• facebook
  • soundcloud
  • youtube

Cikkek "kritika" címkével



Over My Dawn kritika

Szolnok el van kényeztetve. Ennyi jó bandája nem lehet egyik másik városnak sem. A saját tragikumunk, hogy nem hagyjuk, hogy ezek a zenekarok megmérettessék magukat ott, ahol a helyük lenne. Persze nem így megy ez a szolnokzene.hu-n, íme, itt is van az új, fiatalos, lendületes Over My Dawn! Kell egy banda! Nézzük át először is a felállást, adott egy gitáros, Márton “Server” Tamás, akivel már találkozhattunk a Merényletben (milyen érdekes, hogy minden hc-s ölni akar…), adott egy szépséges leányzónk, Kövecses Evelin, aki a Közveszéjj sorait erősítette, Gulyás Máté dobol nekünk, őt már láthattuk a R.I.P.-ben, de igazán a Namelessben tudta magát “kidobolni” (viva la Slipknot). Valamint van két “énekesünk”, Varga Levente, és Horváth Bence, aki köztudottan ugyancsak “Közveszéjjes”. Az előd bandák szinte mindegyikére érvényes, hogy vagy tiszavirág életűek voltak, vagy kérész lendületűek, de most lássuk hogy mi lesz az új bandával, az Over My Dawn-al. A névválasztás nem rossz, nincs benne semmi túlragozandó ötlet, de van egy icipici többletjelentése, képtársítása, amit a demo mellé abszolút el tudok képzelni, ezért egy nagy-nagy pirospont. Srácok, mindenki feketében, meg egy fekete nyakkendő, és alulról fotózunk! METÁL! Életlen emlék Gyors kezdés, szerencsére hamar túlesünk rajta, mert igencsak felejthető az “intro”, de itt igazából ilyenről nem is beszélhetünk. Viszonylag dallamosabb riffek, ami tulajdonképpen az egész számra jellemző. Még a hörgés is dallamos, ami inkább csak agresszívabb “ének”. Bármelyik végéről közelítjük meg, valami lemarad. Jól sikerültek a háttérvokálok, kíváncsian várom, hogy élőben is ilyen jól sikerül-e szólnia a dolgoknak. A dal maga tele van zenei közhelyekkel, klisékkel – talán pont ezért nem sikerült rosszra, de szinte minden eredetiséget nélkülöz. Szövegkönyvet nem kaptam, de amit kihallottam az tetszett. A prozódia igen jóra sikerült pár esetben, néhányban meg esetlenre de összességében, ahol ez a legfontosabb volt (a refrénben), ott működött. Jó kis “vivős” nóta, lehet “énekelni” a zenekarral, és sikerült kellő dinamikát is vinni a témák váltakozásába, és a tetőponton abbahagyni, nem hagyni hogy visszaessen az amplitúdó. Ügyes. Hazug test Na, ez már jobb kezdés, bár még mindig kicsit többre vágyom, de ha az ember túl sokat hallgat “Depressziót”, akkor végeredményben megszereti az ilyen stílusú riffeket. Jön egy kis zúzdás verze, szeretjük az ilyet. Az utána lévő téma viszont majdnem egy teljes percen át szól, a szöveg is alig bírja kitölteni, unalmassá is válik. Aztán megint zúzda (megint majdnem egy percen át), és megint, csak már verzének hívják… oké, oké, csak már nem értem, hogy hol járunk. Aztán…



