• facebook
  • soundcloud
  • youtube

Cikkek "ep" címkével



Kritika: The Heartless Aisha – (2013) Confused [EP]

KRITIKA The Heartless Aisha – Confused [EP] 2013 Jó pár hete, vagy talán hónapja is, hogy kijött a mezőtúri The Heartless Aisha bemutatkozó kislemeze, a Confused. Iszonyat sok felvezetés és beharangozás előzte meg a megjelenést, mindenféle promóvideók, stb; a csapat első ránézésre is sokat ad a küllemre, a megalapozott, átgondolt arculatra, a profizmus látszatára. De nem csak a látszatra, tényleges, mögöttes tartalom, és hangszeres tudás is társul a jó megjelenéshez, nem egy üres divat emocore-t kap a közönség (ok, posztrock, whatever). A kislemez egy koncept anyag, az első és az utolsó dal adja a keretet a sztorinak, ami bár öt dalt foglal magába, játékidőre mégsem hosszú, de tartalmas, és fele annyi sablont sem hoz, mint amennyi mondjuk indokolt lehetne egy hasonló trendi csapat esetében. Laliék tisztában vannak vele mit és hogyan szeretnének átadni a nagyvilágnak, a közönségnek, és ez a határozottság érződik a produkción. Szarnak rá mi van, tudják mi a jó, a többi nem számít, mindenki oda teszi a zenéjüket ahova akarja, változni nem fog tőle semmi, ez jön szívből, ezt tolják. Valami ilyesmi hozzáállás sugárzik az Aisha felől, és ez tök őszinte, bejövős dolog. Elszomorító tud lenni a mai csapatoknál, mikor valami úton módon kibújik a szög a zsákból, és kiderül, hogy az arculat 90%-a egy felvett baromság, ami csak azért van, hogy az jöjjön le, ők mekkora menő arcok, és mennyire részét képzik a színtérnek. Pont ezért jó ilyen csapatokba botlani mint az Aisha, akik mentesek ezektől a kiábrándító önmegjátszásoktól. A THA, mint jelenség, azért (is) áll közel a szívemhez, mert „tudják hanyas a kabát”. Ez némi magyarázatra szorul, igaz? Az Aisha, lévén a tagok nem nullkilométeresen hozták össze ezt a formációt, tisztában vannak az underground zenei élet támasztotta elvárásokkal, követelményekkel, és (csúnyán kifejezve az) erőviszonyokkal; a promóció és a zene egyaránt erről árulkodik. Valahol azt írtam/mondtam róluk, hogy egy nagy egymásra találás a THA. Most úgy folytatnám a mondatot, hogy ez az EP ennek a felismerésnek a gyümölcse, melyet öt ember munkája gondozott, míg végül csak beérett. Az anyag a No Silence-ben készült természetesen, így minőségbeli panasza senkinek nem lehet, szépen kevert felvételek születtek. Az egyetlen észrevételem a hangzással (de talán inkább hangszereléssel) kapcsolatban, hogy sok a magas tartomány, főleg a gitároknál. Mivel az énektémák is jellemzően magasan szólalnak meg, így én több mély, illetve testesebb kíséretet gyúrtam volna hozzá, hogy egy kicsit teltebb legyen az összhatás. Szőrszálhasogatás, nyilván, hiszen koncerten ugyanezt tapasztaltam azokon az Aisha…



Kritika: Füst A Szemben (2012) EP

KRITIKA Füst A Szemben EP 2012 A szolnoki négyes 2012-ben alakult, és hamar fel is rántották ezt a 4 tételes bemutatkozó anyagot, amin három saját dalt, és egy Stevie Wonder feldolgozást találtok. A stílus funky-blues-rock, de ez így nem ad teljes képet, hiszen számtalan ezekhez közeli alműfaj stílusjegyeit beépítették Mátéék az alapvető irányelvek tárházába. Az első anyag legalábbis erről árulkodik, határozottan kijelölték maguk előtt az utat. Kompromisszum megoldásokból, és a legjobb értelemben vett zenei szabadosságból építkező világot körítettek a jazzes elképzelések alapjaira, melyek magyar nyelven szólnak a hallgatósághoz. Meggyőző egymásra találás a zenekar, 100% elkötelezettséget érzek a háttérben. A többszörös Grammy és Oscar-díjas legenda! A vokális fejezetekért és a szövegekért Rózsa Hanna felel, aki életkorát meghazudtolóan érett hangszínnel csavarja sorokba a mondandót… melyről sokáig nehéz is eldönteni, hogy mi is valójában. Összetett, képekben és hangulat-leíráskokban közölt, sokszor meghökkentő szófordulatokkal tarkított kavalkád ez, mely felett elsőre talán túl könnyen át is siklunk, lévén a dallamvezetés gördülékenysége simán elviszi a figyelmet a konkrét szavakról (…figyelted ezt a mondatot? Valami ilyesmiről beszélek az énekkel kapcsolatban). Nálam ez történt; elsőre. És el is könyveltem magamban, hogy „van valami szöveg, de csak azért, hogy legyen, semmi komoly. Biztos valami kötelező alterkedés”. Hiba volt, többszöri újrahallgatást érdemel, természetesen már pótoltam. Ebből kapcsolhatom azonban az első hiányosságot, ami csak nem akart békén hagyni a sokadik meghallgatás alkalmával sem. Az élő ének, és a stúdióban való éneklés két külön asztal, meglátásom szerint. Hanna igen komoly hanggal rendelkezik, viszont a stúdiókörnyezet elég csúnyán elvitte az éneket az erdőbe, a (nyilván) tiszta énektémák ellenére is zavaróan sokszor érthetetlenek a szavak. Első felvétel; el is van nézve ebben a pillanatban azonnal, a művek bármely más aspektusból való vizsgálata túlnyomórészt, kárpótol, szóval: nem tré, ez szerencsére, kevés ahhoz, hogy lerontsa a dolgot. Az album Süle Dávid műhelyében készült, tisztes munka. Kifejezetten tetszetős gitár soundot raktak össze ez alkalommal: enyhén fémes felhangú, éppen csak harapós akkordokat ad vissza, ami nagyon jól áll a dalokhoz, piros pont! Dinamikus, érezhetően lazán feljátszott témákat hoz Kovács Gergő, akit back-vocal poszton is hallhatunk (főként a „Rozsda etika” trekkben, amiben számomra egyik fénypontját képzi a lemeznek az a bizonyos sáv). Kérdeztem is róla a társaságot, honnan jött az ötlet erre a rekedtes hangszínre, és a válasz sem maradt el: Gergő barátunk „átmulatta az éjszakát”, aztán reggelre nem sok hangja maradt. A meló meg nem várhatott, így instant koncepció született. Jelentem, jól sült el a dolog! Basszusgitárnál Dabis Gergőt…



