• facebook
  • soundcloud
  • youtube

Cikkek "kritika" címkével



Redrám “mádöfákin” szindikét

Manapság divat a stílusok ötvözése: a Beton ska-t rak a punkba, a Claps diszkót a metalcore-ba, és most valaki azzal bátorkodott, hogy metálba rappet rakjon. Bár ez nem egy új dolog: az underground egyik királyának, Fankadelinek is jelent meg ilyen zenei anyaga – igen kevés sikerrel. De ő vérbeli rapper, így méltán volt elutasító a hallgatósága a stílus iránt. A Redrum Sindicate más: ez nem rap, metálzene alá. Ez metál a javából – rappel… Ez ki mo? Kétségtelen, hogy az első számon sok múlik. Nagyot kell ütnie, hogy a hallgatót érdekeljék a további számok, hogy megtartsák az érdeklődést. Ezen a téren a RS rosszul döntött: nem ez a legjobb számuk, de még nem is a 2. legjobb számuk – ha már sorrendet kell állítanunk. Ám az eposzok is invokációval kezdődtek, és ez a szám az. „Zene ereje, menete, üteme, gyere be hogy ha rapedet repteted le” – szóval erről szól a dolog. Ennek a zenének ereje van, menete, üteme – tovább megyek – értelme! Dinamikailag tökéletes a szám. Van egy ütős refrénünk – bár az ’e’ betűs nyelvtörőkért feketepont jár, hiszen ez már eléggé túlhasznált dolog a magyar nyelvben, ilyet bárki tud ma már, az „a” hangzókért meg pirospont („alapozz az alapokra napot nap után akkor kapod apukám a propán, a butánt”)-, a gitárok és dobok követik a mondanivaló nehézségét, kemény riffek ezek, bármelyik metálbanda megirigyelheti őket. A scratch profinak hangzik, végigkísér, szinte minden témában ott van – nem lesz unalmas a koncert. Bekaphatja Veszélyes dolog a rapzenék szövegvilágát értelmezni, hiszen egy-egy jobban megírt szöveg mindenkinek mást jelent… de ez a szám nem olyan. Gyakorlatilag ez egy igen hosszú „fuckya’ll” mindenkinek. Viszont rengeteget jelent hogy hogyan tálalják. A rapnek lehet egy bús-borongós stílusa is, amelyet igen kevesen képviselnek. Lévén sokkal nehezebb ilyen témákról érdemben beszélni, mint a millás autókról meg drogokról. De itt a verse mind zeneileg mind szövegvilágát tekintve egy melankolikus jelleget kapott, amire egy zúzós pre-refrén és refrén került – elvégre mindenki bekaphatja. Most mindenki megkapja a magáét… Pedig több van ebben a számban mint egy egyszerű „fákjú”: „ nekem nem mindegy, hogy Auth Csilla vagy a Chill – out” – zseniális. Teli van ötlettel , nyelvi humorral. Sok, magát rappernek mondó, befutott sztár sem büszkélkedhet ilyen nyelvjátékokkal. Sose halunk meg Az előző szám kapcsán már szóba került a melankólia. Nos, amikor ezt a számot hallgattam, azt hittem ez lesz a kedvencem – hogy miért nem, arról majd…



Tapsot a srácoknak – Claps for Caroline

Mao kritikája Ha a Claps for Caroline név nem is, de a The Boys Come To Kill biztos több embernek ismerős. A TBCK volt ugyanis az a törökszentmiklósi banda aki a nemrégiben lezajlott Észak-Alföldi Regionális Zenei Tehetségkutatón harmadik helyezést ért el, ezzel együtt bezsebeltek többek közt egy fellépési lehetőséget az idei Hegyalja fesztiválon és két dal felvételét a Pince Hangstúdióban. Az együttes azóta ugyan felbomlott, de pár tag egy újabb zenekar alapítása után a Claps for Carolineban folytatja a közös munkát. Őket láthatjuk-hallhatjuk majd július 14-én Tokajban a Hegyalja fesztiválon is. Na de térjünk is a lényegre, a nemrégiben kiadott két számos kis demóra. Saját bevallásuk szerint kicsit melodikusabb metal-coret játszanak discos illetve poppos elemekkel, hogy minél szélesebb körhöz eljusson a zenéjük és ezzel együtt valami újat alkossanak. Az előző cikkemtől eltérően most nem kívánok külön-külön minden hangszerről több soros véleményt alkotni, valamilyen szinten úgyis az összkép a lényeg. Ennek egyik oka a felvétel gyenge minősége. Hallottam már jobb minőséget is kikerülni a Pince Hangstúdióból, nem értem hogy miért nem tudtak többet beleadni a masterelésbe, elvégre ez a tehetségkutatóra felajánlott két dal ingyenes felvétele és nekik pont az lenne a reklám hogy ha minél jobb minőségű felvételeket mutathatnának. Ez számomra félig-meddig megpecsételte a felvételeket, pedig ez nem a zenekar és nem a zene hiányossága. A So be careful what you say and do versszakai alatt szinte semmit sem hallani a gitárból, pedig ha jól fülelünk, egész jó témákat hallunk amiket érdemes lenne jobban előtérbe hozni. Még egyszer mondom, ez nem a zenekar hibája, de azért most kicsit csalódtam a Pince Hangstúdióban.. A gitárok már a TBCK idején is nagyon tetszettek, elég profin összerakott témákat hallhatunk tőlük. Technikás és ötletes minden egyes mozzanat a gitárnál, csakúgy mint a dobnál, nélkülük a dolog metal-core része fele ennyire sem ütne. Eddig volt az ami nekem tetszett, most jön az ami nem. Elsőnek ami talán a legszokatlanabb mindenki számára, az electribe. Jó ötletnek tartom az efféle elektronikát is belevinni a zenébe, példa erre az egyik személyes kedvencem is, a Pain. A lekeverés silány, pedig mivel gyanítom vonalból ment az electribe rögzítése így a felvett anyagnak hibátlannak kéne lennie, egy equalizeren kívül szerintem nem sok hiányzik ahhoz hogy leszakítsa a fejünket, de most csak egy tompa valamit hallhatunk. De ha már itt vagyunk az electribenál, azt azért megjegyezném hogy a So be careful what you say and do elején lévő kíséret elég fantáziátlanra sikerült, 20…