Kritika – 5 Yards – The 1st Yard

Kezdjük az elején, ne is a saját szavaimmal. Zoli már leírta, hogy mi is a története a 5 Yards zenekarnak: “2010. januárjában az October zenekar és Robi útjai szétváltak. Visszatért a zenekarba a legelső October basszgitáros, Nagy László és új énekest találtunk Kovács Tamás személyében. Hamar rájöttünk azonban, hogy az October nevet nincs értelme tovább vinni Tamással, mert ő annyira más egyéniség illetve a Robi által írt énekdallamokat sem tudta olyan hitelesen előadni mint Robi. Ez egy kockázatos lépés volt, mivel az October viszonylagos ismertségnek örvendett: a hazai dark rock szcénában abszolút élcsapatról volt szó. A döntésünket az is erősen befolyásolta, hogy az October név alatt adott utolsó koncerten Debrecenben a Perényiben a közönség a már újonnan írt dalokat jóval nagyobb szimpátiával fogadta, és a koncert után azonnal megkeresett bennünket egy rádió, hogy szeretné játszani az egyik új dalunkat. Amikor a névváltás mellett döntöttünk, óriási kő esett le a szívünkről: nem kell többé küzdenünk az October név örökségével és kezdő zenekarként, azt teszünk amit csak akarunk. A névváltással együtt stílusváltás is történt: gyakorlatilag elmozdultunk egy grunge, alter irányba. Néhány feldolgozás is került a repertoárba úgy mint Alice In Chains, Audioslave, Nirvana, Foo Fighters.De még jelenleg is csak 6 kész dalunk van.” Váltás Azt gondolom, hogy ez a stílus nagyobb játékteret biztosít a zenekarnak, mint az előző. Még be sem raktam a CD-t, amikor már sejtettem, hogy igényes anyag lesz. Többek között azért volt ez a gondolatom, mert egyrészt tapasztalt emberkékről van szó, másrészt jó volt a beharangozás a közösségi portálokon és két zenei oldalon (index.hu, langologitarok.hu). Külön dicséretet érdemel, hogy először megismerteti magát a zenekar a hallgatósággal egy profi hanganyaggal (ami a Denevér Hangstúdióban készült) és egy profi videóval és csak azután látnak neki a koncerteknek. Ezt bizony így kell csinálni, nem évekig koncertezni ilyen-olyan hangosításokon, néhány embernek (ha jól tudom, most ez utóbbi a helyzet sok zenekarnál). Jó ötlet volt a klip premier is. Beraktam a CD-t A hangzás az kifogástalan, ami a stúdió munkát illeti. Két hetet dolgoztak rajta a srácok és a hölgyek, de azt hiszem, megérte. A négy (természetesen saját) számot tartalmazó korongon a dalok megtalálhatóak angol és magyar verzióban is. Rövid fejszámolás után a borító is megerősít minket abban, hogy valószínűleg 8 track fogad majd minket, ám ez nem így van. “A Cd elején és végén felcsendül napjaink leghíresebb meditációs mantra-énekesének Bagdi Bellának az éneke szanszkrit illetve magyar nyelven és közben tanpurán játszik.” A magyar…

 

