• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Premier+Kritika: Metálszervíz – Volt idő (2018)

Premier+Kritika: Metálszervíz – Volt idő (2018)


A szajoli Metálszervíz 2013-ban alakult, ám mint azt Fehér Aladár gitáros elmondta a mostani felállás 2018 februárjától aktív. A környéken viszonylag sokat játszanak, bár most visszavettek a koncertezésből. A dobos cserén átesett trió Volt idő munkacímmel rögzítette 6 számos anyagát, amiről annyit elmondhatok előre, hogy legalább annyi pozitívuma van, mint hibája.
A háztáji bája mindenképpen megvan. Műértők, sterilhangzás fetisiszták jobb, ha most lapoznak. A Metálszervíz koszos, kopogós és voltaképp nem tudom eldönteni, hogy milyen irányba tendálnak. A nevük alapján azt gondolnám, hogy biztos valami heavy metalban utaznak, ehhez képest inkább punkosabb dalokat kapok. Ez azért nagyon jó és egyúttal érdekes is a zenekar esetében, mivel pont a punkosabb számok működnek jól. A Volt idő bluesos lüktetésű punkja olyan 90-es évekbeli együttesekre emlékeztet, mint az Érdekfeszület. Az Egyéniség feszesre szabott mészárlás az individuum felett. A szöveg pedig a humort sem nélkülözi.
A metálosabb dalok sajnos nem működnek. Az élet szétszakít és a Játszótér tipikusan egy olyan zenekar hatását kelti, akik most ismerkednek a metállal. Ha valamit mélyen és zúzós dobbal játszunk még nem lesz metál. Az utóbbi ebből a szempontból tényleg hosszú esztétikai élmény. A Szexisten egy kifejezetten jó dal. Semmi extrém. Egyszerű blues torzítóval, de ettől olyan fasza sludge-os hatása van, hogy ihajj! A bajom itt a szöveggel van. A 90-es években nyomott ilyesmit a Sex Action és társai, de róluk meg a PINA óta tudjuk, hogy nem merik kimondani, hogy PINA. A szóló viszont esküszöm az olvasóknak, hogy a korai Stooges-t idézte meg bennem. Szinte látom magam előtt az LSD tripben izzadó detroiti hülyéket.
A borító szép munka. Nagyon ízléses, egyszerű, követhető és gusztusos, enyhe ambient és post-rockos hatással. A hangzás teljesen házi és szó szerint. Mindezek ellenére ez egy nagy erőssége a felvételnek. A túlvezérelt puffanó basszus-sound csak úgy végig siklik a gyomron. Ez a széttorzított, iszonyatosan kásás gitárhangzás igazi püspökfalat számomra, mivel sok proto-punk, shoegaze és lo-fi élményt juttat eszembe. A tiszta effektnél amolyan buborékos neo-surf dolgot kell elképzelni. Ilyen hangja lehet a fröccsnek a tengerparton.
A Metálszervíz a neve ellenére egy sokoldalú brigád, ami ha tovább viszi ezt a hangzást és kialakítja a saját zenei és szövegbeli arculatát még adhat valami igazán ínyenc underground dolgot nekünk.

Metálszervíz facebook

Oszd meg

Szólj hozzá