Interjú Leczó Szilveszterrel az Ismerős Arcok zenekar billentyűsével
Az Ismerős Arcok zenekart senkinek nem kell bemutatni, aki szereti az igényes pop-rock zenét. A csapat billentyűse, zeneszerzője, meglehetősen sokat mozgolódik Szolnok környékén, így hát kifaggattuk Leczó Szilvesztert “Lecsót”, milyen szálak fűzik ehhez a régióhoz.
– Idevalósi vagy? Netán Szolnokon születtél?
– Szolnok nagyon kedves város a szívemnek, talán a legkedvesebb, de azt sajnos nem mondhatom el, hogy itt születtem. Budapesten láttam meg a napvilágot 1977-ben és miután végeztem az ovival, apukám kapott egy állást az akkor induló Martfűi Sörgyárban ’84-ben. Így aztán a három fős család Pestről Martfűre startolt, ahol az első osztályt kezdtem a Martos Flóra Általános Iskolában. Minden rendben volt egészen ötödik osztályos koromig, amikor is a szüleim úgy döntöttek, elválnak. Tehát ’89 nyarán anyámmal visszaköltöztünk Pestre, apám viszont rendíthetetlen martfűi lakos maradt, akinél minden negyedik hétvégémet töltöttem. Így hál’ Istennek a kilencvenes években még elég sokat találkozhattam a volt osztálytársaimmal. Tehát igazából nem szolnoki kötődésűnek mondanám magam, hanem martfűinek. De ugyebár ha Pest felől jövünk, akkor Martfűre Szolnokon át lehet eljutni. :-) Egyébként az alföldi táj és hangulat mellett azért szeretem legjobban az ország keleti részét, mert errefelé az emberek valahogy kedvesebbek egymással. Számtalanszor voltam fül és szemtanúja a vonaton, ahogy néhány cimbora véletlenül összefut egymással hazafelé a munkából, és jókedvűen elbeszélgetnek hazáig. Lazán, de mégis tisztelettel beszélnek a másikhoz. Vagy amikor bemegyek Szolnokon egy kisboltba, kocsmába, vagy akár egy újságoshoz, sehol máshol nem tapasztalható jókedéllyel beszél velem az eladó. Szóval ebben a régióban én egy egészen különleges kedves hangulatra találtam ’84-ben, és ez azóta sem változott. A párom Karcag mellett lakik a csodás Berekfürdőn, úgyhogy hál’ Istennek nem csak édesapám miatt járok erre, hanem a családi életem is ehhez a környékhez köt.
– Akkor igazából csak azt az öt évet töltötted Martfűn?
– Igen, de ha ötéves periódusokra osztanám fel az eddigi életemet, akkor életem legfontosabb és talán legjobb öt éve volt. Ott váltam gyerekből kiskamasszá. Ott leltem először barátokra, ott voltam először szerelmes, ott láttam a Star Wars trilógiát, meg egy csomó meghatározó filmet a moziban. :-) Mivel rengeteget költöztem életem során, nagyon jó érzés, hogy a mai napig vissza tudok menni abba a lakásba, ahová ’84-ben költöztünk, ugyanis apám még mindig ott lakik. Tehát Martfű teljesen a részemmé vált, nem tudnék ott eltévedni.
– A Te ötleted volt az Ismerős Arcok zenekar létrehozása, vagy csatlakoztál az alakuló csapathoz?
– Ó, nem, ők már megvoltak. 1999-ben jött össze Nyerges Attila, Galambos Nándor, Práder Vilmos és Tóth Mihály dobos, akinek még 2001-ben helyére lépett Kovacsik Tamás. Azóta tagcsere nem volt, csak bővült a csapat egy szaxofonos-énekessel (Tánczos István “Stevie”) és egy billentyűssel (jómagam). Már a 2001-es első albumon is billentyűztem, de még nem voltam tag, mivel akkoriban két másik bandával koncerteztem, így nem fért bele az Arcok. Aztán az egyikből kiléptem, és így már belefért. :-) Ami meglepett, hogy amint beszálltam, igen nagy érdeklődést fordítottak a szerzeményeimre. Rendkívül elfogadóak voltak. A 2007-es Éberálom című albumon debütáltam zenekartagként, amin kapásból négy dalom szerepelt, köztük a Nélküled.
