• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

Cikkek "Koncertbeszámoló" címkével

Koncertbeszámoló: 2013.09.14. Post Summer Nite @ Rákóczifalva, Netovább söröző

14-én, szombaton, ismét pár ismerős zenekart láthattunk Rákóczifalván, a Netovább sörözőben. Az első zenekar, a Die for a Moment volt, utánuk a 60 Miles to Nebraska következett, harmadik a Recovery, majd az Over my Dawn, a két utolsó fellépő, pedig a Show me Regret és az In a Blaze volt. Kereken este 7-kor kezdődött a buli, a zenekarok már természetesen előbb ott voltak; már ilyen 5 fele, hogy minden a helyén legyen, mire jön a nép. Fél 3-kor fejeződött be kb. az utolsó koncert, utána még pakolászás, meg “na még egy sör”, és mehetett mindenki a dolgára. Na de vissza az elejére. Az első a Die for a Moment volt. Még nincs fél éves a zenekar, viszont nem kisgyerekekről beszélünk. Cibakházáról jöttek, post-metal stílushoz sorolják őket. Ez volt még csak a második koncertjük, viszont már 2 klippel is készülnek. Az egyik a Climax, a másik a Mindenki játszik című számhoz. Egy ep-t is várhatunk tőlük, körülbelül tavaszra. Nem tudom, hogy rájöttem volna-e, hogy csak a második koncertjük, ha nem mondják. Igaz, ez még annyira az este elején volt, hogy nem tolongtak rajtuk, de nem volt rossz. Még az első egy-két számnál állítgattak a hangosításon, nem minden volt tökéletes, de hát istenem. A hangulat a lényeg. Nekem mondjuk személyesen nem jött be annyira, de csak szimplán mert nem tetszettek annyira számok, és mert nem vitte senki túlzásba a mozgást a zenekarból. Nem mintha lett volna rá egy utcányi hely, de azért szűkös sem volt. Die for a Moment setlist: Intro Mindenki játszik Nincs többé vágy! Hagytam megszületni Die For a Moment Múló rosszullét Climax (instrumental) Engedj el! Csak egy ölelés Naked=Neked szól! (Ebből 3 számot sajnos nem tudtak játszani a csúszás miatt) A második a mostanában “felkapott”, legalábbis többször emlegetett banda, a 60 Miles to Nebraska volt. Körülbelül másfél hónapja jött ki az EP-jük, Reflection címmel. Nem kell szerintem bemutatni őket, a hangsúly egyébként is a koncerten van. Mondhatni elég sokan voltak rajtuk, itt kezdett összegyűlni a tömeg. A legutóbbi falvai koncertjükhöz képest szinte mérföldekkel (pontosan 60-nal) jobbak voltak. Bár volt egy-két baki, a basszerosnak elszakadt a pántja, a szóló gitáros pedig seggreült egy nagyobb ugrásnál, de nagyon szépen improvizáltak. A számaik amúgy is tetszenek nekem, és most így koncerten is nagyon élvezhetőek voltak. 60 Miles To Nebraska Setlist: 1. My Ticket Home – Dead Weight 2. Time is out (saját) 3. Of Mice And Man – Secound&sebring 4. Price Of…

Koncertbeszámoló: 2013.08.17. Höffler Norbert @ Csiki Borozó

2013. augusztus 17-én a Csiki borozóban volt koncert, Höffler Norbert előadásában. Akusztikus gitár és ének egy személyben, indie és folk keveredése, igazi chill out zene. Személy szerint nekem pont egy ilyen koncertre volt affinitásom a hétvégén, ezért kíváncsian mentem el. Este 9 után nem sokkal már kezdődött is az említett esemény. Körülbelül 30-40-en lehettek a borozóban, csendes-ülős koncert volt, de azért családias, szerintem mindenki jól érezte magát. Nagyszerű dolog, ha valaki egymaga ki tud tölteni egy bizonyos időt a színpadon/közönség előtt úgy, hogy senkinek sincs hiányérzete. Gondolok itt arra, hogy van, hogy egy egész zenekar nem tudja lekötni a közönséget fél óra erejéig. Ez itt most sikerült, bár volt egy cigiszünet a felénél, ez nem vett el az este hangulatából semmit. Hangosítás a helyén volt, egyben szólt az egész, a gitár és az ének egymáshoz képest teljesen rendben volt, öröm volt hallgatni. Az esemény neve egyébként August Clown volt, ez egy számcím, méghozzá az este első számának eredeti előadójától, Gregory Alan Isakovtól. Az ő számainak köszönhetően kezdett el énekelni Norbi. Egyébként ez nem az első koncertje volt az emberünknek, előtte már lépett fel néhányszor a Tisza-moziban. Nem tudni mikor lesz következő koncert, de remélem minél hamarabb, és aki lemaradt, az is be tudja pótolni. Ha valaki esetleg továbblép az “érdekel, de majd máskor utánanézek” fázison, annak erősen ajánlom Höffler Norbi oldalát; https://hofflernorbert.bandpage.com Végeredményben egy igazán jó koncert volt, borhoz és meleg nyári estékhez különösképpen illik. Előre még nem tudni mikor lesz következő alkalom, de mindenki időben meg fogja tudni. Setlist: Gregory Alan Isakov – Second Chances The Tallest Man On Earth – Love is All The Tallest Man On Earth – Gardener The Lumineers – Stubborn Love The Tallest Man On Earth – The Blizzard never seen the desert sands Gregory Alan Isakov – She Always Takes It Black The Tallest Man On Earth – King of Spain Mumford&Sons – Hopeless Wanderer -Balogh Emese-

