• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
The Borgia interjú

The Borgia interjú


A legutóbbi, Kelet-Underground-os tehetségkutatón több embernek is feltűnt egy zenekar, ami igen színes foltja volt a mezőnynek. Zenéjükkel, színpadi teljesítményükkel sikerült a második helyig felküzdeniük magukat.

Mielőtt az interjút elolvasnátok, itt van a The Borgia zenekar biográfiája:

“Egy kántor, egy hitoktató, egy filozófus, egy pókeres, és egy fősulis srác a kántor első házasságából: hobbiból zenélnek. Ezért bárki közönsége előtt szívesen lépnek fel, az Apostol együttestől, a Lordon, a Fiestán, Caramelen, Somló Tamáson és D. Nagy Lajoson át, Zoltán Erikáig. Kezdetben csak magyarul, újabban angolul is énekelnek – ha lehet, több szólamban. Leginkább a Nagykunság szívében, Kunhegyesen kísérleteznek a hangszerekkel egy lakatlan ház nyitott ablakai mellett. De az is előfordul, hogy felkerekednek, és különféle helyszíneken egyszerre csak összepakolják a magukkal vitt szereléseket, és felveszik az “ünneplő ruhájukat”. Így kerülnek az emeleti próbateremből a szénaboglyás traktor platójára, a sarki kiskocsmába, a templomba, ilyen-olyan falunapokra, fesztiválra; a művelődési házakba, kisebb rádiók műsorába, az Abádszalóki Nyár nagyszínpadára vagy éppen az M1-be. Előfordul, hogy koncertjeiken kórusok vagy éppen néptáncosok működnek közre. Közben néha sikerül befejezni egy-egy új nóta írását, és ilyenkor azt stúdióban is rögzítik. Egy ideje szeretnék már ezt az egészet abbahagyni. De nem tudják.”

A tehetségkutató után gyorsan fel is vettem a kapcsolatot Nagy Tiborral, aki szívesen válaszolt a The Borgia zenekarral kapcsolatos kérdéseimre.

– Kik a tagok és milyen hangszeren játszanak?

Öten vagyunk öt hangszerrel, általában három énekkel. Konkrétan:
Karap Zoltán – ének, gitár
Nagy Tibor – basszusgitár, vokál
Sas Szilárd – gitár
Nagy Máté – dob,(furulya)
Magyar György – szintetizátor, vokál

– Mióta létezik a csapat? Mindig ebben a felállásban játszottatok?

A csapat 2007 tavaszán jött létre, bár nem hivatalos megalakulás volt ez. Egy jótékonysági bálon adtunk elő néhány saját számot, és közben – meg persze a felkészülés során – jól éreztük magunkat. Nem volt kedvünk ezzel befejezettnek tekinteni a dolgot.

A zenekar az összes környékünkön fellelhető zenélni tudó havert befogadta. Az induláskor 7-en voltunk. Egy szájharmónikással és egy énekessel többen, no és a billentyűsünk más volt; képzeld, egy lány.

– Mit említenétek meg szívesen a zenekar múltjából? (Pl. a legjobb fellépések, hanganyag, vicces történet, bármi, ami az eszetekbe jut.)

Nem nagyon szeretem mások ivós(…)sztorijait hallgatni, de valahogy a mi történeteinkbe is bele-bele szivárog a bor, meg az ilyesmi, aztán ez furcsa helyzeteket teremt a zenélésben. Nekünk ezek érdekesek, de másnak? Nos, egy próbán a pálinka volt az itallap favoritja. Hogy, hogy nem, az egyik pohárka tartalma a szinti klaviatúrájában landolt, de ezt nem konstatáltuk akkor, mert erre nem voltunk képesek. Akkor. Másnap azonban ezzel a szintivel kellett vendéglátóznom. Szinti, hangfal be a kocsiba, aztán indulás. Nem sokat haladtam, amikor igazoltatott a rendőr. Egy darabig nézegette a papírjaimat, de aztán rövidesen előkerült a szonda, mert azért neki is feltűnt az a pálinka bűz, ami dőlt a kocsiból. Minden rendben lett, bár az idő kissé sürgetett már. A helyszínen fürgén beszereltem, de kár volt nagyon kapkodnom, mert bizonyos gombok egészen másképp működtek, mint kellett volna, néhány hang nem is szólt. Roppant kínos volt néhány óráig, amíg a gép ki nem száradt teljesen.

Természetesen a zenekar csúcstörténetei a szereplések. Mi (is) azt szeretjük, ha sokan vagyunk egy rakáson, és ugrándozunk. Ez alól egy kivételt képező koncert volt, ahol el lehetett viselni a kulturáltságot: nagyszínpadon-teremben játszottunk fényekkel, füsttel, ahogy kell, és a népdalszámoknál kórussal, néptáncosokkal kiegészülve. Úgy gondolom, mindenkinek élmény volt.

– Mik fő koncepciók zeneileg, szövegben és a színpadi produkciónál?

A stílusmeghatározás sokáig gondot jelentett. Lásd, a Kelet-Underground tehetségkutatóra leadott “etno-beat” tökéletes melléfogás, mert egy olyan világzenei hangzást sugall, amit mi nem képviselünk. Kokettálunk discos, beates elemekkel, népdalokat használunk, de a zenei irány valójában hamisítatlan rock, bár állítólag ez nem hangzik divatosan. Más kérdés, hogy igyekszünk mindent DALLAMOKra építeni, ha lehet, változatos akkordokkal, hangszereléssel. Például a szólógitár, vagy a szinti gyakran effektekkel szolgál, illetve a szinti játssza több esetben a valóságos basszust, a basszusgitár pedig mellékdallamokkal színesít.

