• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

Cikkek "lemezkritika" címkével

Kritika: Alsóépület – Akinek nem jó (2015)

Én igyekszem mindig örülni, ha kijön egy új magyar lemez, főleg ha punk lemezről beszélünk. Mindig várom, hogy jöjjön valami átütő, valami eredeti, ami végre megváltja ezt a posványt, amiben nyakig ülünk. A Budapesten kívüli (szándékosan nem írom le a vidéki szót) zenekarokra pedig fokozottan rá vagyok izgulva, mivel egészen más, mondhatni természetes miliőjük van ellentétben fővárosi társaikkal. Így került a kezem alá az Alsóépület – Akinek nem jó című anyaga is. Nagy műértéssel hallgattam végig, minden hangot, váltást, különös tekintettel a szövegre. A borítóért nem tudom kinek a keze munkáját dicsérhetem, de egészen pofás lett. Tetszik, hogy hanyagolta a minimalista jelleget és teletömte mindenféle szimbólumokkal. El lehet rajta nézelődni. Az infantilisnak tűnő rajzfilmes összkép pedig egészen izgalmassá teszi. A zenét illetően viszont sajnos kicsit csalódnom kellett. Összességében ez egy nagyon kerek és korrekt, mondhatni profi punk-rock lemez. A hangszerek és az ének szépen elválnak egymástól, tehát jól szól. A dobosnak puszilom a végtagjait! A profizmus lehet az oka, de emiatt több benne a rock, mint a punk. Az igazi nyers zúzások, a beleszarom attitűd nekem hiányzott. A címadó, Akinek nem jó a punk zene lerágott csontja. Sajnálom, hogy ez a négy hang megint egymás mellé került. Már nem is számolom az eseteket, de szinte minden punk zenekar játsza. Itthon legalábbis. A gitár szépen díszíti a meglévő elemeket. A refrének szépen húznak, megmarad az ember agyában. Az Újgazdag azért bele-bele bömböl a bucimba, ha éppen csend van. A Rendszerváltás kifejezetten tetszett. Szeretem, mikor egy punk zenekar szövegében szerepel a kenyér szó. Az összjátékidő egy kicsit hosszúra rúgott a maga 47 percével. De kísérletezzetek nyugodtan srácok! Az urai vagytok a hangszereiteknek, akkor erőszakoljátok meg őket! Nagyon bízom benne, hogy a következő alkalommal csak a szép és jó szerepel majd az írásomban. Aki tehát a kísérleti vonalat keresi ezen a lemezen az ne is menjen tovább. Viszont akik szeretik a jó csordaüvöltözést a koncerteken, és a dallamos punk-rockot, azok nem fognak csalódni. -Bencze Tibor- Az albumot teljes egészében meghallgathatjátok itt:

Kritika: Jászmagyarok – Hazánk e föld (2013)

