• facebook
  • soundcloud
  • youtube

Cikkek "lemezkritika" címkével



Kritika: THREESOME – Rise of the Machines (2012)

THREESOME – Rise of the Machines (2012) A szolnoki THREESOME zenekar 2007-ben alakult, három alapító tagja Csík Gábor (ének, dob), Rivasz Gergő (gitár, sampler, szöveg) és Rocsa Róbert (basszusgitár) volt. Később a basszusgitárt Takács Olivér vette át, de ezen az egy tagcserén kívül azóta is változatlan felállásban űzik az ipart, ami ritkaságszámba megy itt Szolnokon. Tavaly jelent meg az első nagylemezük, Rise of the Machines címmel, ami stílusban a modern metálhoz és az alternatív rockzenéhez közelít, némi elektronikával fűszerezve. Kezdjük az elején. Sosem szerettem az intrókat, általában skip-elem is őket, de az Introduction dallamvilága teljesen megfogott. Tökéletes indítás, előrevetíti az egész lemez hangulatát, bár ennek ellenére egy kicsit még így is hosszúnak tartom. A vége egybeolvad a lemez nyitó dalával, a Spaceshift-tel, ami a korong egyik slágere. Majdnem az egész lemezre jellemzőek a jól eltalált dallamú refrének, mint ebben is, az egyszerű hangszerelés, és az ének dominanciája. Így következik sorban a Harbinger of Rain, a Hero, a Puppetshow, és a My Life, melyekről mind elmondható, hogy fogósak, dallamosak, az érdeklődést abszolút fenntartják. Az ének egyik jellegzetessége, hogy szóvégeknél, néha random helyeken „felugrik”, amitől kiszámíthatatlanabb a dallamvezetés, és az egyik meghatározó stíluselemét adja a THREESOME-nak. Ezután következik a lemez címadó dala, a Rise of the Machines. Egy szövegrészlettel indul a dal, ami a marslakók inváziójáról szóló 1953-mas The War of the Worlds című filmből származik. A dal maga a szöveg és a dallamvilág miatt is a Terminátor filmekre utal. Élőben egy nagyon ütős animációt szoktak kivetíteni ilyenkor, ami kicsit elvonja a figyelmet a produkcióról és magáról a zenekarról, de a mondanivaló annál jobban átjön. Az ezután következő Ghost című dal mintha ennek a folytatása lenne, hasonló a dallamvilága, de lassabb, szomorúbb, oldja a Rise of’ feszültségét. Kicsit olyan érzésem van tőle, mintha a háborúnak vége lenne, nyugalom van. Személyes kedvencem a Down with the Rainbow, aminek a hangszereléséről nekem egyből egy számítógépes játék ugrik be. Nem tudom eldönteni, hogy vidám vagy szomorú-e a dal, bármit bele lehet „érezni”. Véleményem szerint eddig tartott a lemez első fele. A The River-nél kezdődik a lemez keményebb, de unalmasabb fele is. Az ének lényegében marad a megszokott, a gitárokban érezhető a váltás, sokkal metálosabbak, kicsit tekerősebb témák vannak az eddigieknél. A Pliknot!-nál azt éreztem, hogy Gábornak a refrénnel volt némi gondja, hamiskás, nehézkes. A Wings of Ikaros is egy kicsit nekem erőltetett, egyhangú. Kicsit kitérnék a szövegekre. Elsőre nem is gondolná az ember, hogy mennyi…



