a Tisza-parton áll.
4 Tedd meg, amit tenned kell – beszélgetés Bergendy Istvánnal Jávorszky Béla Szilárd interjúja. Népszabadság, 1996. 11. 9., 27. old.
5 A big band a dzsesszzenében – nagyzenekar. Általában 12–20 főből áll. Dallamot játszó (fúvós)hangszereinek feladata nem szóliszƟkus, hanem meghangszerelt kórus. A big band rendszerint megkomponált számokat ad elő.
6 A Verseghytől a szalonzenekarig Beszélgetés Bergendy Istvánnal – Szolnok Megyei Néplap, 1985. 07. 29., 5.old.
7 Reptár, Szolnok https://www.reptar.hu/
8 A Radio Luxembourg 1930-ban alapított, és 1933-tól angolul sugárzó rádióadó az első kereskedelmi, azaz reklámokat is műsorába illesztő adó volt. Népszerű szórakoztató műsorainak az 1930-as évek végén, majd az 1950-es és 1960-as években óriási hallgatósága volt. Arra is volt példa, hogy rádiós hallgatottsága meghaladta a BBC hallgatottságát. A Radio Luxembourg Nagy-Britannián és Írországon túl is számos országban örvendett hatalmas népszerűségnek Nyugat-Európától Magyarországon keresztül egészen Kelet-Európáig. A hatvanas években a szaporodó, többnyire illegális adókkal szembeni verseny hatására a Radio Luxembourg fokozatosan felhagyoƩ az előre felveƩ, szponzorált műsorokkal a rugalmasabb folytonosság érdekében. Az új formátum főleg reklámszpotokkal megszakítoƩ popzenére alapult, amelyeket a luxemburgi rezidens lemezlovasok – akik közül néhányat a külföldi állomásokról toboroztak – élőben adtak elő.
9 Nicholas Brodszky zenéjére Sammy Cahn írt szöveget, a szerzemény 1950-ben látoƩ napvilágot Mario Lanza és Katryn Greyson előadásában, az abban az évben bemutatoƩ The Toast Of New Orleans – a magyar mozikban: Halászlegény frakkban címmel megjelent filmben. Az évƟzedek során számos feldolgozást élt meg.
10 Duke Ellington szerzeménye, saját zenekarával vitte sikerre.
11 Bart Howard szerzeménye 1954-ből, amit a ơz évvel későbbi Frank Sinatra előadás teƩ igazán ismerƩé.
12 Bill Haley és a Comets együƩes interpretálásában elhíresült dal, a rock and roll, a rock éra origója, 1954-ből. EredeƟleg Max C. Freedman és James E. Myers szerzeménye. Sokféle (félre)fordítása közül talán a leghitelesebb verzió a „Rock éjjel-nappal”.
13 Dr. Cseh Géza főlevéltáros: Egy különös pártbizoƩsági dokumentum a Bergendy-együƩes megalakulásáról
14 Dr. Cseh Géza főlevéltáros: Egy különös pártbizoƩsági dokumentum a Bergendy-együƩes megalakulásáról
15 A közölt források levéltári jelzése: XXXV. – 1/b. – 2. MSZMP Szolnok Megyei BizoƩságának iratai: Dolgozók bejelentései, panaszos levelei, a bejelentések intézésével kapcsolatos iratok.
16 Dr. Cseh Géza főlevéltáros: Egy különös pártbizoƩsági dokumentum a Bergendy-együƩes megalakulásáról
17 Dr. Cseh Géza főlevéltáros: Egy különös pártbizoƩsági dokumentum a Bergendy-együƩes megalakulásáról
18 Az Illés együƩes története – hƩps://zene.hu/cikkek/cikk.php?id=1228
19 Ünnepnap a Verseghy Ferenc Gimnáziumban – Új Néplap, 2006. 04. 01., 7. old.