Ha kritikát akar írni az ember nagyon sok mindent meg kell hallgatnia. A Jászmagyarok kapcsán felcsillant a szembogaram, ugyanis élek-halok a népzenéért, annak az újraértelmezését pedig mindig szívesen veszem, sőt! A lemez egészen jól szól, látszik, hogy törődtek vele. Egyik hangszer sem tolakodik előtérbe, mindegyiknek megvan a maga helye a zenében, és csak itt-ott lépnek ki a zakatoló alapból. A Nincs a magyar lánynak párja az egyik legjobb lemeznyitó dal, amit mostanában hallottam. Kellemes gyomorgörcs lett rajtam úrrá a hallgatása közben. A hegedű iszonyúan feszes, szinte megindul rá a láb, a gitárosnak pedig úgy örülök, hogy nem valami blues szólót tett a nótába. A kompozíció vége gyönyörűen pukkan ki. Ez a majdnem 4 perc nem untatja magát. A második nóta a címadó Hazánk e föld amolyan lírai vallomás a szűk és bővebb hazaszeretetről. Ilyet már hallottunk sokat, ami viszont igazán különlegessé teszi a dolgot, az a Jászsághoz való belső kötődés, amit nyilván a helyiek tudnak csak igazán átérezni. Számomra ez kifejezetten szimpatikus. De ez a hozzáállás az egész Hazánk e föld-et áthatja. Benne van az ilyenkor szokásos romantika, de elkerüli a szokásos témákat, vagy azokat sajátosan értelmezi. Nem egy unalmas, pátosztól csöpögő, irredenta zenekart hallunk, hanem egy a saját (lokális) földjéhez kötődő csoport zenei megnyilvánulását, és ez többé teszi a Jászmagyarokat mint egy átlagos nemzeti rock, vagy folk zenekart. A Túl a vízen kicsit popposabbra sikerült ugyan, de az elején található váltás tényleg zseniális. Kicsit zavarba is hozza az átlagos füleket. Tetszetős húzás. A tétel harmadik részét jászsági trash-metalként definiálnám. Ez a hármas egység teszi érdekessé a Túl a vízen-t, amely megmenti a hosszúra nyújtott nemzeti rock közhely-balladák sorsától.   A Fazekas Dávid egy vidámtöltetű megörökítése a jászjákóhalmai betyár történetének. Táncolható hangos könyv egy letűnt korról, a közepén jazzes intermezzóval. A lemez második felében több lesz a rockelem. Húzós, ugrálós témák keverednek a fenti recepttel, tiszta népi Led Zeppelin, a kifejezés jó értelmében. Az anyag záróakkordjaként újra felcsendül a címadó szerzemény ezúttal a jászberényi Déryné Vegyes Kar támogatásával. A helyi erők szép ívű összeborulása tökéletesen zárja ezt az 52 percet. Ajánlom mindazoknak, akik elfáradtak a Vesszen Trianon jelszavak durrogása alatt, és egy tisztább retorikájú, a helyi folklór szószával leöntött kellemes rocklemezre vágynak. -Bencze Tibor- Ha szeretnéd támogatni a zenekart, hogy továbbra is ilyen remek albumokat készítsenek, akkor megrendelheted a lemezt alábbi linkre kattintva.

Kritika: Nodens – Voyager (2013)

KRITIKA Nodens – Voyager 2013 A Nodens valójában egy zenei projekt, ami a rákóczifalvi és martfűi legénységgel működő Malgatum zenekarból nőtt ki Đ vezetésével. Nagyjából lehetne őket post-black metal bandának is címkézni, de azért benéz itt egy kis death, deathcore, és a visszafogott érzelmes dalok nyomán még néhány műfaj lenyomata. A zenekar törekvései alapján a kilencvenes évek dallamosabb black világát kívánja feleleveníteni atmoszferikus elemek bevonásával, ami helytálló, de a végeredmény talán egy kicsivel komplexebb képet ad. Nagyon érdekes kirándulásra hív a lemez: nyitott a szép dallamokra, és ezek a dallamok hitelesen a fájdalomból gyökereznek. Emellett nagyon jól tükrözik azt az atmoszferikus hangulatot, amit a zenekar kommunikál magáról. Van néhány nagyon szép hajlítás az énekben, van viszont ahol egy kicsit elnagyolt lett a felvétel. Sajnos csak a szándékos hibák engedhetők meg stúdióban, akkor is ha az mondjuk egy garázs. Különösen a szép dallamok sínylik meg az esetleges hanyagságot. A precizitás azért kötelező, mert megszállottságot sejtet a zenében, és azt tudjuk, hogy csak megszállottak tudnak összehozni egy jó black metal lemezt. A lemez kidolgozott, de a sok különlegesség mellett néha bevág valami túl szokványos, ami kizökkent a Nodens egyébként jól megálmodott világából. A Voyager című remek címadó dalban például az első gitárszólót akár Slash is írhatta volna, és ezt most egyáltalán nem jó értelemben mondom. Még egy kis merészség és átgondoltság beleférne a projektbe, de az irány nagyon jó. Arra a fajta törvényenkívüliségre gondolok, amit például a külhonba szakadt kiváló Kátai Tamás barátunk képvisel nagy elszántsággal korábban a Gire, napjainkban pedig a Thy Catafalque nevű komoly underground figyelmet kiváltó formációjával. A Rouge Planet című dal lett végül a kedvencem, de nem azért mert ebben van a legtöbb ötlet, hanem mert nincs benne hiba. Keserves hangulata van, tele van erővel és a gitárok baljós fátylat fonnak a témák fölé. Nagyon kíváncsi lettem a következő lemezre. BAZSI Itt letölthető az album, sok egyéb érdekesség mellett…

Kritika: Redrum Sindicate – Piszkos 12 (2012)

