• facebook
  • soundcloud
  • youtube

Cikkek "2015" címkével



Kritika: Alsóépület – Akinek nem jó (2015)

Én igyekszem mindig örülni, ha kijön egy új magyar lemez, főleg ha punk lemezről beszélünk. Mindig várom, hogy jöjjön valami átütő, valami eredeti, ami végre megváltja ezt a posványt, amiben nyakig ülünk. A Budapesten kívüli (szándékosan nem írom le a vidéki szót) zenekarokra pedig fokozottan rá vagyok izgulva, mivel egészen más, mondhatni természetes miliőjük van ellentétben fővárosi társaikkal. Így került a kezem alá az Alsóépület – Akinek nem jó című anyaga is. Nagy műértéssel hallgattam végig, minden hangot, váltást, különös tekintettel a szövegre. A borítóért nem tudom kinek a keze munkáját dicsérhetem, de egészen pofás lett. Tetszik, hogy hanyagolta a minimalista jelleget és teletömte mindenféle szimbólumokkal. El lehet rajta nézelődni. Az infantilisnak tűnő rajzfilmes összkép pedig egészen izgalmassá teszi. A zenét illetően viszont sajnos kicsit csalódnom kellett. Összességében ez egy nagyon kerek és korrekt, mondhatni profi punk-rock lemez. A hangszerek és az ének szépen elválnak egymástól, tehát jól szól. A dobosnak puszilom a végtagjait! A profizmus lehet az oka, de emiatt több benne a rock, mint a punk. Az igazi nyers zúzások, a beleszarom attitűd nekem hiányzott. A címadó, Akinek nem jó a punk zene lerágott csontja. Sajnálom, hogy ez a négy hang megint egymás mellé került. Már nem is számolom az eseteket, de szinte minden punk zenekar játsza. Itthon legalábbis. A gitár szépen díszíti a meglévő elemeket. A refrének szépen húznak, megmarad az ember agyában. Az Újgazdag azért bele-bele bömböl a bucimba, ha éppen csend van. A Rendszerváltás kifejezetten tetszett. Szeretem, mikor egy punk zenekar szövegében szerepel a kenyér szó. Az összjátékidő egy kicsit hosszúra rúgott a maga 47 percével. De kísérletezzetek nyugodtan srácok! Az urai vagytok a hangszereiteknek, akkor erőszakoljátok meg őket! Nagyon bízom benne, hogy a következő alkalommal csak a szép és jó szerepel majd az írásomban. Aki tehát a kísérleti vonalat keresi ezen a lemezen az ne is menjen tovább. Viszont akik szeretik a jó csordaüvöltözést a koncerteken, és a dallamos punk-rockot, azok nem fognak csalódni. -Bencze Tibor- Az albumot teljes egészében meghallgathatjátok itt:



Kritika: Dr.Justice – Éljen Adorján (2015)

A cikk megírása előtt sikerült valamelyest tájékozódnom, és kiderült, hogy a Dr. Justice tagjai egy időben az Enola Gay-ben is játszottak. Az E.G.-t pár éve hallgattam meg, akkor tetszett az a lendületesen dallamos világ, és kíváncsi voltam, vajon ennyi idő elteltével mi jön ki az urak kezei közül. Az Éljen Adorján! olyan friss, hogy most sír föl. A recept végtelenül egyszerű. Gyors és feszes punk-rock témák húznak el a fülem mellett, itt-ott már metálos szólókkal. A duplázó szétveri a tarkóm, szorzódik a négynegyed. Mire megpróbálnám felrúgni az asztalt, beköszönt egy kellemes ska darab, ami az ilyen levert vasárnap estéken kiváló kíséret a gyöngyöző homlokom és a cigim mellé. Az anyag egyébként iszonyúan jól szól. A Denevér Studióban tudják, mitől döglik a fül! A szövegekben a lokálpatriotizmus, nosztalgikus memoárok, szellemes játékok a közszellemmel, és a harag nyújtja érdes tenyerét kézfogásra. A Nem az én helyem című nótát külön kiemelném a szövege miatt. Tetszett, hogy nem primitív módon közelítették meg csak az egyik oldalról ezt a manapság igen kényes témát. Fő motívuma a meghasadás, a kötődés a földhez szívvel, és az irdatlan harag, ami a tehetetlenségből árad. Simán ordítanám teli torokból. A lemez másik jó húzása két dal punkos és ska-s értelmezése (Nemzeti punk, Csúnya vége lesz), mert nem csak a zenei horizont tágul általa, hanem ez a tömény 23 perc, megnyugvási pontokat is ad a hallgatónak, ami pont akkor jön, amikor szükség van rá, nem beszélve arról a plusz tényezőről, hogy bizonyítja azt, mennyire más hangulatot tud adni egy másik köpeny ugyanannak a gondolatnak.   Az Éljen Adorján! egy tisztességes punk-rock matéria, ami hóbortos nyári estéken nem mond csődöt, de a punk zenét nem váltja meg. A kísérletező szellem még itt sem akar kibújni a zsákból. Ez egy profi és egyenes lemez, és talán pont az egyenessége miatt, nem is várom ezt el tőle. Egyszerűen csak, kerek. -Bencze Tibor-



