• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Premier+Kritika: If You See Kaye – Black Flow Unbound (2017)

Premier+Kritika: If You See Kaye – Black Flow Unbound (2017)

Alig pár napja annak, hogy hivatalosan megjelent az If You See Kaye első nagylemeze, a Black Flow Unbound. A martfűi szexmetálos srácok már demójukkal is igen magasra tették önmaguk számára a lécet, na de lássuk, a lemezzel sikerült-e ezt a mércét megugrani?

Az anyag kilenc számot tartalmaz, ezek közül a legtöbb átlagosan négy perc hosszú, de akad köztük olyan is, ami simán átlépi a hat perces álomhatárt. Első ránézésre ugyanis aggódtam, a korábbi tapasztalataim alapján ugyanis gyorsabb, Turbonegro-szerűen pörgős tételekre számítottam, azonban az első két szám után nagy megelégedéssel nyugtáztam, hogy habár az anyag kissé lassabb mederben hömpölyög, azért iszonyatosan erős és magával ragadó a sodrása.

A kissé lassabban hömpölygő New Age Religion-ön érezni, hogy afféle beavató tétel, tökéletesen vezeti fel az anyagot, ami után a Chromatic feszes, sivatagi rockos riffjei úgy robbannak be, mint egy csúcsra járatott benzinmotor a perzselő napsütésben, a szolnok-megyei pusztaság kellős közepén. Egyértelműen ez az egyik kedvenc tételem a lemezről, az első felének kegyetlen húzása van, majd ahogy közeledünk a dal közepe felé, a basszuskiállás utáni elszállás szépen, fokozatosan vezeti le az egész ámokfutást. Csak azért, hogy végül az egész újra berobbanhasson. Igazi koncerttétel, élőben egyértelműen a repertoár egyik csúcsa lehet. Az energia és a tempó az ezt követő Earthfall-lal sem hagy alább, sőt, tulajdonképpen a lemez elejétől a végéig tempós és energikus. Személyes kedvenceket annyira nem is tudnék kiemelni a dalok közül, de ha mindenképp muszáj lenne, akkor a korábban már említett Chromatic mellett talán a szintén sivatagi portól mocskos Gungrinder-t, és a koncerteken már korábban kedvencemmé választott, füstös, whiskygőzös kocsmák hangulatát idéző Beatin’ Around the Bush-t említeném. Persze a lemezen olyan elszállós, hömpölygős tételek is helyet kaptak, mint a Sky Rivers című opusz, ami remekül töri meg egy kis pihenéssel a mocskos, sivatagi utakon történő, észvesztő száguldást.

Összességében azt mondanám, hogy ez egy nagyon bitang lemez lett, szétveti az energia, egyáltalán nem monoton, van benne fantázia és változatosság. Amit még külön szeretnék kiemelni az az, hogy a lemez a srácok saját stúdiójában készült, és ha valamiért, hát akkor ezért igazán le a kalappal ugyanis nagyon faszán, vastagon szóló anyaggal van dolgunk. Kifejezetten tetszik a feszes, pergős dobhangzás, ami pont úgy szól, ahogyan azt egy ilyen anyagtól elvárhatja az ember. Egyedül egyetlen dologgal voltam kevésbé kibékülve, mégpedig azzal, hogy a basszushangzás kevésbé vastag, a bőgő kissé háttérbe szorult a gitárok mellett. Ez persze személyes vesszőparipám, és ugyebár ahány ház, annyi szokás. Tény, hogy ez így is egy remekül összerakott, átgondolt és ütős cucc lett.

Nem akarok nagy szavakkal dobálózni, úgyhogy csak annyit mondok, hogy véleményem szerint a Black Flow Unbound egy nagyon ütős, nagyon erős anyag, ami szerintem nemzetközi körülmények közt is simán megállja a helyét. A srácok helyében kicsit erősebben ráfeszülnék a promócióra, csinálnék egy fasza klipphez, és meg sem állnék addig, amíg körbe nem nyalják a seggem egy jó kis EU-turné keretei közt. Mindezt csak azért mondom, mert az If You See Kaye egy olyan zenekar, amiben sok, manapság felkapott projekttel ellentétben bőven van fantázia, van kraft, és a határokon túl csúcsra járatott kirakat-metálzenekarok nagy részével ellentétben szívből csinálják azt, amit csinálnak. Le a kalappal!

A lemez ingyen meghallgatható a srácok Bandcamp oldalán, ha pedig szeretnéd támogatni a további munkásságukat, pár euróért cserébe le is töltheted onnan. Remélem, a közeljövőben azért fizikai formátumban is megjelenik az anyag, hiszen személy szerint mindenképp szeretnék a gyűjteményemben tudni egy példányt.
 

Oszd meg

Szólj hozzá