• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Szolnokon is elbúcsúzott a Leander Rising

Szolnokon is elbúcsúzott a Leander Rising


Október 23-án utoljára lépett fel Szolnokon a Leander Rising, a 2015-ös búcsúturnéjuk keretében. Ezen kívül a turné állomásai közt szerepel még Székesfehérvár, Tatabánya, Debrecen, London, Szeged, Kazincbarcika és Budapest is. Aki még nem tette meg, annak az utolsó koncert időpontjáig – ami december 27. – még van ideje megnézni őket, más zenekarokkal egyetemben, ugyanis Szolnokra sem egyedül érkeztek. Három másik zenekarral léptek fel a restiben, kemény 1990 Ft,-os belépő ellenében, ami valljuk be, nem sok, tekintve, hogy a fiatalok többsége ennek sokszorosát issza el egy-egy nagyobb buli alkalmával. Most, hogy ezt mindenki kikérte magának, kezdhetjük is.

Az a „három másik zenekar” név szerint és sorrendben az Over My Dawn, a The Southern Oracle és az Apey & the pea.

Az Over My Dawn nyitotta az estét, meglepően nagy közönséggel. Ahhoz képest volt meglepő, hogy 18:45-kor kezdtek, és utánuk még bőven volt program. Aki nem követi figyelemmel őket, az is észrevehette, hogy egy kis arculatváltás történt; egy kicsit a számok terén is, egy kicsit a tagok terén is. Az új felállást először az énekes által szervezett, már-már hírhedt szolnoki Unity/Redneck fesztiválon próbálhatták ki a srácok: Firka – ének, Server – ének, Evi – gitár, Szöllő – gitár, Bartus – basszus, Szabi – dobok. Ha ez nem volna elég, a közeljövőben egy új track is vár ránk JászTexas címmel, de aki volt ezen, vagy a jászberényi koncerten, az már hallhatta élőben is. Megsúgom: nagyon ütős nóta. November 7-én vonulnak el felvenni, szóval attól kezdve érdemes figyelni a zenekar oldalát. Visszatérve a koncertre, jól szólt minden; különösen tetszett, talán az egyik kedvencem lesz ez a 23-ai este, pedig már megjártam pár OMD koncertet. Egyébként Firkát a mélyebb részeknél nem lehetett teljesen hallani, Server pedig Schrödinger macskáját játszott: vagy lehetett hallani, vagy nem, csak tippelni lehetett, hogy épp mi történik, nem a hangosító hibája volt. Mint már mondtam, személy szerint az egyik kedvencemmé vált ez a koncert, aki ott volt, szerintem alá is tudja ezt támasztani. Csak így tovább srácok.

A második fellépő a TSO volt. Ők egy színtiszta metal zenekar Budapestről, a tagok pedig Kókai Barnabás, Kókai Márton, Farkas Kornél és Bodocsi Imre. 2009 óta gazdagítják a magyar metál közösséget. Engem különösebben nem fogott meg a zenéjük, de tény, hogy jól nyomják. Nekem inkább az tetszett, ahogy előadtak. Ekkora pörgést rég láttam, már-már félő volt, hogy a közönség kidöglik az este végére, és még 2 ütős zenekar hátra volt. Ők is, ahogy a többi zenekar is, nagyjából tartották az időpontokat, korrekt volt a szervezés és a lebonyolítás is, egy „apróság” kivételével, amire később még visszatérek.

A Leander előtt az utolsó zenekar az Apey & the pea volt. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hány olyan zenekar volt, akibe első hallásra beleszerettem. Ők ilyenek. Nyilván, személyenként eltérő, hogy milyen stílust kedvel valaki. Nekem ők adták meg azt a bizonyos: Na, ez az b*sszameg érzést. Pörgős, erőteljes, mégis laza és ütős. Volt egyfajta hangulat az ő koncertjüknek, ami nagyon megfogott. Egyébként 2009-ben alakult a zenekar, heavy metalt játszanak és ők is Budapestről érkeztek. A tagok Áron András – gitár, ének; Prepelicza Zoltán – basszus, ének; Makai László – dobok. A legutolsó albumukról is játszottak, név szerint a Hellish-ről. Nekem ők vitték az estét, és szerintem nem vagyok ezzel egyedül.

Elérkeztük az este főattrakciójához: a Leander Risinghoz. Eddigi Leander koncertjeimről mindig mosolyogva jöttem ki és elégedetten, személy szerint nem vagyok egy hatalmas rajongó, de szeretem őket. Most is azt nyújtották igazából, amit vártam, vegyesen játszottak régebbi és új számokat is, végül is egy búcsúturnéról beszélünk. Egyetlen dolog volt, ami nem tetszett, és most visszatérnék a már említett „apróságra”. A resti most túlvállalta magát egy csöppet a rendelkezésre álló hely méreteit tekintve. A tömeg vége a bejárat melletti pultnál volt, és aki csak oda tudott állni, nemhogy nem látott semmit a zenekarból, de hallani sem lehetett tisztán. Ennél a pontnál tényleg többet ért volna, ha az ember meghallgatja otthon azokat a számokat, amik érdeklik.


Ezen kívül egyébként négy nagyszerű zenekart láthattunk az este folyamán, teljesen megérte az árát. Ilyen és ehhez hasonló koncertekre továbbra is szívesen megyek el én is, és szerintem más is. Éljen a vasútállomás söröző. Keep up the good work.

Képek a koncertről Busa Szabolcs jóvoltából.
További képek a koncertről Kozma Mihály jóvoltából.

Balogh Emese

Oszd meg

Szólj hozzá