• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Premier+Kritika: UHC – Reggeli Kávé (2016)

Premier+Kritika: UHC – Reggeli Kávé (2016)

Mocskos rock’n’ roll, ami seggbe rúg, mint a méregerős reggeli kávé.

Mikor először rátévedtem az UHC hivatalos honlapjára és megláttam ennek a kislemeznek a borítóját, úgy gondoltam, hogy itt nyilvánvalóan valamiféle nyugis, elszállós post-rock, esetleg ambient anyagról lesz szó. Erre az érzésre csak ráerősített a minimalista, ámde letisztult és kellemes dizájnnal kivitelezett zenekari weboldal, egyszóval arra készültem, hogy elindítom a lemezt, és amíg lepörög, addig én szépen elnyújtózok és relaxálok egyet. Aztán rákattintottam az első számra és nem is nézhettem volna nagyobbat. Olyan mocskos-rock riffek robbantak azonnal a fülembe, amiket sokkal inkább vártam volna egy önmagát Harley Davidsonokkal és koponyákkal reklámozó zenekartól, mintsem egy magát ilyen tiszta és szolid külcsínnyel promótáló bandától. Ez az anyag ugyanis negyed annyira sem finomkodó, mint amennyire első ránézésre annak tűnhet.

Azok számára, akik (hozzám hasonlóan) korábban nem ismerték volna az UHC-t, egy rövidke ismertető: a banda több mint húsz éve, 1994-ben alakult. Ekkortájt még középiskolai punkrock zenekarként működtek, idővel azonban a zenéjük jóval rockosabb irányba terelődött, és az ezév elején megjelent, Reggeli Kávé című anyagukra talán már bátran mondhatjuk, hogy sokkal közelebb áll a motoros hard rockhoz, mintsem a punkhoz. Ezzel nincs is semmi gond, ugyanis amit csinálnak, azt határozottan jól csinálják!

A friss anyag három dalt tartalmaz, ezek közül egyértelműen az első, címadó dal (Reggeli kávé) lett a kedvencem. Igazi pörgős, mocskos rockdal, ami címéhez hűen úgy rúg seggbe, mint a méregerős, reggeli kávé. Igazán slágergyanússá pedig a refrén dallama teszi, ami egy-két hallgatás után biztos, hogy egész napra befészkeli magát az ember agyába. Az ezt követő, Gyere velem című tétel már egy lassabb darab, persze a dög ebben is megvan, és a refrén is egész fogós, de még így sem fogott meg annyira, mint a kislemez nyitó tétele. Az anyag harmadik dala, az Elfogytunk még az előzőnél is lassabbra, hömpölygősebbre veszi a figurát, persze nem kell itt sem doomra, vagy sludge metalra gondolni, marad továbbra is a hard rockos vonal. Talán kissé olyan dalokat idéz ez a szám, mint amilyeneket a kilencvenes években írt a Tankcsapda, például a Connektor :567: albumra.

Mindent összegezve az új UHC kislemez/demo esetében egy teljesen korrekt, középtempós hard rock anyagról van szó. Mindössze három számot tartalmaz, így egyáltalán nem vontatott, sőt, talán azt kell mondanom, valamivel hosszabb is lehetne, hiszen egy szempillantás alatt lepörög. Nagyon tetszett az első szám dögössége, ami után számomra kissé a következő két tétellel leült a dolog, ezért ha a srácok hozzácsaptak volna egy negyedik, rövidebb és pörgősebb darabot az anyaghoz, akkor abszolút kihozták volna belőle a maximumot. De azt kell mondanom, hogy akik kedvelik az olyan zenekarokat, mint a Sex Action, vagy a Tankcsapda, azok mindenképp tegyenek egy próbát az UHC zenéjével is, mert nem fognak csalódni bennük. A hangzás is rendben van, szóval mondhatni, hogy egy abszolút jó anyagot tettek az UHC-s fiúk az asztalra.

Az demo EP IDE KATTINTVA ingyenesen meghallgatható a zenekar Soundcloud profilján, de a hivatalos weboldaláról a gyűjtők 790 forint ellenében kézzel fogható, dedikált példányra is szert tehetnek.

Oszd meg

Szólj hozzá