Igazi fesztivál igazi arcoknak – Hegyalja 2013 fesztiválbeszámoló

Igazi fesztivál igazi arcoknak Hegyalja 2013 fesztiválbeszámoló Jó zenék, jó társaság, finom borok – nem is kell más egy feledhetetlen hét eltöltéséhez Magyarország egyik legszebb borvidékén, Tokajban. Idén is már javában számoltuk vissza a napokat, hogy mikor indulhatunk végre Hegyaljára, a kedvenc fesztiválunkra, amit most szerencsére (?) majdnem egy hónappal korábban, június 25 és 30 között tartottak meg. 0. nap Sokan már a -1., sőt a -2. napon megérkeztek a kempingbe, hogy árnyékos helyet foglaljanak maguknak és persze, hogy minél tovább élvezhessék a tokaji borozók által igen barátságos áron kínált házi borokat. Mi nem siettük el, a 0. napon már sötétedett, mire felállítottuk a sátrainkat, majd egyből útnak is indultunk az egyik kedvenc borozónk felé. Sok minden változott idén az eddigiekhez képest; a régi jól bevált kempingünk helyén most egy elhanyagolt, gazos kis elkerített terület állt, a mostanit pedig a fesztiválterület mögött egy jó nagy kerülővel lehetett megtalálni. A bejárat is átkerült a sokat emlegetett Nagyteknősbéka ház elé, ahol a karszalagokat lehetett kiváltani, majd egy hídon át mentünk be a színpadokhoz. Ezen a napon még csak az egyik színpad, a Malátabár működött, ahol fellépett az Idiot Side, a Hangerilla, a Killer Surprise, a Hatás Alatt és a ZUP. A koncerteket DJ Gesbin zárta egy kb. 3 órás dubstep partival, ahol mindenki kellőképpen lefárasztotta magát, hogy csak bedőljön a sátrába és azonnal el is aludjon. 1. nap Az első említésre méltó koncert a Newsted volt, ami Jason Newsted, a Metallica ex-basszusgitárosának az új bandája. Most jöttek először hozzánk, így viszonylag sokan megnézték őket, de végig olyan érzésem volt, hogy valójában mindenki a Metallicára lett volna kíváncsi. Utánuk a Borsodi nagyszínpadon a Subscribe következett, ami már szinte kötelezően ott van minden évben a Hegy’en, és idén a Hegyalja fesztiválhimnusz is az ő nevükhöz fűződik. Az Igazi Arcod címre hallgató nóta nekem nem igazán nyerte el a tetszésemet, szerintem borzasztóan erőltetett, és a Subscribe által meghívott vendégénekesek sem a szívem csücskei. Ízlések és pofonok ugye. Velük egy időben ment a Pepsi nagyszínpadon az Every Time I Die, akik az új, Ex Lives című albumot mutatták be, a Malátabárban pedig a Bohemian Betyars, akik garantálták a jó kedvet és a felhőtlen mulatozást. Fél 10-kor kezdett sokak nagy kedvence, az Asking Alexandria. Pont akkor pár napja láttam őket NovaRockon, így volt viszonyítási alapom, lehet, hogy ezért csalódtam ekkorát. Nekem nem is a zenekar teljesítményével volt problémám, bár sokan lehúzták az énekest, hogy gáz, amit csinál….

