• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

Cikkek "Koncertbeszámoló" címkével

Reggaesztrált jóhangulat – Jaskasam koncert a Stock Pub 1927-ben. (Koncertbeszámoló – 2013. február 2.)

Koncertbeszámoló a Jaskasam jóhangulatú bulijáról! Gondolom senkinek sem kell bemutatni a Jaskasam szolnoki zenekart, akinek mégis, az jobban teszi ha hoz egy kis szotyit és leül meghallgatni tőlük egy kis fülön át felszívódó nyugtatót. Igen, ők egy ska/reggae banda, 2008-ban alakultak, és egy-két tagcserén átesve 2011-ben rajzolódott ki, még ha nem is végleges, de a mai forma. Hét emberes dolog, van harsona, billentyű, meg minden ami szem-szájnak ingere. Már megjelent az első albumuk is, First Fyah névre hallgat. Afrodzaqm Február 2.-án a Stock Pub 1927-ben lépett fel a zenekar a kecskeméti Afrodzaqmmal együtt. Sajnos csak a Jaskasamot volt szerencsém élvezni, így a másik része a koncertnek nekem kimaradt. A fentebbi zenéből azért sejthető, hogy milyen is lehetett. A szórakozóhely, ahol ez az egész zajlott, hangulatos volt, jól nézett ki, de személy szerint nekem kicsi volt, jobban tetszett volna ha másnak nem is, legalább a zenekaroknak nagyobb tér áll rendelkezésre. Az elrendezés, mármint ami azt a termet illeti ahol a srácok zenéltek, borzalmas volt. A terem végében játszott a zenekar, az árnyékszék meg konkrétan mögöttük volt elhelyezve. Ebből sajnos az következett, hogy amíg tart a koncert, vagyis kb. 2 órán keresztül, addig ha valakinek „dolga” akadt volna, azt máshogy kellett megoldani. Mert valljuk be, egy zenekaron átvergődni sörtől tele húgyhólyaggal, miközben azok játszanak, nem épp a legegyszerűbb művelet. Az árakkal nem volt baj, csak az, hogy Pesten éreztem tőlük magam. A srácok, mint ahogy az egy „jó” zenekarhoz illik, fél órát késtek, persze úgy hogy már ott voltak időben… Jaskasam Néhány apróságtól eltekintve egyébként jól éreztem magam a koncerten, jó hangulatot csináltak a fiúk/lányok, és a hangosítással sem volt semmi bajom, bár sokkal jobb lett volna egy nagyobb teremben, mint azt már korábban említettem. Jaskasam Összefoglalva egy jó este volt, annak ellenére is hogy nem áll valami közel a szívemhez ez a műfaj, aki meg kihagyta ezt a bulit, az se aggódjon, mert március 09-én a TISZApART Moziban fellépnek még, több másik zenekarral együtt. Akit érdekel a dolog, az a Facebook-on megtalálja a zenekar oldalán. De addig még sok víz lefolyik a Tiszán, reméljük a közeljövőben még többször mutatja meg valahol magát a banda. -Balogh Emese- Jaskasam a Facebook-on Afrodzaqm a Facebook-on Stock Pub 1927 a Facebook-on

Koncertbeszámoló: kétnapos évadnyitó Szolnokon a TOMI-ban! – 2013. január 12. Második nap