Bloom Is Off The Rose Kritika

Országunkat már elég régóta elérte a metálkór, ezzel együtt maga a metalcore is megfertőzte a fiatalságot. A stílus legfontosabb jellemzői között van az energia, a brutalitás, agresszivitás, néhol megfertőzve egy csepp líraisággal, de tényleg csak az íze miatt. Könnyen megfoghatja a stílus a hallgatót, hiszen a headbangre csábító ritmusok tömkelege vesz részt a zene megalkotásában. Egyik legpopulárisabb műfaj a metálon belül, így sokan megpróbálkoznak vele. Így azt kell mondjam: ma tizenkettő egy tucat az ilyen zenekarokból. Ezért igazán nagyot kell dobnia annak, aki fel akar nőni ezen stílus legnagyobbjai közé, lévén már kis magyar hazánkban is elég magas színvonalon űzik ezt az ipart. Valamikor tavasszal, amikor a virágok kinyíltak, mutatta meg a Bloom Is Off The Rose, hogy mire is képes, ha a próbaterem helyett egy széltében-hosszában is színpadra emlékeztető alépítményt kapnak maguk alá. De mintha évek teltek volna el azóta, senki nem lett világsztár, és a Bloom sem kapott V.I.P. passt az MTV icon-ba. Ehelyett szorgoskodtak és kinyomtak egy új demót, The Last Hour Of Our Dying Sun címmel. A csapatot talán már nem kell bemutatni – de az új demót annál inkább. You Returned To Kill Me A kezdés, az a fránya kezdés. Nem rossz, ahogy belevágnak az első taktusokba, egy baj van vele: a Medusa Queenhez hasonlítottam, és ahhoz képest szinte és majdnem unalmas. Oda se neki, pörögjön a nóta tovább. Megy a dara, aztán refrén – ami szerintem nem sikerült olyan jóra a vokál szintjén. Pedig elég jók a gitárok alatta, hogy valami dallamosabb dolog kerekedjen belőle, de az ének tónusa idegennek hat. Kár. Aztán valami bődületes break, amit aztán égy még nagyobb breakdown követ – eh de jól szól… ez a rész nagyon jól lett megírva, meg az a durva hörgés rá, hát odab*sz. Aztán a refréntéma vokál nélkül, palm mute nélkül – áh de jó… Jó kis nóta, kár a refrénért. The Key Titkos, több ügynökünk halálát követelő információkat sikerült megtudnunk már a demo kikerülése előtt, miszerint Gézu az új demon az énekhangját is használni fogja. Ne lepődjön meg senki, hiszen anno a megboldogult Mandarinsban ezt főállásban űzte, így olyan nagy meglepetés nem érhet – de. A hangtónusa – valszeg a sok-sok hörgéstől – ércesebb, fémesebb. Nem új, hogy a metalcoreba tiszta éneket hoznak, de az akkor szakít, ha kristálytiszta mint a hó – mint például a CFC. Gézu hangja nem ilyen, teljesen más, dögösebb, rekedtesebb, de ugyanakkor vékonyabb – egyszóval más. Úgy érzem,…



KontrollZé kritika

A KontrollZé nagyszerű internetes marketingének köszönhetően tudomásunkra jutott (már korábban is, de most ismét) a szerző kiadásban megjelent A Reklámok Szünetében c. lemezük. Sajnos nem ismerem egyik tagot sem személyesen, de hátha sor kerül még erre. Ketten vetettük laboratóriumi és egyéb vizsgálatok alá a “korongot”. Sultansmith és én alkotunk itt véleményt a zenészek művéről. Szultán kritikája a sípszó után olvasható (az elválasztó vonal alatt). Letöltvén a lemezt először a zenekar nevét, a lemez címét és a borítót pillantja meg a gyanútlan hallgató. Mivel aránylag kockább vagyok a nagy átlagnál és elég sűrűn ültem számítógép előtt, sok billentyűparancsot ismerek. Ezek közé tartozik, a Ctrl+Z (ejtsd: KontrollZé) is, amit az egyik legnagyobb segítségnek tartok a grafikai munkáim során, ugyanis ez a visszavonás (vagy mégse). Persze a név más tekintetben is mókás lehet, pl. egy Zoltán nevű ellenőrre is asszociálhatunk, mindenki fantáziájára bízom, hogy mit takarhat még ez a név (persze a F.É.K. zenekar ebben a tekintetben abszolút viszi a pálmát a megyei színen). A lemez címe kifejezetten megfogott, ami az “A Reklámok Szünetében” névre hallgat. Sok ember túl sokat TV-zik, ennek pedig megvan az eredménye, nézettség, a nézettségnek pedig a reklám a követője, hiszen óriási pénzek vannak ebben az iparban és bizony reklámtörvény is kell, amiben vannak kiskapuk és néha tényleg úgy érzi az ember magát, hogy a reklámok szünetében megnéz egy-egy műsort. Csillagos ötös a címért, értékes tartalomra és nem egy eladandó tömegcikkre utal. A borítók a gyengéim, így erről kicsit szakmaibban fogalmaznék. Az alapötlet nem rossz, el vannak találva a szimbólumok. Városi hangulat, alternatív érzés, kontrasztos (már-már 1 bit-es) képek montázsa. A vörös szín szemvezető hatása is szépen ki van használva, így kell ezt. A többi részen viszont nem rikít semmi ezzel is (és a címmel is) jelzi felém a borító, hogy ez bizony nem egy személytelen tömegcikk. Meg lehet figyelni pl. az élelmiszerboltláncok kiadványait, hogy általában a rikító, színek dominálnak és az arculatuk is ezekre a színekre épülnek. Valami viszont nem tetszik a borítóban és sokkal jobb lehetett volna az egész összhatása… A tipográfia. A betűtípus választása itt sem volt megfelelő. Az elég elterjedt évtizedek óta, hogy mindenki nemecsek ernő, ezzel nincs is semmi bajom. Snassznak érzem viszont ezt a betűtípust és sajnos a szöveg szerkesztése sem sikerült a legjobban. Nem tűnik rendezettnek a belső rész. Sorkizárást használtam volna a dalszövegeknél és jobban lehetett volna játszani a színekkel is (akár számonként is). A dalszövegek mögött kicsit túl erős a…