Koncertbeszámoló: 2013.06.15. Füst a Szemben, Beaton @ Csiki Borozó

Június 15-én, a Csiki borozóban fellépett a Füst a szemben zenekar. Nem egyedül vitték el az egész estét, előttük egy dob-darbuka előadást hallhattunk amit Totis (Tóth István) és Joey (Gulyás Máté) eszközölt, vagy más néven a Beaton. Este 8 után pár perccel már kezdődött is a dobdemonstráció. 3 saját számot hallhattunk és egy feldolgozást a végére, amihez beszállt a Füst a szemben basszerosa és gitárosa is. Ezután egy cigire sem elég szünet következett, mert rögtön kezdett a Füst a szemben zenekar. Egy 2011-ben alakult 4-tagú bandáról van szó. Az énekes személyében egy hölgy; Rózsa Hanna, a dobok mögött Gulyás Máté, basszusgitárnál Dabis Gergő, és a gitár-vokál felelős Kovács Gergő. A stílusukat nem is tudom, hogy lehetne meghatározni, nem összetett, csak mindenféle van benne; rock, jazz, blues, funky. Nagyon kellemes egyébként, nem rázod le a hajat a fejedről, de nagyon jó kis ritmusos, pörgős zene az övék. Játszanak egyébként feldolgozásokat is, mint például Red Hot Chili Peppers, Stevie Wonder, és Neil Young. A dob-darbuka felállás nekem nagyon tetszett, jó volt hallgatni és szerintem hosszútávon is megunhatatlan. Már önmagában szeretem a dobot, nem tudom ki hogy van vele, de csak dobbal is lehet összehozni jó dolgokat. Az első három számuk mint már mondtam saját, a negyedik gitárosokkal is kísért szám pedig Godsmack – Batalla de los Tambores (dobok csatája) volt. Időben kezdett a zenekar, minden mondhatni a terv szerint alakult. 20:30 körül már mindenki a helyén volt, és kezdődhetett a buli. Voltak ott már olyanok, akik nem először látták őket, voltak, akik még csak nem is ismerték őket, de tény hogy mindenki nagyon jól érezte magát. Nekem például sikerült „megkaparintanom” egy dobverőt is, ami a földön landolt és csak egy sráccal kellett megküzdenem érte, de semmi gond, meglett. A dobverődobálásról persze lehet, hogy rögtön egy nagyszínpad és 100.000 ember ugrik be; na, ez itt nem így volt, de azért itt is lehet dobálózni. Nagyon jól nyomták, igazi nyárkezdő fülledt koncert volt, nagyon jó számokkal. Aki nem jött el az még láthatja őket a nyáron valószínűleg. Setlist: Füst A Szemben – Intro Stevie Ray Vaughan – Couldn’t Stand The Weather Füst A Szemben – Bor Helyén Miles Kane – Inhaler Füst A Szemben – Rozsdaetika Füst A Szemben – Köldökgyár BigBang – To The Mountains Band Of Skulls – Sweet Sour Band Of Skulls – Light Of The Morning Füst A Szemben – Két Külön Oldal Neil Young – This Is Nowhere Red…

NovaRock 2013 – fesztiválbeszámoló

NovaRock 2013 – fesztiválbeszámoló – Hol a rocker? – Ottarocker! – Ezzel a kiáltással találták meg egymást a magyarok az idei NovaRock fesztiválon, ami alig pár kilométerre van a határtól, így idén is voltunk szép számmal. Az Ottarocker egyébként a fesztivál saját limitált szériás söre, amit utolsó napra el is pusztítottunk, hála a nagy melegnek és a véget nem érő partihangulatnak. Na de lássuk, mi történt az első nap. Ottarocker – A kép ismeretlen forrásból származik. 1. nap Mi már 13-án, csütörtökön, a nulladik napon érkeztünk, mert nem akartunk abba a hibába esni, mint tavaly. Akkor hajnal 5-kor indultam Szolnokról, mégis lekéstük a fél kettőkor kezdő DevilDriver-t, és az August Burns Red felét. Szóval csütörtökön viszonylag hamar útra keltünk, 6-7 óra fele pedig már javában a sátrat állítottuk. Este a partizone területén buliztunk, ment a rockdiszkó reggelig. Másnap pedig végre indult a fesztivál. Szerencsére a napsütés mellé hatalmas szelet is kaptunk, így valahogy kibírtuk a meleget; a sátrunk egyik tartórúdja viszont megadta magát. Már fél 9-kor ébren voltunk, így az első fellépőig a pipasátorban ütöttük el az időt, ahol vízipipát lehetett bérelni, és le lehetett ülni rendesen. „Rendesen” alatt azt értem, hogy a fesztivál elég limitált számú ülőhellyel szolgált, a sörpadok mindig foglaltak voltak, szóval vagy a földre ültél, vagy sehova. Itt végre kipihentük magunkat, aztán indultunk is az első koncertre, ami érdekelt, a P.O.D.-re. Elég felületesen ismerem őket, így nem okozott nagy meglepetést, hogy kb. 1 vagy 2 szám volt összesen, amit felismertem. Ennek ellenére hatalmas volt a hangulat és nagyon éltem a bulit. Ezután átmentünk a kék színpadra (2 nagyszínpad van, a Blue Stage és a Red Stage, a kettő között pedig egy amatőr színpad, a Red Bull Stage) Five Finger Death Punch-ra. Elhangzottak a legnagyobb slágereik, például a The Bleeding, a Hard to See és a Bad Company, nagyon élte a közönség. Az énekes kb. semmit nem rontott, tökéletes volt a produkció úgy, ahogy volt. 19:05-kor kezdődött az A Day to Remember, amit a legjobban vártam aznap. Elég nagy csalódás volt, azt kell, hogy mondjam. Jeremy, az énekes inkább csak szenvedett a színpadon, legalábbis éneknek nem nevezhető hangokat préselt ki magából egész idő alatt. A koncertfelvételeik alapján ez várható volt, de azért reménykedtem. A zene sem volt teljesen százas, talán rossz helyen álltam, de egy katyvasz volt az egész koncert. Sajnos. Ezután ott maradtunk Within Temptation-ön. Nem volt rossz, az énekesnő kicsit hamiskás volt párszor, de kibírható….

