• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Premier+Kritika: Mesekaszinó – Napotasárba EP (2017)

Premier+Kritika: Mesekaszinó – Napotasárba EP (2017)


Január öttel nyitotta az évet a Mesekaszinó és új 3 számos EP-vel jelentkeztek.
A Napotasárba címre keresztelt anyagon két új dal és egy régebbi szerepel. Először is, a hangzás nagyon király lett. Kicsit emlékeztet azokra a régi vágású rockzenekarokra, akik még nem használtak egy mázsa torzítót mégis kellemesen ropogós effekttel dolgoztak. Mindazok ellenére, hogy a kortárs alter, mint olyan viszonylag távol áll tőlem az Ingyenes vagyok az egyik legerősebb nóta, amit mostanában hallottam. Erre az évre elég izmos kezdés. Benne van ez a különös füstös városi hangulat, illetve a galambszaros terek kilátástalan fájdalma, az átvezető rész kellemesen kemény, mint egy romkocsmában bevert konyak. Szóval ez egy tízpontos alföldi sanzon, amit évvégére se szeretnék elfelejteni!
A Szálka viszont az igényesebb pop felé hajaz. Jóval nyugodtabb és emészthetőbb darab, a szomorkás unottság kottafejű kivonata ez. A lusta pattogás, és ez a kicsit középkori hangulatot árasztó gitárdallam észrevétlenül csúszik végig a lejátszón. Nehogy félre értsük egymást, arra célzok, hogy a kép és töltet miatt semmi váratlan nem történik benne, ami csak ráerősít az alapkontúrra, körbe-körbe visz akár egy mókuskerék.
Az Ott is piros?-ra sok jelzőt kerestem a fejemben, de leginkább a szemtelen jutott eszembe, helyesebb talán a csibész kifejezés. Nem fogom leírni miről szól, hallgassátok meg és figyeljetek a szövegre. A Napotsárba a maga 10 percével felkeltette az érdeklődésem. A nagylemezben már benne voltak ezek a foltok, mint az Ingyenes vagyok-ban. Ezekben a foltokban érzem azt, hogy a zenekarban több is van, mint „felnőtt” társaiban. Ott bujkál az igazi arc, ami szelíden ki-kidugja fejét. Nagyon kíváncsi volnék, milyen egy újabb nagylemez, amin ez az érzés az uralkodó.

Mesekaszinó facebook

A lemez ingyenesen letölthető a zenekar bandcamp oldaláról

Timúr

 

Oszd meg

Szólj hozzá