• facebook
  • soundcloud
  • youtube

Cikkek "demo" címkével



Jack – Demó 2015

Ismét bizonyított a kiskunhalasi zenei terrorbrigád. Leviék („ének”, zenekarvezetés) olyan erős anyagot vágtak az asztalra, hogy csak percek múlva tértem magamhoz a szédülettől. Közben meg folyamatosan újra és újra hallgattam a számokat, amik valósággal letaglóztak. Megdöbbentő, felkavaró élmény volt, holott eddigi munkásságukat ismerve, nem volt okom a meglepettségre. A felvett demó mindössze 3 szám, alig több mint 2 percbe oltva. Természetesen másodpercnyi félrenézésre sincs időnk, a lelket-testet bedaráló opuszok kompromisszummentes odafigyelést követelnek maguknak, megnyugvásra csak a 3. tétel befejezését követően van időnk. Mindvégig gőzerővel dolgoznak a srácok, a szélvész tempót rendszerint lassú, mély, bólogatós sújtós riffek követik, melyek legalább annyi energiát rejtenek magukban, mint a blastbeat/d-beat részek. Az egyszerre gyors és brutális zenébe ezek a jól időzített tempóváltások visznek változatosságot. A demófelvétel, mely a leendő 18 számos nagylemez előfutára, a nyers hangzást és a felhasznált zenei eszköztárat tekintve az előző három album szerves folytatásaként értelmezhető, közülük is leginkább a 2014-es Éberkóma EP-vel mutat rokonságot. Ezekben a dalokban is azt az agresszív crossover-grindcore vonalat viszik tovább, amit a 2008–at követő, kb. 2011-ben kulmináló zenekaron belüli átrendeződés indukált. Különösen az új dobos, Dani markáns zenei hatása érezhető azóta a Jack felvételein, ami magával húzta a gitárokat is, így teremtve új korszakot a zenekar életében. Míg korábban a hardcore/crust/punk/grindcore címkék változatos egymáshoz illesztésével jellemezték zenéjüket, mára általánossá vált az említett grindcore-crossover öndefiníció, aminél pontosabb meghatározást, találóbb zenei kategóriát mi sem adhatnánk. A legutóbbi lemezekhez viszonyítva, igazán karakteres változást csupán az „ének” terén tapasztalunk. A korai demókon/albumokon (Állítsátok meg, Te sem vagy más, Vissza ki az utcára, stb.) hallható szinte kifogástalanul érthető „éneket”, mára teljesen dekódolhatatlan, ugyanakkor ötletesen variált hörgő üvöltés, olykor gore zenékből jól ismert krákogva bugyogás váltotta fel. A szöveg meg olyan amilyen, a Téged akarnak c. lemez óta sajnos nem érdemes odafigyelni rájuk. Habár a társadalmi elidegenedés továbbra is aktuális, érdekes téma, ne a Jack zenekartól várjunk érvényes válaszokat. Továbbra is csak dühös tőmondatos diagnózisokat kapunk, többnyire összecsengő sorvégek nélkül, a dekonstrukciós dalszövegírás nevében. („Emlékek – mind kitörölve / Gondolkodás – felülről szabályozva; Színtelenül –szemlélni az ürességet / Vegetáció – egy sterilizált létben”; „A legújabb korban, barbárként élve / Önmagunkból kifordulva”.) Mindezek ellenére mondom: várom a lemezt. Tóth Béla István



Kritika: Magor – (2009) Végig az úton [Wild Magazin mellékleteként 2012 újra megjelent]