Kritika: Gulyás Band – (2012) Elmúlt Kor

Gulyás Band – (2012) Elmúlt Kor A Gulyás Band a 2000-es évek elejétől aktív zenekar, a (szinte kötelezően) sok kezdeti tagcsere után -Szolnokon vagyunk, itt mindenki játszott már minden bandában, kis túlzással-, Juhász Tamás (ének) csatlakozását követően a csapat elnyerte mai formáját, arculatát. 2003-ban egy 12 dalos demóval jelentkeztek, mely törzsanyagát képzi a 2012-es, Elmúlt Kor c. nagylemezüknek. A korongon 20 tétel kapott helyet, ami így leírva indokolatlanul soknak tűnhet, viszont ez esetben egy zenekar munkásságát összefoglaló kiadványról beszélünk, ha úgy tetszik egy gyűjteményes lemezről, ezt ne feledjük! Ha sikerült jól értelmeznem az „Elmúlt Kor” lényegét, ez egy korszakot zár le a zenekar életében. A stílus adott: riffközpontú, egyszerű punkrock, magyar szöveggel, átlag két és fél perces trekkekbe foglalva. A szövegekre nem térek ki külön, hiszen aki hallott már magyar punk zenét, az ismeri a Gulyás Band életfilozófiáját és társadalmunk jelenségeiről alkotott véleményét. Nincs is ezzel semmi gond, pontosan azt hozzák, amit a stílus előír, mellébeszélés nélkül, nyersen az arcba, négysorokba szedve. Ami feltétlen kiemelendő, az a hangzás. Tekintve, hogy otthoni körülmények között, saját cuccokkal vették fel a srácok a témákat, eszméletlen jó, feszes atmoszférát sikerült felhúzni a dallamok köré! A gitárok szépen szólnak, jó ízléssel sikerült eltalálni a hangszínt, a dobhangzás kellően trú, de simán élvezhető, nem csak underground arcok számára, az ének pedig, hát külön sorokat érdemel: Tamás hangja egyszerre dühös és sértődött, olyannyira, hogy a szövegek tartalmi, lényegi mondanivalójának egydimenziósságát simán feljavítja a stílus, ahogyan megszólalnak azok a szavak, amiket egyébként már mindenki hallott minden sorrendben megzenésítve. A kellemesen alföldi attitűd iszonyat sokat dob a produkción! A Gulyás Band zenéjének alappillére a lendületes, energikus, egy tempóra ültetett, egyszerű odamondás. A gitártémák is ezt hivatottak kiszolgálni, nem tolakodnak az ember arcába, maradnak a háttérben a bevált recept szerint: 4 akkordos szövegtéma, refrén, nagyritkán bevillantva egy standard szólót is, ami mondjuk inkább egy pár másodperces dallamjáték, mintsem hathúros nagy-megfejtés. Nyilván, punk zene. Kedvenc, vagy kiemelendő dalom nincs a lemezről, az igazság az, hogy bár sokszor végigpörgött a lejátszómban mióta megjelent, de nem sikerült túl lennem azon a jelenségen, ami új lemez hallgatásakor szinte kivétel nélkül felüti a fejét nálam: a dalok egyformák. Ez az érzés legtöbbször, kellő számú hallgatás után elmúlik bennem, és szépen kikristályosodnak a dolgok, hogy melyek a legnagyobb dalok, és miből lett csak töltelék nóta. A ’12-es Gulyás lemez esetében ez a letisztulás nem következett be nálam, és igen valószínűnek tartom, hogy nem is fog: a…



F.É.K. – Fontos Értékek Közvetítése

A zenekarok rengeteget gondolkoznak a nevükön, jól akarják megválasztani, sok múlik rajta. Legyen hangzatos, bírjön többletjelentéssel. Legyen frappáns, álljon meg a saját lábán. A F.É.K. zenekar a sutba dobta az egészet: még ők sem tudják, hogy mit jelent a nevük. Pontosabban csak egy ember tudja, de ő Őszig titoktartással tartozik… persze lehet találgatni, és aki eltalálja, nyereményben részesülhet! További részletek a zenekar honlapján. Elég jó marketing saját maguknak, szép nagy piros pont. Fel, És Kezdjük! A szolnoki TehetségQtatón szuggesztív rocknak titulálták magukat. A hangzatos elnevezés mögött nem sok igazság rejlik. Nem szuggesztív. Vannak olyan pszichedelikus műfajok, amik büszkélkedhetnek ezzel a jelzővel, de ez nem ez lesz az. Rock ez, oszt’ kész, vagy valami, ami arra hasonlít! Merthogy ezen az albumon is van minden: rock, blues, country, sőt valami poppos beütése is van az egésznek, megfűszerezve grunge-al. Inkább rock-kavalkád az egész… nem tegnap kezdték a zenét, sem hallgatni, sem művelni… Kék Az RS kritika kapcsán már beszéltünk az első szám fontosságáról. Itt már valamivel szerencsésebben választottak sorrendet, az első számot már valahol hallottam tőlük (na vajon hol?), és meg is maradt. De most itt az ideje, hogy ne csak kutyafuttában hallgassam meg, hanem szétszedjem ízekre. A jókedvű, életvidám nóta. Elég jól megszerkesztett, jól felépített dallamvilág. Főleg mivel éppen a napágyon heverészve hallgattam, eléggé átéreztem a témákat. Itt felsejlett bennem, hogy talán pont erre gondoltak, amikor a szuggesztív jelzőt használták magukra, de ez azért még kevés. Ha rádobtak volna még úgy 20 bpm-et akkor pörögne a nóta, de így egy jókedélyű számnál nem több: van az albumon ennél „beindítóbb” szám is. Van egy icipici reggae beütés a verzékben, ezért pirospont, na meg a basszusgitárosnak (Fehér “szegecs” Zoltán) a nagy kvalitású performanszért. Állj! Milyen érdekes, a szám címe az, hogy „Állj” és mégis ez az egyik legjobban beindító nóta. Na persze ez sem száll a tempóban, de olyan jól kitalált a gitártéma, hogy elviszi az egészet. Plusz valamiért ennek a nótának a refrénje maradt meg sokadik hallgatás után is a fejemben. Nemtudom miért, pedig nem tetszik.Talán a nagyfokú vokál használat, talán csak a szám jól megszerkesztettsége. De erre is rádobnék pár bpm-et… El lehet menni! Meg kell valljam, sosem kedveltem, ha a zenészek a politikához nyúlnak. De manapság annyira része lett mindennapjainknak a politikusok ténykedése, hogy megértem, ha valakinek mondanivalója van ezzel kapcsolatban, és ezt zenén keresztül fejezi ki – de politikai hovatartozástól függetlenül mondom, hogy szerintem ez nem egy jó ötlet, a…

2 of 2
12