Kritika: Tűzerő – (2013) Égig Emel [EP]

KRITIKA Tűzerő – Égig Emel [EP] 2013 Régebben is találkoztam már a névvel, hogy Tűzerő, de megmondom őszintén, utánuk keresni is lusta voltam sokáig. Azt hittem, ezzel a névvel itt egy újabb sablon-hevi-osszián, …és mekkorát tévedtem. Kövezzetek, megérdemlem, a bandanév sosem mérvadó, max irányjelző. Az együttes 4 éves múltra tekint vissza, 2009 áprilisában edződtek bandává a Zrínyis arcok, ezt követően egy nagylemez látott napvilágot Rock&Roll Szenvedély címen, majd kaptuk ezt az EP-t 5 dallal, 22 percben, ami az Égig Emel névre hallgat. Jókora evolúció van a muzsikában, ha egymás mellé teszem a két kiadványt, ami nem csak hangzásban, de zenei felépítésben is nyomon követhető. Az előző lemez megalapozta a továbbiakat, de több szempontból még útkeresésnek tudható be, elbillenhetett volna simán más felé is a dolog, de szerencsére nem így történt. Az Égig Emel EP No Silence munka, ezzel a ténymegállapítással azt hiszem kimerítően taglaltam is a minőséget: természetesen kifogástalan. Ez a ma már hál’ istennek egyre jobban alapkövetelménynek számító komoly megszólalás hihetetlen sokat hozzátesz a produkcióhoz, mert ha egy gyengébb stúdióba viszik a srácok ezt az anyagot, ne adj isten otthon veszik fel, hiába jók a témák, hiába fognak a riffek, nem emelkedne ki ilyen egyértelműen a hazai nu-heavy vonalból. Égig Emel EP! Csak, hogy tiszta legyen ez a szerencsétlen meghatározás: A Tűzerő power és heavymetal elemeken alapszik, de szakít az idejétmúlt hagyományokkal, a kötelező de kellemetlen stíluskövetelményekkel, mint unalomba fulladó, elnyújtott szólók, béna metálsikoly, stb. és lényegi mondandóját egy abszolút modern-metálba ültetve tálalja, egy nagyobb csipet aréna rock hangulattal (aréna rock értsd: pl. Nickelback). Ez az a fajta újonnan elővett, és újraértelmezett rockzene, ami 2013-ban sem ciki, sőt! Persze a szakmát nem újítja meg, egyértelmű; korszakalkotásról vagy stílusteremtésről szó sem esik, viszont amit kínál ez az EP, az egy olyan minőségi, átgondolt „sokadik”, hogy teljes mértékben megállja a helyét a színtér lehasználtsága ellenére is (ami véleményem szerint nagy szó), klasszikus, régi-metálosok figyelmébe is ajánlom! Ami megfogott továbbá, az a vokálok egyszerű, de tökéletes összhangja. Hangerőben, hangszínben, szólamban, mindenhogy. Kiváló énekessel van dolgunk, és nagyszerűen eltalált, ízléses témákkal, nincs túlvállalva semmi, és ez itt különösen jól áll a csapatnak. Követendő példa lehet ez sok feltörekvő metálformációnak, sok égő dologtól megkímélheti ez a mentalitás a zenekart. Dalszövegek passzolnak, vállalható, full macsó. Plusz jóság a sampler/billentyű sávok részéről, hogy nem tolakodóak, kiszolgálják a gitárokat annak rendje és módja szerint, telítenek, színesítenek, pontosan arra használták az elektronikát, amire való ebben a metálkörnyezetben. A…

2 of 2
12