KRITIKAMagor – Végig az úton 2009 (Wild Magazin mellékleteként 2012-ben újra megjelent) A zenekar minden egyes tagja magabiztosan, stabilan üli a szert. A Speck Roland csontig hatoló üvöltős éneke nagyon odavág! Amit mond, na az ki van mondva. Tovább erősíti az egyébként is példaértékű feszességet. Pont ez lenne az a szó, ha egy szóban kellene az egészet leírnom: feszesség. Nagyon sok erőteljes, igényes riff van a lemezen, de a Nem kell hogy félts című harmadik dal szóló előtti bridge témája ezek között is a legkomolyabb. Van benne egy kis matek, ami nagyon jól megy a feszességhez, de ez persze már ízlés dolga. Nem azért nem matekozzák túl, mert nincs elég fantázia, hanem mert ez a zene tudatosan egy nagyobb halmaznak szól, ezért könnyen értelmezhető, elsőre szerethető. Nem találták fel újra a metált, viszont profin, igényesen, nagy odaadással prezentálják. Erre jönnek még Kátai Roland atom gitárszólói. A Magor „végleges” formájában 2007 óta létezik. Később még azért történt néhány tagcsere, ami minőségben nem, de a megvalósítandó célok útján néhányszor visszavetette a zenekart. Ez a lemez valójában a csapat harmadik megjelenése. Korábban már jelentkeztek két demóval, ez a mostani kiadvány a második kiegészített verziója, ami már tartalmazza a legutóbb rögzített, fentebb említett Nem kell, hogy félts című dalt. Ez a lemez a Wild magazin mellékleteként is megjelent. Amúgy sem egy bujkálós fajta zenekar a jászberényi Magor: Tankcsapda turnékon is feltűntek már több ízben, mint előzenekar, de a fesztiválokon is gyakori szereplők. A szövegek nem saját munkák. Nem kínos ha egy énekes nem tud szöveget írni, csak az, ha mégis megteszi. Jelen esetben Galli Kriszta tiszta, sallangmentes, feszültséggel telt szövegeit élvezhetjük. Egyszerűsége miatt jól megy az erőteljes zenéhez, lélekből jövő egyértelmű közlés. Demónak hívni ezt az anyagot ilyen hangzással és kidolgozottsággal egyszerűen szemtelenség. Ez egy remek EP, bár ez nem minőségi jelző, de a demo egyszerűen túl szerényen hangzik a befektetett munkához viszonyítva. Sokan zargatják a zenekart, hogy legyen már végre egy nagylemezük. Jogos, bár én beérném sok kicsivel is, a valódi helyzet viszont az, hogy a zenekar a megalakulása óta átlagosan évente kevéssel több, mint egy számot rögzít és publikál. Ezen tényleg lenne mit felpörgetni, bár valószínűleg nem az akaráson múlik. Kovács Balázs



