• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Top 5 rock’n’ roll horrorfilm, ami annyira menő, hogy szétrobban tőlük a fejed

Top 5 rock’n’ roll horrorfilm, ami annyira menő, hogy szétrobban tőlük a fejed

A nyolcvanas évek egy igen furcsa kis időszak a világtörténelem hosszú évezredeinek sorában. Sokan szeretnék feledni, sokan pedig a mai napig próbálják életben tartani olyan borzalmas dolgokkal, mint a világító neonsárga melegítőnadrágok és cipőfűzők, vagy épp a szintetizátoros stadion-rockzene hallgatása, rosszabb esetben művelése.

Persze a borzalmas ízlésficam és a rengeteg negatívum mellett akadtak a nyolcvanas években olyan dolgok is, melyekre az ember meleg szívvel emlékszik vissza. Ezek közé tartozik többek közt a bőrruhás-edzőcipős-hajpörgetős heavy metal zene, valamint az olcsó CGI effektek helyett még bábok és gumiálarcok segítségével leforgatott, művér-gőzös atmoszférájú horrorfilmek. A két dolgot pedig ha kombináljuk, olyan szintű menőség születik belőle, hogy nagyon vigyáznunk kell: véletlenül se robbanjon fel a fejünk a hirtelen érkezett kúlság-túladagolástól!

05. Kiss Meets the Phantom of the Park (1978)

Kiskoromban a megtévesztő arcfestésnek és a túlpörgetett jelmezeknek köszönhetően az hittem, hogy a Kiss valamiféle olyan brutális metálzenekar lehet, mintha a Mayhem beszedett volna egy marék extasy tablettát. Aztán egy osztálytársam nővérének jóvoltából kezembe akadt egy másolt Kiss kazetta, és miután meghallgattam, arra jutottam: mi az isten ez a szarság? A földbe döngölő metálriffek elmaradtak, és a várva várt hörgés és károgás sem volt sehol. Helyette szólt a kibaszott Lovegun. Azóta persze eltelt majd’ húsz év, és megismerkedtem a glam rock fogalmával. A maga módján megtanultam ezt is értékelni.

A Kiss Meets the Phantom of the Park nagyjából ugyanezt az analógiát követi. Az ember valamiféle epikus, véres horrorfilmet vár, és helyette kapja ezt a bohókás, családbarát filmet, ami egyébként mindezek ellenére is rendkívül szórakoztató és valamiért elképesztően menő. Ki ne szeretné végignézni, ahogyan a legendás nyelvember, Gene Simmons és kimaszkírozott zenésztársai egy őrült tudós klónozott robotok segítségével történő világuralmi kísérletét akarják megakadályozni? Pláne akkor, ha az egész terve egy monumentális Kiss koncert keretei közt csúcsosodik ki?

04. Rock ’n’ Roll Nightmare (1987)

A Triton nevet viselő, fiktív metálzenekar épp új lemeze felvételére készülődik egy áldásos csend és nyugalom által övezett, elhagyott tanyán. Eleinte sejtelmük sincs arról, hogy a háttérben sötét, gonosz, egyenesen ördögi erők azon munkálkodnak, hogyan pusztítsák el hőn szeretett világunkat. A gonosz erők egyenesen a zenekartagok életére törnek, és csak azt szeretnék, ha a banda mihamarabb széthullana. Szó szerint, apró véres cafatokra. A bodybuilder metálénekes, Jon Mikl Thor által alakított frontember azonban felveszi a harcot a gonosszal, és a zenekar életben maradt tagjainak a film végén nem mással kell megküzdenie, mint magával az ÖRDÖGGEL!

Még hogy a metálzene valamim eredendően gonosz és sátáni dolog lenne!? Ha végignézted ezt a csodálatos trash-rocksploitation klasszikust, azonnal át fogod magadban értékelni az ilyen és ehhez hasonló, buta kijelentéseket!

03. Black Roses (1988)

Ha már az előbb, a Rock’n’Roll Nightmare esetében próbáltunk rácáfolni arra, hogy a rockzene, mint olyan, valamiféle sátáni jelenség lenne, ezzel a darabbal most le is rombolnánk az eddig nehezen felépített renomét. Az 1988-a Black Roses ugyanis egy démonokból álló rockzenekar történetét dolgozza fel, akik sátáni muzsikájuk segítségével önnön hallgatóságukat is vérengző démonokká konvertálják át.

Az üzenet nyilvánvaló: a rockzene a gonosz teremtménye, ami a gyanútlan, keresztény gyermekeket sátánimádó szörnyszülötteké alakítja, éppen ezért óvakodni kell tőle, mint a tűztől. Amennyiben a készítők valóban ezt a propagandisztikus marhaságot szerették volna közvetíteni ezzel az 1988-as alkotással, egyvalahol nagyon elhibázták a dolgot. Mégpedig ott, hogy ez a film egy igazi, tökös, a nyolcvanas évek minden túlságosan erőltetett, ámde éppen ezért a végletekig szórakoztató jegyét magán hordozó horror-vígjáték. Nem szabad túlzottan komolyan venni, és ebben az esetben legalább annyira szórakoztató, mint a listán szereplő, hasonló zsánerbe skatulyázható alkotások bármelyike.

02. Hard Rock Zombies (1985)

A Hard Rock Zombies egy 1985-ben napvilágot látott, igazi trash/comedy horror gyöngyszem. A történet főhőse néhány, perverz szexőrült nácik által kegyetlenül lemészárolt rockzenész, akik olyannyira szeretnék kielégíteni fémzenére éhes rajongóik szükségleteit, hogy gyakorlatilag fittyet hányva arra, hogy távozniuk kellett volna az élők sorából, feltámadnak, és életük legnagyobb koncertjét adják a poros kisváros elkötelezett metál-hívő rajongóinak. Tekintve azt, hogy a filmben vérfarkasok és gyilkos törpék mellett maga Adolf Hitler is feltűnik, egyértelműen azt kell mondanunk, hogy ez a MAXIMÁLIS ROCK, nem pedig az Ossian!

01.The Return of the Living Dead (1985)

Az egyik személyes kedvencem, ami az eddigi hard rock és heavy metál áradat mellett talán kilóg a sorból, hiszen az elképesztően fasza soundtrack dalait olyan punkbandák szolgáltatták, mint a The Damned, a The Cramps, a Straw Dogs, vagy épp a T.S.O.L.

Személyzeti gondatlanságnak köszönhetően megreped azon tartályok fala, melyek funkciójuk szerint egy Trioxin nevű mérges gázt tartalmaznak. A gáz hatására a temetőben örök nyugalomra helyezett holtak életre kelnek, és kezdetét veszi a mészárlás. Fröcsög a vér, alacsonyan szállnak a végtagok, és repkednek a poénok, mindezt pedig a korábban említett, kiváló zenei aláfestés kíséri.

A The Return of the Living Dead egy igazi horror-punk gyöngyszem, melyet, ha valaha az életben volt rajta Misfits-es póló, kitűző, vagy bármi egyéb kiegészítő, kötelező megnézned, máskülönben előmászik a föld alól a halott nagyanyád és kitépi a mellkasodból a lüktető szívedet!

Oszd meg

1 hozzászólás

  1. Filmek-zenék szívritmuszavarra | szolnokzene.hu · 2016-06-02

    […] a HorroRock filmajánló által összegyűjtöttem a saját kis listámat, azokról a filmekről, melyek története és […]

Szólj hozzá