KRITIKA Redrum Sindicate – Piszkos 12 A „REDRUM” szó Stephen King Ragyogás című könyvében tűnt fel, és Stanley Kubrick 1980-as filmváltozatának egy agyreszelő jelenetében Danny a főszereplő kisfiú 43-szor nyöszörgi el egymás után. Megfordítva MURDER. Jelen esetben pedig egy 2010-ben alakult rap metal banda Szolnokról. Izgalmas műfaj volt ez a Stuck Mojo hőskorában. Később is jelen volt mindig valamilyen alakban a rap és a rock vagy metal keveredése, de ahogy korban haladtunk előre, teljesen elpopularizálódott a helyzet, erre jobb szó nincs csak káromkodás. Itt viszont nem a P.O.D. -féle (ennél messzebb nem mennék) modernebb, fiúzenekarok cukiságát meghazudtoló dallamokkal működő bugyimágnesről beszélünk. A Redrum Sindicate az a fajta zenei egyesülés, amikor egy rap banda összeáll egy metal bandával, ami mint annyi más, a kilencvenes években volt igazán porondon. A zene is az akkoriban elinduló nu metal riffekkel operál. Egy különbség van: a kilencvenes években a rapperek inkább a trash bandákkal szerettek jammelni. Szóval nem éppen új megfejtésről van szó, de ez a zenei világ bármikor visszatérhet a köztudatba. Azért különben sem szabad leírni egy zenekart, mert nem követik a napi trendeket. Ez a banda azt csinálja ami érdekli, nem pedig azt ami mások szerint érdekes. Kicsit halogattam, hogy meghallgassam a lemezt, mert tartottam a műfajtól, de ahogy teltek-múltak a számok, egyre jobban szórakoztam. Egészen jók a szövegek. Az első dalban a mára már jó útra tért Snoop Dogg (aka Snoop Lion – még mindig nem térek magamhoz) érzés jutott eszembe, amikor leginkább azt fejezte ki dalaiban, hogy Ő a fasza, de kizárólag. Ez egy idő után borzasztóan unalmas. Szerencsére a R.S. megnyílik később, és a témavilág kiszélesedik. Semmi bonyolult: Mary Chain, panelvilág, determináció általában, pénz, nincs pénz de nem baj, csajok, stb., de vannak benne ötletes rímek, és szépen kidolgozva tolják az MC-k. Végre teljesen lezártuk azt a korszakot, amikor minden ismertebb magyar MC arról rappelt, hogy ő mennyire amerikai. Van remény! Annyira sok a rap és hangsúlyos, hogy a zene majdnem inkább csak kíséret. Van benne klisé bőven, de jó néhány vastag, ötletes riff és pár jól irányzott ritmusváltás elviszi a hátán a lemezt. Aki bemozdulós az bemozdul tőle. -BAZSI- Redrum Sindicate a Facebookon