PASO, Soul Surge

20:00 Kapunyitás 21:00 Soul Surge A zenekar alapítása a dél-afrikai származású Herby Shaw (ének, rap) és Sánta Dániel (dob) találkozásával történt. Egy improvizációs esten ismerkedtek meg, ahol az együtt zenélésnek egy új zenekar lett az eredménye. Dani gitáros posztra a meglehetősen fiatal, de már saját kiadású szóló albummal rendelkező Kiss Miklóst hívta, akivel már korábban játszottak együtt. Herby billentyűs posztra Kottmayer Krisztit kérte fel, akivel azelőtt csak futólag zenélt. A kezdeti próbálkozások után 2012 szeptemberében lett teljes a felállás Paczári Viktor basszusgitárossal, aki jelenleg a Zeneművészeti Egyetem hallgatója. Mindössze egy hónappal a megalakulás után beneveztek a Könyvtár Hangja tehetségkutatóra, ahol a több hónapos fordulók után győztesként kerültek ki. A nyereményük stúdió idő volt, aminek köszönhetően 2013 márciusában megjelent Stay Down című három számos bemutatkozó anyaguk. Az eddigi legfontosabb esemény a zenekar számára, hogy felléptek az idei Sziget Fesztiválon.   22:00 Pannonia Allstars Ska Orchestra A Pannonia Allstars Ska Orchestra már eddigi pályafutása során is olyan életutat járt be, ami kevés hazai zenekarnak adatik meg, hiszen rövid ido alatt Magyarország egyik legfontosabb zenekarává vált, mindeközben párhuzamosan külföldön is nagy népszeruségre és elismerésre tett szert. Legendásan energikus élő koncertjeivel a 11 tagú zenekar pillanatok alatt jutott el az underground klubok deszkáiról a Sziget Fesztivál Nagyszínpadára és vált minden jelentos hazai zenei fesztiválon kihagyhatatlan kedvenccé, míg külföldön a ska zene magyar nagyköveteként ismerik. Nem is csoda, hiszen már első nagylemezét is a legnevesebb amerikai ska kiadó, a Megalith Records jelentette meg, illetve a többi között olyan fesztiválokon táncoltatta meg a közönséget, a magyar népzenét fuszerként használó tradicionális ska zenéjével, mint a holland Lowlands, a szerb EXIT, a cseh Sázava, a szlovák Hodokvas, a francia Roots dans la Vallé, a horvát Skaville, vagy a belga Antiliaanse. A sodró zene mellett a szövegre is érdemes figyelnünk, hiszen a PASO gyakran fogalmaz meg direkt, vagy burkolt módon társadalomkritikus üzeneteket, illetve közvetít olyan értékeket, mint az egymás iránti tisztelet, egyenlőség, diszkrimináció elítélése.



Jack – Demó 2015

Ismét bizonyított a kiskunhalasi zenei terrorbrigád. Leviék („ének”, zenekarvezetés) olyan erős anyagot vágtak az asztalra, hogy csak percek múlva tértem magamhoz a szédülettől. Közben meg folyamatosan újra és újra hallgattam a számokat, amik valósággal letaglóztak. Megdöbbentő, felkavaró élmény volt, holott eddigi munkásságukat ismerve, nem volt okom a meglepettségre. A felvett demó mindössze 3 szám, alig több mint 2 percbe oltva. Természetesen másodpercnyi félrenézésre sincs időnk, a lelket-testet bedaráló opuszok kompromisszummentes odafigyelést követelnek maguknak, megnyugvásra csak a 3. tétel befejezését követően van időnk. Mindvégig gőzerővel dolgoznak a srácok, a szélvész tempót rendszerint lassú, mély, bólogatós sújtós riffek követik, melyek legalább annyi energiát rejtenek magukban, mint a blastbeat/d-beat részek. Az egyszerre gyors és brutális zenébe ezek a jól időzített tempóváltások visznek változatosságot. A demófelvétel, mely a leendő 18 számos nagylemez előfutára, a nyers hangzást és a felhasznált zenei eszköztárat tekintve az előző három album szerves folytatásaként értelmezhető, közülük is leginkább a 2014-es Éberkóma EP-vel mutat rokonságot. Ezekben a dalokban is azt az agresszív crossover-grindcore vonalat viszik tovább, amit a 2008–at követő, kb. 2011-ben kulmináló zenekaron belüli átrendeződés indukált. Különösen az új dobos, Dani markáns zenei hatása érezhető azóta a Jack felvételein, ami magával húzta a gitárokat is, így teremtve új korszakot a zenekar életében. Míg korábban a hardcore/crust/punk/grindcore címkék változatos egymáshoz illesztésével jellemezték zenéjüket, mára általánossá vált az említett grindcore-crossover öndefiníció, aminél pontosabb meghatározást, találóbb zenei kategóriát mi sem adhatnánk. A legutóbbi lemezekhez viszonyítva, igazán karakteres változást csupán az „ének” terén tapasztalunk. A korai demókon/albumokon (Állítsátok meg, Te sem vagy más, Vissza ki az utcára, stb.) hallható szinte kifogástalanul érthető „éneket”, mára teljesen dekódolhatatlan, ugyanakkor ötletesen variált hörgő üvöltés, olykor gore zenékből jól ismert krákogva bugyogás váltotta fel. A szöveg meg olyan amilyen, a Téged akarnak c. lemez óta sajnos nem érdemes odafigyelni rájuk. Habár a társadalmi elidegenedés továbbra is aktuális, érdekes téma, ne a Jack zenekartól várjunk érvényes válaszokat. Továbbra is csak dühös tőmondatos diagnózisokat kapunk, többnyire összecsengő sorvégek nélkül, a dekonstrukciós dalszövegírás nevében. („Emlékek – mind kitörölve / Gondolkodás – felülről szabályozva; Színtelenül –szemlélni az ürességet / Vegetáció – egy sterilizált létben”; „A legújabb korban, barbárként élve / Önmagunkból kifordulva”.) Mindezek ellenére mondom: várom a lemezt. Tóth Béla István