F.É.K. – Fontos Értékek Közvetítése

A zenekarok rengeteget gondolkoznak a nevükön, jól akarják megválasztani, sok múlik rajta. Legyen hangzatos, bírjön többletjelentéssel. Legyen frappáns, álljon meg a saját lábán. A F.É.K. zenekar a sutba dobta az egészet: még ők sem tudják, hogy mit jelent a nevük. Pontosabban csak egy ember tudja, de ő Őszig titoktartással tartozik… persze lehet találgatni, és aki eltalálja, nyereményben részesülhet! További részletek a zenekar honlapján. Elég jó marketing saját maguknak, szép nagy piros pont. Fel, És Kezdjük! A szolnoki TehetségQtatón szuggesztív rocknak titulálták magukat. A hangzatos elnevezés mögött nem sok igazság rejlik. Nem szuggesztív. Vannak olyan pszichedelikus műfajok, amik büszkélkedhetnek ezzel a jelzővel, de ez nem ez lesz az. Rock ez, oszt’ kész, vagy valami, ami arra hasonlít! Merthogy ezen az albumon is van minden: rock, blues, country, sőt valami poppos beütése is van az egésznek, megfűszerezve grunge-al. Inkább rock-kavalkád az egész… nem tegnap kezdték a zenét, sem hallgatni, sem művelni… Kék Az RS kritika kapcsán már beszéltünk az első szám fontosságáról. Itt már valamivel szerencsésebben választottak sorrendet, az első számot már valahol hallottam tőlük (na vajon hol?), és meg is maradt. De most itt az ideje, hogy ne csak kutyafuttában hallgassam meg, hanem szétszedjem ízekre. A jókedvű, életvidám nóta. Elég jól megszerkesztett, jól felépített dallamvilág. Főleg mivel éppen a napágyon heverészve hallgattam, eléggé átéreztem a témákat. Itt felsejlett bennem, hogy talán pont erre gondoltak, amikor a szuggesztív jelzőt használták magukra, de ez azért még kevés. Ha rádobtak volna még úgy 20 bpm-et akkor pörögne a nóta, de így egy jókedélyű számnál nem több: van az albumon ennél „beindítóbb” szám is. Van egy icipici reggae beütés a verzékben, ezért pirospont, na meg a basszusgitárosnak (Fehér “szegecs” Zoltán) a nagy kvalitású performanszért. Állj! Milyen érdekes, a szám címe az, hogy „Állj” és mégis ez az egyik legjobban beindító nóta. Na persze ez sem száll a tempóban, de olyan jól kitalált a gitártéma, hogy elviszi az egészet. Plusz valamiért ennek a nótának a refrénje maradt meg sokadik hallgatás után is a fejemben. Nemtudom miért, pedig nem tetszik.Talán a nagyfokú vokál használat, talán csak a szám jól megszerkesztettsége. De erre is rádobnék pár bpm-et… El lehet menni! Meg kell valljam, sosem kedveltem, ha a zenészek a politikához nyúlnak. De manapság annyira része lett mindennapjainknak a politikusok ténykedése, hogy megértem, ha valakinek mondanivalója van ezzel kapcsolatban, és ezt zenén keresztül fejezi ki – de politikai hovatartozástól függetlenül mondom, hogy szerintem ez nem egy jó ötlet, a…

6 of 7
1234567