Ami a szövegekre vonatkozik: nem árt, ha szól valamiről, ha meg még szól is valakinek, terveinket fölülmúltuk, de az a legfontosabb, hogy valami módon összecsengjen a zenei alapanyaggal. Egyébként témában a szerelmet még alig sikerült kikerülni.

A színpadi lét terén a legsürgetőbb a koncepció kidolgozása. Törekszünk arra, hogy legalább rosszabbul ne nézzünk ki, mint civilben, némi egységet is mutassunk, de az egyebek még nagyon függnek a körülményektől (közönség, stb.), s ez nem jó.

– Említettem a Kelet-Underground tehetségkutatón, hogy póker arccal mentetek fel a színpadra. Ez minek köszönhető?

Jó lenne azt mondani, hogy ez koncepció volt, de nem. Észre sem vettük. Látod, a tükrötök így is hasznos lett. Azt hiszem, mindannyian feszültek voltunk, kipihentek meg nem, s talán még korábbi negatív tapasztalatok is bejátszhattak. Nem is könnyű felszabadultnak lenni…

– Hogyan születnek a dalok, kik a szerzők?

A legnagyobb ötletelő Zoli, és eddig én vagyok a második, de egyre több szerepet kap Szilárd és Máté. Általában a dalok komplett alapokkal (zene, szöveg) érkeznek próbára, de aztán kezdődnek csak a szenvedések: formába öntés, szólók, átvezetések, javítgatások – nagy munka tud lenni.

– Hol és milyen gyakran szoktatok próbálni? Milyen hangulatban és ütemben telnek a próbák?

A házam tetőterében próbálunk a szomszédok kegyelméből. Mi az együtt zenélés előtt is barátok voltunk, s kerestük egymás társaságát, de az, hogy öten együtt legyünk, nem kis szervezést igényel. Aztán, ha találkozunk, hajnalig zenélünk – gyűrjük az új számokat – ,dumálunk, vagy vitatkozunk, álmodozunk és néha duhajkodunk.

– Mik a közeli és távoli célok?

Nézd, a távoli célok akár nagyképűeknek, irreálisaknak is tűnhetnek; nem is fogalmaznám meg. Annyi biztos, hogy álltunk már le párszor, próbáltunk már ezek nélkül létezni, de egyikünk sem érezte magát ettől jobban. Vagyis tovább, és tovább. Keressük a szereplési lehetőségeket, az új 4 felvételünk kb. 8 régivel egy cd-n megjelenik az áprilisi Rockinform újság mellékleteként, megyünk erről referálni a NeoFM-be, és reménykedünk, hogy minden lépés előre lépés.

– Hol és kb. milyen gyakran szoktatok fellépni? Van-e kedvenc helyetek? Mikor lesz a legközelebbi koncertetek?

Az előző kérdéseddel összefüggésben mondom, hogy azt csak az idő végessége szabja meg, milyen és hány szereplést vállalunk. Ha jó a buli, akkor minden jó. Legközelebb március 11-én 19 órakor lépünk fel a tiszaroffi művházban, majd két nap múlva, 13-án negyed magunkkal kunhegyesen, az I. Q-mania Könnyűzenei Fesztiválon. Ennek a Malom ad helyszínt.

– Véleményetek szerint, miben lehetne jobbá tenni a mai zenei közéletet akár itt, a megyén belül is?

Nehéz kérdés. A diagnózist tudjuk csak könnyen felállítani. Mostanában döbbentünk rá, hogy a klasszikus értelemben vett zenei menedzser, aki valóban vállalkozásának tekinti tárgyát, nem létezik. Nem látunk bele dolgokba, de egyre inkább úgy tűnik, a tőkére szüksége van a zenészeknek is. Aztán látnunk kell, hogy számottevő zenélni akaró rétegnek kárára van, hogy zene folyik a telefonokból, a játékokból, a biliből, és a boltokban, az autóban és mindenütt. Ezek a zenék akár értékesek, akár nem, stúdió minőségűek…folytassam? Ebbe nem gondolunk bele, mert eszerint nem nekünk áll a zászló. De látod, válaszokat nem tudok adni. Remélem, nálam mindenki okosabb ez ügyben!

– Hol érhetünk el titeket az interneten? Kit és hol lehet keresni, ha szeretnénk a zenekart elhívni egy koncertre?

Van honlapunk, videónk a youtube-on, myspace oldalunk. Aztán ha kerestek? Bármelyikünket, például Nagy Tibort.
Tel: 06305230747
E-mail: tiborgia@freemail.hu
honlap: www.theborgia.hu

– Van-e még valami, amit esetleg szívesen megosztanál velünk?

Ha már adtál még egy kis szabad teret, elmondom: számunkra megtisztelő, hogy “interjúra érdemes” kategóriába soroltál bennünket. Köszönjük! Én a honlapotokról nem is tudtam, mint annyi másikról sem, de erről most már tudok. Gratulálok a tartalomhoz, és elismerésem a misszióért a szerkesztőknek!

Oszd meg

Szólj hozzá