Quimby, Blahalouisiana

A Blahalouisiana 2012 nyarán alakult a nagykiadós Jacked legénységéből. A gyönyörű hangú Schoblocher Barbara által vezetett zenekar első single-je, a ‘The Wanderer’ három héten keresztül őrizte helyét az MR2 top 30-as listájának dobogóján. A zenekar másfél év alatt több, mint 50 koncerten van túl, fellépett az MR2 ‘Akusztik’ c. műsorában, a VOLT fesztiválon, és szerepelt már többek között a 30y, a Magashegyi Underground, a We Are Rockstars, a Bermuda, a Hangmás, a NEO, az Intim Torna Illegál, a Heaven Street Seven és Akkezdet Phiai társaságában. A Schram Dávid producerelése alatt megjelent első kislemez, a ‘Tales of Blahalouisiana’ szerepelt a Recorder blog 2013-as kedvencei között, valamint a Lángoló Gitárok válogatásában is. A kislemezről a ‘My Baby Wants to Leave this City‘ is napi rotációba került az MR2-n. 2013 decemberében a Blahalouisiana teltházas koncerten bizonyíthatott a PeCsában a MORCHEEBA előzenekaraként. A 60-as évek és a modern amerikai dalszerzők által inspirált, blues-os, country-s elemeket alkalmazó rockzenekar első klipje is megjelent 2013 telén a ‘Tonight I’ll Dress in Blue‘ című számhoz, Horváth Viktor rendezésében. A videó rotációba került a ‘1 Music Channel’-en, kritikai elismerést kapott a Recorder blogon, a Lángoló Gitárokon, valamint bekerült a Phenomenon.hu 2013-as kedvencei közé. A videoklip a középdöntőig jutott az Index ‘A Szám 2014’ nevű dalversenyében. Egy koncertkritika szerint “az orvosoknak receptre kéne felírni Blahalouisiana hallgatást és koncertre járást. Jelenlegi tagok: Schoblocher Barbara – Vokál Juhász Ádám – Dobok Jancsó Gábor – Basszusgitár Mózner László – Gitár Szajkó András – Gitár   A 2011-­ben húsz éves Quimby hazánk egyik legnépszerűbb zenekara, a fesztiválok állandó nagyszínpados fellépője, klubkoncertjei, színházas fellépései egyaránt eseményszámba mennek. Olyan formáció melynek lemezeire, zenéire és ­ ami legalább ennyire fontos ­ szövegeire nem lehet nem odafigyelni. A Quimby két évtizedes pályafutása alatt kilenc albumot jelentetett meg – ezek közül kettő, az Ékszerelmére és a Kilégzés az év albuma díját nyerte el. A zenekar lemezei többpetéjű ikrek – a szülők azonosak, ám az utódok csak részben hasonlítanak egymásra. Ha az érzékek felől közelítünk: lemezről lemezre más ízek, más zamatok, más fűszerezés, némileg más erők, más vektorok – de ugyanaz az érzékenység és energia. Az együttes a szigorúan vett könnyűzenei vizeken túl is kalandozik, s bátran megy a horizont mögé, a zene és más művészeti ágak határterületire. Dalai több hazai filmben is hallhatóak, nevéhez köthető két korábbi színházi előadás zenéje ­ a 2003­-ban a Vidám Színpadon bemutatott Ahogy teszik című darabé és az ugyanott évekig játszott Vízkereszt vagy amit…