Kemény Betonba vágjuk a fejszénket – kritika a Beton demóról

Látván hogy ennyi helyi zenekar adott ki mostanában demó felvételeket a kezéből, gondoltuk helyén való lenne, hogyha ezekről valaki írna pár sort – ha másért nem is, legalább azért, hogy kicsit promózva legyenek. Régi mondás szerint, “aki ért hozzá az csinálja, aki nem, az meg beszél róla”, ez természetesen ránk is vonatkozik, nem értünk a zenéhez, épp ezért az itt leírtak csak magánvélemények, nem szakmai kritikák. (Megjegyzés: a kritika megírásakor egy korábbi keverést hallottunk, de most már letölthető a végleges változat innen) Mao: A rovat első cikkében a szolnoki Beton zenekar nemrégiben kiadott, három dalt tartalmazó demóját vettük nagyító alá. Mivel ezek a felvételek a zenekar állítása szerint csak a közeljövőben készülő profi stúdióanyag elkészítéséhez szükséges mankók, így vehetjük akár kiszivárgott anyagnak is, ami megmagyarázza azt, hogy miért nem találtunk hozzá se lemezcímet, se dalcímeket. A link a felvételekhez ugyan már nem él, de remélem, valamelyik Beton mihamarabb belinkeli a hozzászólásokban, hogy aki lemaradt volna róla, annak is legyen lehetősége megismerni a zenekart. Mielőtt bármit is mondanék a zenekarról, érdemes megemlíteni, hogy a Beton magjai a Panksapka nevű formációban már letettek valamit arra a bizonyos asztalra, de most újabb tájakra eveztek, új névvel. Változott kicsit a szövegvilág, változott kicsit a stílus, de a végeredmény továbbra is egy jól összerakott, profi, pörgős zene maradt. Stílusát tekintve elég vegyesre sikeredett. A tőlük jól megszokott ska témák háttérbe szorultak, előtérbe pedig leginkább a punkos, illetve rockos elemek kerültek. De hogy ne legyen ilyen egyszerű az élet, Tádénak köszönhetően belekerült egy kicsit modernebb hangszíneket képviselő billentyű is a levesbe. Hol is kezdjem… Kezdem azzal, amihez legkevésbé értek, a dobbal. Rosszat nem tudok róla mondani, viszont több dolog is kifejezetten tetszik benne. Az egyik az a ska részek alatti kíséret: a ska zenében engem mindig is a dobtéma fogott meg legjobban, és külön megörültem, amikor Betonéknál is viszonthallottam azt, amit szerettem volna. Külön jónak tartom egyébként, hogy néha a rockosabb témáknál is hasonló kíséret hallható. A másik, ami még nagyon tetszett, az a főleg a refrének alatt lévő ütembontás, bár azt nem tudom, hogy konkrétan így lett-e megírva, vagy ezt a dobos rakta oda kútfőből, mindenesetre számomra teljesen pozitív. A basszusgitárról nem tudok sokat nyilatkozni, én is basszusgitáros vagyok, tudom jól, hogy mi senkit sem érdeklünk, feltehetőleg azért, mert nem hallatszódunk az ilyesfajta zenében. De azért a skára jellemző sétáló basszus teljesen jóra sikeredett, csak hogy mégis írjak valamit a bőgőről. :) A szólók nem…

7 of 7
1234567