2012.01.12. Tomi büfé – Ebony és Klájd, Pistons, Orpheum A Tomi büfében beindult az élet. Mostanában egyre többet lehet hallani a helyről és az ottani bulikról, ami mostanság életmentő, hiszen Szolnokon már egyre kevesebb helyen van a zenekaroknak fellépési lehetősége, például nemrég tudtam meg, hogy a TiszapArt Moziba már nem lehet rock/metál koncerteket szervezni, meg a Frakk is bizonytalan lábakon áll. Az egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy a hely iszonyat messze van a belvárostól, de ezt megoldották azzal, hogy egy (néha több) partitaxi járkál oda-vissza a város és a Tomi között. Várni kell, de legalább van mire. Ebony és Klájd 9-kor a szolnoki Ebony és Klájd csapott a húrok közé, jó kis punk muzsikát toltak. A zenéjükön igazából nincs mit elemezgetni, egyszerű, ütős, kvintezgetős témák néhol szólókkal megfűszerezve, komolytalan szövegekkel. Ez volt a srácok második koncertje egyébként, de nagyon összeszokottak voltak, ami gondolom annak is köszönhető, hogy a tagok kivétel nélkül nagy zenekaros múlttal rendelkeznek. Itt van Kokó, a dobos, akit a Pornogrind-ból ismerhettek (meg ezen kívül még kb. 5 másik bandából), az énekes, Tamás, aki jelenleg a Gulyás Band-ben is énekel, a basszer Tasy, aki most a Jaskasamban is tolja, és a gitáros Karika, aki szintén vagy 4 bandában megfordult már. Pistons Utánuk a Pistons zenekart láthattuk, akik főként Iron Maiden és Metallica feldolgozásokat játszottak. A zenei alappal semmi gond nem volt, az ének sem volt gáz igazából, de a hozzáállás, amivel az énekes srác tolta, elég unalmassá tette az egész produkciót. Sokan ki is mentek gondolom emiatt, mert a zene a helyén volt. A gitárosok nagyon jól tolták, a szólókat faszán kihozták, az énekes pedig jól elcsípte a Hetfield hangsúlyozást, szóval minden adott volt egy jó bulihoz, de ebből is látszik, hogy nem elég eljátszani egy dalt, oda is kell tenni magad. Játszottak saját dalokat is, de mindegyik nagyon „metalikás” volt. Hát, legalább tudjuk, mit hallgatnak. Orpheum Éjfél körül lépett „színpadra” az Orpheum. Na, ők nagyon megosztották a közönséget, mivel magyar feldolgozásokat játszottak. Volt Depresszió, Tankcsapda, Road, Pokolgép, Ossian, Kalapács, minden, ami kell. Sokan csak viccből ugrabugráltak a dalokra, de voltak lelkes rajongók is. A tagok közül Molnár Kristófot emelném ki, aki nagyon jó gitáros, és gond nélkül beugrott Gergő helyére énekelni, amikor úgy kívánta meg a helyzet. Volt ugyanis egy kisebb balhé a koncert közben. Egy totál részeg csaj odament Gergő mellé és elkezdett kiabálni a mikrofonba, közben szépen lassan tolta is arrébb, hogy jobban odaférjen. Ez…

Koncertbeszámoló: „Deadshine’s Santapocalypse – Az utolsó koncert a földön” – 2012.12.22. Martfű, Művelődési ház