– Ez a dal hozta meg az igazán komoly sikereket a zenekarnak, aminek a zenéjét Te szerezted. Nehéz “szülés” volt, vagy folytak a kezeidből a témák egy gyakorlás közben?
– Nem nevezném nehéz szülésnek, inkább valamiféle “fentről érkező misztériumnak”. Ugyanis a Budapesti panellakásom nagyszobájában a földön ülve pilinszkáztam a szintin és egyszercsak egy az egyben lejátszottam a dalt az énekdallamot mellé dúdolva. Ezt jónak éreztem és fel is vettem egy kis kazettás magnóval. Megmutattam a srácoknak, azt mondták, nem rossz, de nem is egy világszám. Viszont miután Attila megírta rá a szöveget és felkerült lemezre, valahogy elindult a dal a maga útján. Most, tizennégy évvel később pedig már bámulatos utat járt be.
– Nagy általánosságban is Te vagy a zeneszerző, vagy más tagok is kiveszik a részüket ebből a folyamatból?
– Attila a szövegíró, de ő is hoz dalokat is. Mellette Nándi, Vili és én írunk zenét. Valamikor kapunk egy szöveget a frontembertől és azt zenésítjük meg, valamikor a Nélküled módszerével születik dal, tehát később jön rá a szöveg. De általában minden számhoz egy zeneszerző neve köthető, plusz a szöveg. Tehát olyat még nem csináltunk, hogy összeülünk és együtt közösen hozunk össze valamit. Mindig van egy alapötlet, ami valakié.
– Van kedvenc Ismerős Arcok lemezed?
– Na, ez nehéz kérdés. Inkább az újabbakat kedvelem, mert szebben szólnak, mint a régiek. A Kerítést Bontok album szerintem egy erős anyag lett, de a Csak a Zene, Csak a Szöveg testvérlemezeket is baromi jónak tartom. De természetesen mindegyiken vannak olyan dalok, amiket bármikor szívesen meghallgatok és rácsodálkozom, hogy “Azta, ezek tényleg mi vagyunk?”
– Az utóbbi 7-8 évben évente legalább egyszer játszottatok Szolnokon, a többnyire a Váróterem Klubban, ami sajnos a járvány helyzetnek köszönhetően megszűnt. Így már 2 éve nem játszottatok nálunk, reméljük nem maradunk már sokáig Ismerős Arcok koncert nélkül.
– Igen, ha Szolnokról van szó, akkor legtöbb alkalommal a Váróterem Klub-ban léptünk fel az elmúlt évtizedben. Ezek általában téli bulik voltak, mivel a zenekaroknak akkor van inkább “klubszezon”. Én kifejezetten élveztem ezeket az estéket, mert egyrészt a tél a kedvenc évszakom, másrészt jó kis rockklub hangulat volt, annak minden előnyével és hátrányával. Nem volt egy színházterem nyolcméteres színpaddal, de egy jó kis döngölős rockkoncerthez nem is az kell feltétlenül. Sajnos most a hely sem működik, és erre a nyárra más szolnoki helyszín sincs lekötve, de remélhetőleg változik a helyzet, és vagy a városban, vagy egy közeli településen fel tudunk lépni pár hónapon belül!
– 12 lemez, 6 DVD és megannyi koncert után mik a következő 1 év tervei?
– Két éve elkészítettünk egy dokumentumfilmet, amelyben a zenekar tagjai sokat beszélnek egymásról, magukról, a környező dolgokról, világlátásukról. Ezt tavaly szerettük volna bemutatni két alkalommal egy budapesti moziban, de a pandémia miatt nem jött össze. Ezért most nemrég elérhetővé tettük egy online felületen egy hétvége erejéig, aki regisztrált és vásárolt jegyet, az két napon keresztül akárhányszor megnézhette. Ez viszonylag sikeres lépés volt, de még mindig jópáran lemaradtak róla, úgyhogy ha a helyzet engedi, akkor idén nyáron ezt a mozis megoldást még megpróbáljuk összehozni. Ezen kívül új lemezzel jelentkezünk év vége felé, mert remek új dalok születtek, amiből a nyári koncerteken hármat már játszani is fogunk.
-Atti-