Kritika: SenoR – Demo (2012) + 5 dal

Ha meghallgatok egy új zenekart, óhatatlanul is megkérdezem magamtól: kiknek akarnak zenélni? Mi a cél? Önkifejezés, hobbi, könnyebb csajozni, esetleg ismertség? Minél több ötlet, eredetiség, munka hallható, annál több az esély, hogy a zenekar nem csak az ismerősei körében arasson kétes sikert, hanem idegen embernek is tetsszen. Nos én teljesen idegen vagyok, ráadásul 35 éve Rockzenét hallgatok, no nézzük. (Ez az 5 szám a “csomaggal” együtt érkezett, így most ezekkel kezdjük. szerk.) Hallgatom a SenoR együttes Sodort a szél című számát. A szóló gitáros első hangzásra igazi kis tehetség, no nézzük tüzetesebben. Á, túl öreg vagyok, ez a baj. Kezdő riff, egyből beugrik egy régi Deep Purple szám, de ez mindegy, már régóta nem lehet igazán újat kitalálni. Nézzük a dalt. Első hangzásra nem tetszik a pergő hangja, túl metálos. Azt hallani, hogy jó a dobos, viszi a zenekart, de én jobban kiemeltem volna. Jó a banda, verze, jó a basszustéma. A szólógitáros jókat játszik, mer beleszólózni a refrénbe, méghozzá jól. Valami mégis zavar. Kezdem azt hinni, hogy ez az én heppem, de ennél a zenekarnál is hiányolom a dinamikát. Jók a témák, jók a váltások, mégis, ha beletettek volna egy kis hangulatváltozást, akkor elégedettebb lennék. Nézzük tovább. Eposz. Kezdés. Bizony lehetne szebb hangszín a gitárbontás, más hangszedőállásban szebb lett volna. Jó az alapötlet, jó a szöveg, ha nem lenne olyan iskolásan pontosan elszavalva. Beindul a zene. Jó az unis rész, a gitáros megint beleszólózik a refrénbe, de ez jóó. Végre, van dinamika a dalban, és nagyon jó a dalszöveg vége, megvillan a tehetség. Koldus és Király. Iszonyat jó a kezdés, nagyon jó a gitáros. Kezdődik az ének, és megint az az iskolásan tagolt éneklés, nem jön be. Nem tetszik a keverés, a hangszerek aránya. Viszont a szóló zseniális. Szerencse csillag. Végre tetszik az ének, de a zenekar nem követi sem bridzs, sem a refrén váltásait. Dinamika… A szóló megint jó, visszajön az ének, de nem hagyja abba a szólót, jóó! Nézz körül a következő szám. Ritmusgitár, az unos untalan játszott ritmusképletet nyomja. Ráadásul a keverés is ráerősít, nem kellene. Refrén előtt jó a zenekari megoldás, na végre, gondolom, lesz valami, de nem, visszatér a régi megszokott, unalmas téma. Az énekes vihetne több életet a szövegbe, nincs szinkronban a szöveg és a stílus. Lehetne ez egy jó szám, de nem így. Összességében a lényeget kiemelve, ötletes a szólógitáros, a ritmusgitárosnak nem a folyton visszaköszönő riffeket kellene játszani, a basszus azt…



Kritika: Calm Spirit – Demo (2012)

KRITIKA Calm Spirit – Demo 2012 Calm Spirit néven gyógyhatású készítményt is forgalmaznak kicsiny bolygónkon, ami elsősorban kínai növényi gyökerek és egyéb más természetes hatóanyag tartalmú összetevőinek köszönhetően nyugtató hatást gyakorol az emberi idegrendszerre. A zenekar is hasonlóan működik: természetes összetevők, nyugtató hatás, kellemes közérzet. A zenekar egy régi receptet követ: teljesen különböző stílusok képviselői játszanak közös zenét. Berényi Gábor – aki Berhő néven régóta foglalkozik elektronikus tört ritmusokkal – hozta tető alá ezt a szolnoki pop / trip-hop formációt. Barabás János gitárossal az elektronika igazi ellenpontot kap. Ötletes, jó gitáros fantáziadús játékkal. Kanizsa Georgina érkezett stílusban a legközelebbről, a szintén szolnoki ETAp zenekarból. Csodás hangja van és igazán passzol a produkcióhoz. Szeretni kell! Ugyaninnen származik Karkusz Ádám bőgős, aki profi érzékkel támasztja alá a dalokat. A zenekar soraiban megtalálhatjuk még Fekete Attilát a Tigris zenekar ütős szekciójából. Jó kis vegyes csapat értékes zenészekkel. Még egy kis merészséget nem lenne pazarlás invesztálni a zenébe, csak annyit, hogy a popularitás ne sérüljön. A nemzetközi netes rádiókon így is simán megállna, remélem, minimum oda kerül. Valamikor tavasszal tervezi a zenekar a debütáló nagylemezük megjelentetését, ami reális, mert a demón szereplő hat szám már eleve lehetne végleges is, hangzását és kidolgozottságát tekintve. Minden egyben van a demón. Nem sok átütő újítást tartalmaz, de profi munka. Nagyon szépen szólnak az elektronikus elemek. Minden nagyon szép, egyedül a gitár hangzása szúrta meg a fülem. Valamiért le van vágva a teteje, amitől nem csillog igazán szépen. A Damage című dal lett a kedvencem. Ez az agyszippantó mélység és a lassú tempó a trip-hop bristoli isteneit idézi. Statikus dalról van szó, de mégis izgalmas a felépítése. Az ének a szám felénél kezdődik. Ez amolyan „kapják be a rádiók” felfogást sejtet, legalábbis gerilla szemmel. Nagyon kellemes népzenei elemek illeszkednek az alapokra. Talán túlságosan divatos lett népzenét összekeverni mindennel, nagyon sok szemét keletkezik így, de a C.S. nem esett ebbe a hibába. Nagyon finoman, szinte észrevétlenül úszik be a hegedű, és nem torzítja a dalt, hanem támogatja. Túl sokan hiszik, hogy ez megy nekik. Berényi Gábornak megy. Sok más mellett ezért is gondolom, hogy ez a zene jó helyet érdemel a hazai palettán. -BAZSI- Calm Spirit a Facebook-on