2012.12.21. Martfű, Művház – Koncertbeszámoló A pénteki világvége után kicsit fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel érkeztünk a „Deadshine’s Santapocalypse – Az utolsó koncert a földön” névre keresztelt martfűi bulira, ahol a Show Me Regret, a Bloom is off the Rose, a Dharma és az Orlok & The Rockin’ Ghouls tépte le a fejünket. Mikor odaértünk, már ment a rákóczifalvai illetőségű Show Me Regret, de azért a lényegről nem maradtunk le. Brutál post-hardcore-t nyomnak a srácok, és mint mindig, most is egy izmos koncertet hallhattunk tőlük. A gitárosok nagyot zúztak, a frontember, Kiss Dávid pedig rendesen fokozta a hangulatot a dalok közti poénjaival. Annak ellenére, hogy beteg volt, rendesen hozta a részét, ha nem mondja, észre sem veszem, hogy valami nem oké. A másik énekes, Szedlák Márton, aki a tisztákat énekelte, kicsit hamis volt, ami az összhatásnak nem tett túl jót, ezen még dolgozni kéne, mert egyébként nagyon jók lennének a harmóniák. Egész sokan voltak, a közönség élte a bulit, volt ugrálás meg hajrázás ezerrel. A hangosítás is el volt találva, ami az egész bulira érvényes, nem csak erre, a gitárok egy kicsit talán halkak voltak, de nem volt zavaró. A szolnoki metal/hardcore műfaját képviselő Bloom’ hozta a szokásos szintet, a saját dalaik mellett Parkway Drive számokat is játszottak, mint általában, amikre megőrült a nép. Most is a Carrion-ra volt a legnagyobb tombolás, de sajátok közül a The Key meg a Medusa Queen is nagy sikert aratott. Molnár Laci most is hibátlanul tekert, Géza uszította a közönséget, akik voltak szép számmal, alig tudtam előre menni. Ezután következett a várva várt főzenekar, a pesti electro/goth/dark metal Dharma. Én most hallottam róluk először, szóval kíváncsian vártam, mit alkotnak. Ami nagyon bejött, hogy samplereztek, így sokkal teltebb volt az egész hangzás, meg a feldolgozásokat is profin elő tudták adni. A tagok közül a basszusgitárost emelném ki, aki élő példája annak, hogyan NE legyél bútordarab basszer létedre. Nagyon durván adta, színtiszta profizmus volt az egész produkciója. Az egész zenekar mellesleg nagyon összeszokottnak tűnt, nem vettem észre nagyobb hibákat, minden a terv szerint alakult. Nekem az énekesnő hangja kicsit egysíkú volt, minden dalt pontosan ugyanúgy énekelt, amit kicsit meguntam a végére, viszont nem volt hamis, pontosan énekelt, és nagyon jól vitte a zenekart. Két feldolgozásra emlékszem, amik ütöttek is eléggé, a Static X-től a Cold-ra meg ’Mansontól a Sweet Dreams-re. A Cold-ba nekem nagyon nem hiányzott a gitáros vokálja, elég hamis volt, de annyi baj legyen….

EFOTT Szolnok, az utolsó nap élményei

Alig pár órája ért véget az EFOTT – ami Szolga Józsink (Idoru) szerint az Egyetemisták és Főiskolák Országos Találkozója – az ajakpiercingemen azonban még mindig az ötvennyolc fokos házi (értsd: halálos) pálinka illatát érzem, utólagos köszönet érte a kiskunfélegyházi vizitoroknak. Az Idoru korai – fél nyolcas – koncertjén minimális rajongói létszám volt jelen; hiába, egy szolnoki Ifiház nagytermét megtöltő – még mindig rétegzenére – pogózó tömeget itt felemészt a nagyszínpad. Nézőpont kérdése, hogy sokan voltak-e rajta: a zenekarhoz képest sokan, az EFOTT-hoz képest kevesen. Szakmai szempontból felesleges részletezni a produkciót; mindannyian profi zenészek, meg egyébként sem kritikát írok, hanem benyomásokat, úgyhogy nekem tetszett, szívem csücske a banda, de kétségtelen, hogy egy idő után unalmassá válik. Ennek ellenére a színpad előtti két sor nagyon élt, mondhatjuk, hogy termést hozott a párhuzam (http://www.youtube.com/watch?v=LErBsCahdb4). Sajnos Refused day by day-t nem kaptunk, Józsinak viszont egyre jobb hangja van. A színpad előtt héderezők meg kaptak papírtokos cédét, ami a létszámból ítélve csak annak nem jutott, akinek nem volt hova tennie. Amíg az alternatív zenére hömpölygő népek a Kiscsillag / Quimby pároson metaforizáltak, addig az Idoru után in allegretto moderato a Djuice színpad hátterébe került két – az esztétika koporsóján elégedetten táncoló – kék zászló és a rajtuk lévő tűzlabdába zárt Z-betű jelezte a Zorall rokklagzijának kezdetét. A stage előtti füves rész a koncert végére teljesen megtelt, amihez nagymértékben hozzájárult a színpadon táncoló két csaj és az utánuk következő várólistás banda is. Azért elég illúzióromboló volt hallani az alapműnek számító, egyébként hangszeres fronton szinte hibátlanul (a dobosnak néha fogalma nem volt) előadott Paradise City alapjain lavírozó Juci néni szövegét (http://www.youtube.com/watch?v=zQL9CrChTtM). Nekem nem jön be a koncepció, de láthatóan sok száz embernek tetszett. Én meg hallgatok mást, van választék bőven. Egy másodpercre még partylui (lagzilajcsi) munkássága is eszembe jutott a zorall show láttán. A magyar Slash-ék fellépése előtt féltem, hogy ha saját számokat hoznak, az lófaszt sem fog érdekelni a feldolgozásaiktól méltán híressé vált playlist-jük mellett és olyan gyorsan emigrálnak majd az emberek a Rauch-beli Supernem-re, mint amilyen gyorsan leírja a dobostortát a ritmusérzék. A Hollywood Rose nem kockáztatott, másfél órás guns n’ roses-zal készültek, nem volt különösebb baj velük, egy-két kínos mímelést – http://www.youtube.com/watch?v=p3QZ4y3NYoI – leszámítva. A koncert végefelé előkerült Szolga „Idoru” Józsi is, hogy a koncert végéig Szaszával együtt duózzák a slágereket. Többen meglepődtek, amikor említést tettem a HR saját számairól és a lemezeik megjelenése óta két szekcióra osztódott honlapjukról. Pedig vannak sajátok is; nehéz…

