• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Szombat este megszállta szolnoki várótermet a Bëlga egységfront

Szombat este megszállta szolnoki várótermet a Bëlga egységfront

Tizenöt évesen egy szolnoki vaskalapos – képzőben sínylődtem. Énekkaros voltam. Két kék a kökény, meg piros a pitypang -között kellett valami lazább nóta is a túléléshez. Herpeszként (szájról-szájra) terjedt a diákok közt egy dalocska, mely totál beteg szövegének köszönhetően meghökkentette, és megröhögtette a száraz tananyagtól szikkadt agyú ifjúságot.

A nép egyszerű, tiszta szívű gyermekeinek eme gyönyörű opuszából idéznék:
“Munkács várán van egy lik, ott nézett ki Zrínyi Mik.
Erdő szélén jó a kedv, ott lakik a barnamedv! “

Hát nem kell a szívnek megszakadni?
Bauxit, Marvin, Még5, Titusz, Tokyo – azaz a Bëlga 1999 óta hatékonyan pukkasztja és szórakoztatja a magyar polgárságot.

Nekik köszönhetjük többek közt a szerelmi líra egyik legszebb vadhajtását, a ” Szerelmes vagyok”-ot, a mélyen humanista “Pitbull”-t, és Zsoltit, a környezettudatos békát. (Második azaz Varjúverő Zsoltival nem egy bömbölő óvódást sikerült már lenyugtatni-riszpekt Zsolti!)

Szombat este munkásságuk legjavát hozták el a váróterem tíz órára már teljes eksztázisban égő közönségének. De új lemezük a Disco! helyi debütje is remekül sikerült: üde retró-fílingje tavaszi szellőként hatott az ittasság különböző fázisában leledző megjelentekre.
Miután a fiúk kérésére a közönség egy vállalkozószellemű tagja ünnepélyes keretek közt átadta a koncertet Szolnok városának, azonnal Fesztivállapotba kerültünk mindahányan.

A mellettem zergéző fiatalember ordítva tudatta velem, hogy “kibeba módon imádja ezt az öt retardáltat”, majd nem törődve a “Fizetésnap” szöveghűségével, az Egy-két-hát kezdte skandálni. A zenekar tiszteletére többen magukon hagyták kötött,- és pomponos sapkáikat, de volt, aki a rumpromóter kalózsapkájával takarta a kilátást. A novemberi fizetésnap halovány emléke remegés helyett rángógörcsre serkentette a közönséget. Nem látszott viszont meg a fogyasztáson… Egy kedves idős úr, kittikadásomtól félve egy deci whiskyt nyomott a kezembe. Amit azonnal ki is ütött egy a színpad felé törtető horda. Nem gond, amúgy is “Boros” vagyok. A “Szerelmes vagyok” alatt láthattam milyen a lassúzós pogó, egy begerjedt párocska egymás szájába búgta-üvöltötte a dalt, és egy könnytől (vagy piától) fátyolos szemű ifjú csak nekem szavalta a szöveget. Gyönyörű pillanat volt, emlékét örökké őrizni fogom a szívem mélyén.

Máris kedvencem lett az új album egyik gyöngyszeme, a “Legyen lazaság”. A Korda György egyedi orgánumát idéző hangon elbúgott refréntől éreztem, ahogy elönti tagjaimat a mackónadrág és habos kakaó melege. És hirtelen azt is éreztem, hogy “Együtt vagyunk, Lajos.” Ugye te is érezted?

Hogy véletlen se fázzunk, a nyarat idézték meg a “Balaton dance”-el, a már összerogyni készülőket gyorsan életre kurblizta a “Kocsi”, és az “Egy-két-há”.
A tömeg lelkesedése, a “Vissza!” többszöri skandálása egyértelmű jelét adta, hogy a szolnokiak méltányolják a Bëlga kifinomult és igényes vulgárköltészetét, bravúros nyelvjátékait társadalmi célú “hirdetéseit”.

Szeretjük ezt a lökött bandát.

A koncertről készült további képeket ide kattintva nézhetitek meg.

Nagy Éva

Oszd meg

Szólj hozzá