Kritika: Narkolepszia – (2012) Képek

Alig egy héttel a mini interjú után, itt a lemezkritika! Narkolepszia – (2012) Képek Erről a kiadványról különösen nehéz tárgyilagosan nyilatkoznom, hiszen haver-zenekarról van szó, némi „közös múlttal” a háttérben, de tegyünk egy próbát. Göbölös Bence, aki a felvételekért, keverésért és masteringért egyszemélyben felelős a „Képek” lemez esetében, nem rég még nálunk dobolt (OMD), a Narkolepsziában viszont, már mint gitáros mutatkozik be nektek! Kezdjük az elején. Az albumon egyelőre 7 dal kapott helyet, melyek közül kettő („Eső I. felvonás”, „A Világ Végére”) instrumentális szerzemény. Nagylemez vagy EP? Nagylemezről beszélünk, a dolog furcsasága annyi, hogy 3 dal lemaradt a dec. 21.-ére beharangozott megjelenésről, mert a srácoknál útközben tiszteletét tette a technika ördöge, aki úgy néz ki nem érte be live-streamen való megfigyeléssel (a zenekar online közvetítette a stúdiómunkálatokat, ezért az ötletért nagy highfive jár!). Hamarosan befejeződnek a még hiányzó trekkek felvételei és utómunkái, és kapjuk is a többi mellé. Két énekest hallunk a lemezen, Keskeny Viktor a hörgésért felel (nem death growl, nem scream; ez hörgés, de kapunk ízelítőül egy árnyalatnyi pigsqueal-t is, jelentősen fejlődött a vokál részleg az előző demó óta), Molnár Gergely, akit az Orpheum vagy ex-Szikla bandákból ismerhetünk, a tisztákat hozza, mind ezt 70-30 arányban terítik. A szövegek magyarul szólalnak meg, de sajnos ez is veszi ki az anyag „élét”, pedig pont fordítva kellene hogy legyen. Sokan azt mondják, hogy ez a fajta zene (*.core) angol nyelven született, és legtöbb esetben úgy is szól a legjobban. Ha az embernek nincs igazán mondanivalója, angolul akkor is könnyen elkamuzgat a zúzás alá, igazából a hazai bandák jelentős százaléka ezt is teszi, nézz csak körül. Viszont ha már valaki veszi a bátorságot, és árral szemben, magyarul szeretne eljutni a közönségéhez, akkor ahhoz össze kell szedni ám mindent, hiszen mindenki érteni fog itthon minden egyes mondatot, mert nem kell fáradnia még annyival sem (és nem is fog), hogy elolvassa a szöveget külön, vagy lefordítsa magának. Úgy érzem, a „Képek”-en egész egyszerűen túl sok a kényszer-rím, a kényelmetlen ritmizálás ahhoz, hogy ebből a szempontból élvezhetőnek jellemezhessem, a gyakorlatlan szövegírás minden jellegzetes gyermekbetegsége megtalálható rajta. Lehet jobban járt volna a produkció egy közepesen konyha-angol megközelítéssel is, mint így. Ettől az apró (de zavaró) tényezőtől eltekintve a témák horzsolnak rendesen, adják amit a stílus előír, bár sokszor unalmasan sablonba hajlóan. A versszakok gitársávjait hamar lezavarták „nullázásokkal”, alap lépkedésekkel, és a refrénekre figyeltek oda inkább, hogy az fogósabbnak, már-már populárisnak hassanak, ez érezhető első hallásra. Viszont….

Kritika: Borgia – Minden dalok vége (2012)

Borgia – Minden dalok vége (2012) A Borgia egy kunhegyesi zenekar 2010 év vége óta működik jelenlegi felállásában. A teljes történetük messzire vezet és igen szövevényes, nem is mennék bele mélyebben, viszont könnyű lenyomozni. A zene populáris rock néhol folk hatásokkal, meg funky, meg sok minden. Nem tudom, a zenekar hova sorolná magát, persze az a legjobb, ha sehova. A (szerintem tényleg) vicces című Bordadal elején egy kicsit levert a víz. Van a főtémában egy olyan billentyűhangzás, ami miatt külön örülünk, de nagyon sokan, hogy nem a nyolcvanas években járunk. Ha direkt van, akkor meg azért baj. Pedig ez egy jó dal. Az énektémák ízlésesek és változatosak. Szépen gördül az egész, a refrén kifejezetten izgalmas, bár a végén talán egyel lehetne kevesebb is, jó ha marad egy kis hiányérzet. A Megrakják című dal a Megrakják a tüzet című és kezdetű népdal átirata. Szép régi stílusú népdal ez, de nehéz belőle kihozni valamit azon kívül, ami. Ennek megfelelően a Borgia által bemutatott parafrázis legjobb része akkor kezdődik amikor elfordul az eredeti dallamtól. Egészen kellemes és szépen kidolgozott mai popzene hangulatos gitártémákkal. Az EP befejező, harmadik száma a Sámántangó. A szöveg a világvégéről szól. A jó hír, hogy nem értem teljesen és bízom benne, hogy én vagyok hozzá kevés. A világvége nagy általában eléggé titokzatos, mivel még nem volt, ha lesz, nem lesz szemtanú aki elmesélné, és persze nem lesz kinek. Hálás téma és 2012-ben aktuális volt, mivel találtunk egy kövön egy naptárt ami nincs meg végig. Nagy bajban voltunk tehát. Sajnos a mai egyházak világvégéi már csak a saját hívőik ijesztgetésére alkalmasak, de a maják bizonyára jobban tudták… Simán megér egy dalt. A címről biztosan nem csak nekem jut eszembe Tarr Béla szinte azonos (Sátántangó) című kerek 450 perces filmes kinyilatkoztatása, ami valójában a széthullásról szól, tehát van párhuzam. Nem éppen egyedi ez a dal, de zenei ötlet van benne, jól felépített, átgondolt darab. Csillog-villog, mindenhol van benne zene. -Kovács Balázs- Borgia honlap Borgia Facebook

1 of 2
12