EFOTT Szolnok, a 2. nap élményei

Valamivel fél nyolc után fáradtam be a HÖOK sátorba a banzáj második, csütörtöki napján, mivel az onnan kihallatszódó lüktetést egyértelműen a Jaskasam zenekarnak tudtam be, de a sátorba lépve kiderült, hogy tévedtem. A Pozitív zenekarról még sosem hallottam ezelőtt, de biztosan fogok; teljesen élhető szkát játszottak az ismeretlen helyről származó (talán pesti?) arcok. A színpad előtt egy tíz éves forma kissrác táncolt, akit én a zenekar helyében egyből betennék a következő klipbe, remélem lesz róla majd videó a Youtube-on, hiszen többen megtalálták őt a kamerájukkal. http://www.youtube.com/watch?v=RJRBVhvbj1Q Nyolc után meg is kaptam a szokásos high-quality reggae-t a szolnoki Jaskasam-tól. Az első szám – az igencsak jól sikerült Mission Impossible konverzió – után fel is pörgött is a sátorban összeverődött pár ember, szerintem a jelenlévők közül másnap reggel sokan keltek izomlázzal a lábukban. Én azért belecsempésznék több feldolgozást is a playlist-be; egyébként is hálás téma a műfajban eltérő zenék táncoskásítása, így a „két sima egy fordított” rendszer mentén haladva majd a saját számokat kevésbé ismerő embereket is megköthetik a koncert első percétől kezdve, mint fagyálló a nádiszopátát. Bocs, poszátát. Arról nem is beszélve, hogy az online támadás egy jól választott számmal a Youtube-on nem csekély nézettséget produkálhat, nagyobb hírnevet szerezve ezzel a zenekarnak (lásd CFC – Memories). Mindenesetre nagyon élveztem, és nem a koncert előtt kóstolt amszterdami levegő miatt. Közben már javában bölcsészkedett a Pepsi-n a 30Y, mire harmadmagammal odaértünk, nem sokkal utána már bele is ültem egy vágóképbe véletlenül, miközben elméláztam azon, hogy mikor szakad el egy bungee jumping-os gumi. Az ipszilont nem féltem, valószínűleg addig lesz közönsége, amíg zenél, engem speciel egy szám érdekelt, amit a koncert végére sikerült is kibogozniuk, de a többi ezer ember – lányok főleg – minden számot végig asszisztált Zolival. Nyugodtan játszhattak volna még, hogy elvegyék az időt az utána következő Republic-tól, aminek akkora tábora volt, hogy tíz perc alatt tudtam csak megkerülni, hogy elbújjak a repülő bálnák és a húsz éve elszállni akaró kismadár elől valahol a Rauch Beégetőben; igazán elengedhetnék már, ha repülni akar, hát hadd menjen a szerencsétlen. Az est fénypontja a Beégető-beli The Carbonfools volt, aki nem ismeri, az magára vessen, az ország egyik legigényesebb elektro-pop-rock formációja, élén az ügyeletes szépfiúval, Fehér Balázzsal. A koncert előtti percekben alig húsz ember indult az első sorba, de néhány szám után megtelt a sátor. A kutya nem mondaná meg, hogy magyarok. Világszínvonal, felesleges is többet írni róla, link alant. http://www.youtube.com/watch?v=_YErPNHhyIU.

