• facebook
  • soundcloud
  • youtube

Cikkek "Confused" címkével



Kritika: The Heartless Aisha – (2013) Confused [EP]

KRITIKA The Heartless Aisha – Confused [EP] 2013 Jó pár hete, vagy talán hónapja is, hogy kijött a mezőtúri The Heartless Aisha bemutatkozó kislemeze, a Confused. Iszonyat sok felvezetés és beharangozás előzte meg a megjelenést, mindenféle promóvideók, stb; a csapat első ránézésre is sokat ad a küllemre, a megalapozott, átgondolt arculatra, a profizmus látszatára. De nem csak a látszatra, tényleges, mögöttes tartalom, és hangszeres tudás is társul a jó megjelenéshez, nem egy üres divat emocore-t kap a közönség (ok, posztrock, whatever). A kislemez egy koncept anyag, az első és az utolsó dal adja a keretet a sztorinak, ami bár öt dalt foglal magába, játékidőre mégsem hosszú, de tartalmas, és fele annyi sablont sem hoz, mint amennyi mondjuk indokolt lehetne egy hasonló trendi csapat esetében. Laliék tisztában vannak vele mit és hogyan szeretnének átadni a nagyvilágnak, a közönségnek, és ez a határozottság érződik a produkción. Szarnak rá mi van, tudják mi a jó, a többi nem számít, mindenki oda teszi a zenéjüket ahova akarja, változni nem fog tőle semmi, ez jön szívből, ezt tolják. Valami ilyesmi hozzáállás sugárzik az Aisha felől, és ez tök őszinte, bejövős dolog. Elszomorító tud lenni a mai csapatoknál, mikor valami úton módon kibújik a szög a zsákból, és kiderül, hogy az arculat 90%-a egy felvett baromság, ami csak azért van, hogy az jöjjön le, ők mekkora menő arcok, és mennyire részét képzik a színtérnek. Pont ezért jó ilyen csapatokba botlani mint az Aisha, akik mentesek ezektől a kiábrándító önmegjátszásoktól. A THA, mint jelenség, azért (is) áll közel a szívemhez, mert „tudják hanyas a kabát”. Ez némi magyarázatra szorul, igaz? Az Aisha, lévén a tagok nem nullkilométeresen hozták össze ezt a formációt, tisztában vannak az underground zenei élet támasztotta elvárásokkal, követelményekkel, és (csúnyán kifejezve az) erőviszonyokkal; a promóció és a zene egyaránt erről árulkodik. Valahol azt írtam/mondtam róluk, hogy egy nagy egymásra találás a THA. Most úgy folytatnám a mondatot, hogy ez az EP ennek a felismerésnek a gyümölcse, melyet öt ember munkája gondozott, míg végül csak beérett. Az anyag a No Silence-ben készült természetesen, így minőségbeli panasza senkinek nem lehet, szépen kevert felvételek születtek. Az egyetlen észrevételem a hangzással (de talán inkább hangszereléssel) kapcsolatban, hogy sok a magas tartomány, főleg a gitároknál. Mivel az énektémák is jellemzően magasan szólalnak meg, így én több mély, illetve testesebb kíséretet gyúrtam volna hozzá, hogy egy kicsit teltebb legyen az összhatás. Szőrszálhasogatás, nyilván, hiszen koncerten ugyanezt tapasztaltam azokon az Aisha…