 

Over My Dawn kritika

Szolnok el van kényeztetve. Ennyi jó bandája nem lehet egyik másik városnak sem. A saját tragikumunk, hogy nem hagyjuk, hogy ezek a zenekarok megmérettessék magukat ott, ahol a helyük lenne. Persze nem így megy ez a szolnokzene.hu-n, íme, itt is van az új, fiatalos, lendületes Over My Dawn! Kell egy banda! Nézzük át először is a felállást, adott egy gitáros, Márton “Server” Tamás, akivel már találkozhattunk a Merényletben (milyen érdekes, hogy minden hc-s ölni akar…), adott egy szépséges leányzónk, Kövecses Evelin, aki a Közveszéjj sorait erősítette, Gulyás Máté dobol nekünk, őt már láthattuk a R.I.P.-ben, de igazán a Namelessben tudta magát “kidobolni” (viva la Slipknot). Valamint van két “énekesünk”, Varga Levente, és Horváth Bence, aki köztudottan ugyancsak “Közveszéjjes”. Az előd bandák szinte mindegyikére érvényes, hogy vagy tiszavirág életűek voltak, vagy kérész lendületűek, de most lássuk hogy mi lesz az új bandával, az Over My Dawn-al. A névválasztás nem rossz, nincs benne semmi túlragozandó ötlet, de van egy icipici többletjelentése, képtársítása, amit a demo mellé abszolút el tudok képzelni, ezért egy nagy-nagy pirospont. Srácok, mindenki feketében, meg egy fekete nyakkendő, és alulról fotózunk! METÁL! Életlen emlék Gyors kezdés, szerencsére hamar túlesünk rajta, mert igencsak felejthető az “intro”, de itt igazából ilyenről nem is beszélhetünk. Viszonylag dallamosabb riffek, ami tulajdonképpen az egész számra jellemző. Még a hörgés is dallamos, ami inkább csak agresszívabb “ének”. Bármelyik végéről közelítjük meg, valami lemarad. Jól sikerültek a háttérvokálok, kíváncsian várom, hogy élőben is ilyen jól sikerül-e szólnia a dolgoknak. A dal maga tele van zenei közhelyekkel, klisékkel – talán pont ezért nem sikerült rosszra, de szinte minden eredetiséget nélkülöz. Szövegkönyvet nem kaptam, de amit kihallottam az tetszett. A prozódia igen jóra sikerült pár esetben, néhányban meg esetlenre de összességében, ahol ez a legfontosabb volt (a refrénben), ott működött. Jó kis “vivős” nóta, lehet “énekelni” a zenekarral, és sikerült kellő dinamikát is vinni a témák váltakozásába, és a tetőponton abbahagyni, nem hagyni hogy visszaessen az amplitúdó. Ügyes. Hazug test Na, ez már jobb kezdés, bár még mindig kicsit többre vágyom, de ha az ember túl sokat hallgat “Depressziót”, akkor végeredményben megszereti az ilyen stílusú riffeket. Jön egy kis zúzdás verze, szeretjük az ilyet. Az utána lévő téma viszont majdnem egy teljes percen át szól, a szöveg is alig bírja kitölteni, unalmassá is válik. Aztán megint zúzda (megint majdnem egy percen át), és megint, csak már verzének hívják… oké, oké, csak már nem értem, hogy hol járunk. Aztán…

1 of 2
12