EFOTT Szolnok, az 1. nap élményei

A keddi után fordulatos módon a szerdai nappal folytatódott az Egyetemisták és Turisztikák Országos Főiskolás Találkozója, azaz az ETOFT. Egyeztetési problémáim miatt csak este nyolc után adagolhattam magamba a Soproni feliratos műanyag korsómból a bubi mentes ásványvizet a bejárat előtti füves részen, ahonnan a közeli HÖOK sátorból kiszűrődő Cranberries számból és az énekes lány egyedi hangjából sikerült leszűrnöm, hogy bent bizony a szolnoki Esti Party zenekar praktizál. Bloom is off the rose-ra és a Claps for Caroline-ra lelkileg felkészülten battyogtam be utánuk a sátorba az előbbi zenekar kilenc órási startjára. Még mindig darabokat szakítanak a gitárok, a break-ek pedig ütemre felvernek minden padlón lévő port és porban ragadt humphrey bogárt. A műfaj szerelmesei joggal lehetnek odaáig értük, mint azt a lengyelországi siker is mutatja, külön gratula a három pengetős hangszeresnek, a dobosnak és az énekesnek; nem hagytam ki senkit. A Caroline még mindig arat, nálam biztos befutók a srácok, főleg a dévid mandzsetta-féle Memories feldolgozás után. Fasza gitársound – amit persze sose lehet elég mélyre hangolni – , a dobtémák nem unalmasak, a számokban megvan a scream és az ének közti egészséges egyensúly, a sampler meg tette a dolgát a tuctuc-parádéval; mindaddig, amíg nem koppant egyet a földön, és bár működését eme salto mortale nem befolyásolta, esztétikai szempontból annál nagyobb kár érte. Kár érte. Az énekesnek meg ezúton üzenem, hogy a New Yorker-ben véletlenül a női részlegből akasztotta le a fekete fellépő ruháját; mint ahogyan azt a mellettem álló női szempártól megtudtam. Tizenegytől Arankát szerette a Kalinka sátorban székelykedő Open Stage zenekar két idiótája, ahol a sátor vagy félig tele volt, vagy félig üres, mindenesetre száz embernek simán letörték a tükréjét. És ha már átléptük a határt; a Djuice-on fél tizenkettőkor Rómeó vérzett, de szerencsére még időben sikerült elállítani a vérzést, nagyon jók, hitelesek, maximális tisztelet a felvidéki fiúknak, jöhetnének többször, de valószínűleg nem rajtuk múlik. Éjfél után Tom Stormy retróskodott a bejárat mellett, aki folytatta a miszterigeng által bejáratott rockabilly-t és akinek tegnap éjszaka sikerült azt a pár embert megmozgatnia, aki abban az időben a sátorba tévedt. Valamivel utánuk fejeztem be aznapi aktivitásomat a fantabor és a sörök áldásos tevékenysége miatt, utólag is köszönet a sok ismerősnek, legközelebb hozzatok még sört, pogácsát, miegymást. Végezetül: Bloom, Caroline, csináljatok klippet. Rokkszolnok.

6 of 7
1234567