• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
SVART1 – Sötét industrial-ambient Szardínia szigetéről, egyenesen a szolnoki nukleáris tél közepébe

SVART1 – Sötét industrial-ambient Szardínia szigetéről, egyenesen a szolnoki nukleáris tél közepébe

-Hé, figyelj már! Itt egy fasza kis ambient produkció, amiről lehetne írni! Bevállalod?
-Hát már hogy a fenébe ne vállalnám be, hülyéskedsz!?

Nagyjából ez a beszélgetés zajlott le tegnap köztem és szerkesztőtársam között, amikor átküldte nekem a SVART1 nevezetű, egyszemélyes industrial-noise-ambient produkció interneten fellelhető anyagait. Még csak nem is sejtettem akkor, milyen magasfokú az a naivitás, amivel nekiállok annak, hogy valami összefüggő kritikát hozzak össze ezekről a meglehetősen sötét, furcsa, és érdekes kiadványokról.

Nem, nem arról van szó, hogy a SVART1 lemezek rosszak lennének. Sőt! Kifejezetten érdekesek, és ha az embernek van hozzájuk hangulata, a maguk módján határozottan szerethetők. Egyszerűen arról van szó, hogy rettenetesen nehéz bármit is írni egy olyan hanganyagról, aminek a gerincét indusztriális és környezeti zajok, valamint lágy, de mégis nyugtalanító aláfestő jellegű zene képzik. Képzeljük el például, hogy egy korom sötét, hideg vártömlöc mélyén, esetleg egy kopár fenyőerdő közepén ülünk, az orrunkig sem látunk, fagyoskodunk, valahonnan a háttérből monoton fegyverkovácsolás zaja száll a nyirkos levegőn át, mindezt pedig horrorfilmek hangulatának megalapozásához is kiválóan alkalmas, nyugtalanító, kissé mégis éteri dallamok festik alá. Valahogy így tudnám leírni azt az atmoszférát, amit a SVART1 egyetlen dala képes a hallgató köré teremteni pár percen belül. Kiválóan helytálló tehát a produkció Bandcamp oldalán bemutatkozásként olvasható, „A pleasantly disturbing atmosphere” (kellemesen nyugtalanító légkör) mondat, amely nagyjából össze is foglalja az egyszemélyes SVART1 munkásságát. Hideg, sötét, nyugtalanító, valahol mélyen mégis nyugodt és kiegyensúlyozott környezetet teremtő háttérzajok ugyanis ezek a szerzemények.

Külön érdekessége a produkciónak, hogy a Spring Wind Brings Water című lemezen szerepel egy The Last Snow in Szolnok (Az utolsó hó Szolnokon) című szerzemény, ami hangulatát tekintve tökéletesen megfelel a korábban leírt kritériumoknak. Hallgatása közben leginkább egy elhagyatott ipartelep omladozó falai és rothadó vasgerendái közt megbúvó udvar közepére képzeltem magam, szakadó hóban és néha feltámadó, viharos szélben álldogálva a nukleáris apokalipszis bekövetkezte után pár évvel. Az persze, hogy a dal miért éppen az utolsó szolnoki hóesésről kapta a nevét, számomra rejtély, de talán enged némi következtetést levonni, ha kicsit mélyebben beletekintünk abba, mi (vagy inkább) ki is az a SVART1 valójában.

A „zenekar” egy Raimondo Gaviano nevezetű úriember munkája, aki a projekt hivatalos honlapjának információi szerint jelenleg Szardínia szigetén él, de pár évvel ezelőtt bejárta Európát, és Horvátország, Csehország, valamint Németország mellett Magyarországon is megfordult. Ebből fakadóan csak következtetni merek arra, hogy Gaviano úr nem pusztán Budapesten járt, hanem Szolnokra is ellátogatott talán rövidebb, talán hosszabb időre, és eme látogatás ihlette meg a The Last Snow In Szolnok című opusz megalkotására. Így vagy úgy, ez mindenféleképpen egy érdekes és figyelemreméltó gesztus a részéről.

És hogy kiknek ajánlanám a SVART1 munkásságát? Leginkább azoknak, akik szeretik otthon, a meleg szobában, csak úgy hobbiból kényelmetlenül érezni magukat. Na meg azoknak, akik nyitottak az olyasfajta újdonságokra, amiket a könnyűzenéhez szokott gyomor nem feltétlenül tud megemészteni elsőre. Ha egyfajta kuriózumként tekintünk rá, kiváló produkció a SVART1, ellenben nagy valószínűséggel sosem fogom ezeket a lemezeket rámásolni az MP3-lejátszómra, és utazás, bevásárlás, vagy épp egy délutáni belvárosi séta közben aláfestőzeneként hallgatni a dalaikat.

Végezetül pedig egyetlen dolog maradt, amit képtelen vagyok megérteni Gaviano úr munkásságával kapcsolatban: Ha valaki egy olyan mesébe illő, napsütötte helyen éli az életét, mint Szardínia szigete, mi a fene készteti arra, hogy olyan környezeti zajokra épülő „muzsikát” készítsen, ami a norvég erdők legmélyén kuporogva, a fagyhalál közelében járva futhat át valakinek az agyán, mint végső kétségbeesés által generált audionális lidércnyomás? És hogy a francba tudja ennyire hitelesen csinálni azt, amit csinál?

SVART1 Facebook
SVART1 Bandcamp

Oszd meg

1 hozzászólás

  1. Interjú: Raimondo Gaviano (SVART1) | szolnokzene.hu · 2015-10-12

    […] is olyan régen, még augusztus elején számoltunk be a Szardínia szigetéről származó, sötét, jéghideg ambient muzsikával operáló, a The Last […]

Szólj hozzá