Over My Dawn kritika
Szolnok el van kényeztetve. Ennyi jó bandája nem lehet egyik másik városnak sem. A saját tragikumunk, hogy nem hagyjuk, hogy ezek a zenekarok megmérettessék magukat ott, ahol a helyük lenne. Persze nem így megy ez a szolnokzene.hu-n, íme, itt is van az új, fiatalos, lendületes Over My Dawn! Kell egy banda! Nézzük át először is a felállást, adott egy gitáros, Márton “Server” Tamás, akivel már találkozhattunk a Merényletben (milyen érdekes, hogy minden hc-s ölni akar…), adott egy szépséges leányzónk, Kövecses Evelin, aki a Közveszéjj sorait erősítette, Gulyás Máté dobol nekünk, őt már láthattuk a R.I.P.-ben, de igazán a Namelessben tudta magát “kidobolni” (viva la Slipknot). Valamint van két “énekesünk”, Varga Levente, és Horváth Bence, aki köztudottan ugyancsak “Közveszéjjes”. Az előd bandák szinte mindegyikére érvényes, hogy vagy tiszavirág életűek voltak, vagy kérész lendületűek, de most lássuk hogy mi lesz az új bandával, az Over My Dawn-al. A névválasztás nem rossz, nincs benne semmi túlragozandó ötlet, de van egy icipici többletjelentése, képtársítása, amit a demo mellé abszolút el tudok képzelni, ezért egy nagy-nagy pirospont. Srácok, mindenki feketében, meg egy fekete nyakkendő, és alulról fotózunk! METÁL! Életlen emlék Gyors kezdés, szerencsére hamar túlesünk rajta, mert igencsak felejthető az “intro”, de itt igazából ilyenről nem is beszélhetünk. Viszonylag dallamosabb riffek, ami tulajdonképpen az egész számra jellemző. Még a hörgés is dallamos, ami inkább csak agresszívabb “ének”. Bármelyik végéről közelítjük meg, valami lemarad. Jól sikerültek a háttérvokálok, kíváncsian várom, hogy élőben is ilyen jól sikerül-e szólnia a dolgoknak. A dal maga tele van zenei közhelyekkel, klisékkel – talán pont ezért nem sikerült rosszra, de szinte minden eredetiséget nélkülöz. Szövegkönyvet nem kaptam, de amit kihallottam az tetszett. A prozódia igen jóra sikerült pár esetben, néhányban meg esetlenre de összességében, ahol ez a legfontosabb volt (a refrénben), ott működött. Jó kis “vivős” nóta, lehet “énekelni” a zenekarral, és sikerült kellő dinamikát is vinni a témák váltakozásába, és a tetőponton abbahagyni, nem hagyni hogy visszaessen az amplitúdó. Ügyes. Hazug test Na, ez már jobb kezdés, bár még mindig kicsit többre vágyom, de ha az ember túl sokat hallgat “Depressziót”, akkor végeredményben megszereti az ilyen stílusú riffeket. Jön egy kis zúzdás verze, szeretjük az ilyet. Az utána lévő téma viszont majdnem egy teljes percen át szól, a szöveg is alig bírja kitölteni, unalmassá is válik. Aztán megint zúzda (megint majdnem egy percen át), és megint, csak már verzének hívják… oké, oké, csak már nem értem, hogy hol járunk. Aztán…