Koncertbeszámoló: Mudpie, None Shall Fall, Another Dawn Comes, 21 Gun Salute. Rock Parking. 2013.05.10.

Magyar verzió: Május 10-én hatalmas buli volt a Rock Parkingban, két holland és két magyar hardcore zenekar zúzott egész este. Irgalmatlanul odavágtak, és mint eddig is, ingyenes volt az este, bárki jöhetett bármikor. Este 10-kor kezdett az első zenekar és egészen hajnal 2ig ment a buli. A Mudpie, a None Shall Fall, az Another Dawn Comes és a 21 Gun Salute zenekarok léptek fel. A None Shall Fall és a 21 Gun Salute Hollandiából jöttek, a Mudpie és az Another Down Comes pedig hazai zenekarok. A hollandok már este 7re megérkeztek a helyszínre, a többiek később jöttek. Minden rendben ment, mondhatni időben kezdett mindenki, bár csak a kezdés szokott fix időpont lenni, a többi meg megy, ahogy megy. Az első zenekar a Mudpie volt. Bár ők egy budapesti punk zenekar, nagyon is beleillettek az estébe, zúzós bulit nyomtak. A hangosítás az elején konkrétan erőszakot tett a dobhártyámon, de utána javult a helyzet. Kicsit meglepődtem, hogy a dobos és az énekes is hölgy volt, ritkán látni ilyet, de nagyon jók voltak. Ki sem nézném az énekesből, mekkora hangja van. Mudpie setlist: 1.Debility of purpose 2.You won’t have rest 3.Lust for power 4.No more you 5.Feldolgozás (rudimentary peni) 6.Új szám, még nincs címe 7.Lack of your sympathy 8.Disappointed Lust For Power by Mudpie A második zenekar a None Shall Fall volt. Mint már mondtam, Hollandia északi részéről jöttek el egészen idáig hogy nekünk zenéljenek. 2009-ben alakultak, egy kőkemény hardcore metal banda, kemény és gyors zenét játszanak, és hát ezt be is bizonyították az este folyamán. Látszik, hogy imádják, amit csinálnak, nagyon odatették magukat a koncerten. Nem csak zeneileg volt rohadt jó,de maga ahogy előadták az egészet is nagyon tetszett. Nem cigánykerekezést kell itt elképzelni, csak egyszerűen annyira természetesen odaillettek a gitárok és a dob mögé, hogy azt öröm volt nézni. None Shall Fall setlist: 1. Faded Line 2. Road To Ruins 3. Pure Failure 4. Standing In The Middle 5. This Is Why We Do It 6. This Battle Is Fought Alone 7. Driven By Anger Utánuk nem sokkal következett ismét egy hazai zenekar, az Another Dawn Comes. Ők is Budapestről jöttek, akárcsak a Mudpie. 2010-ben alakultak, metált játszanak, de nekem inkább tűnik hardcorenak, vagy akkor már inkább a kettő között, esetleg keverék. Mindenesetre jól nyomják nagyon, jó kis koncertet adtak, a közönség is nagyon élvezte, bár még mindig nem kultiválom a pogokat abban a szardíniás doboznyi teremben, de hát ha ez…

3 of 7
1234567