Premier+Kritika: Idill of Chaos – Unholy Tales (2016)

Még tavaly készítettünk egy interjút a martfűi Idill of Chaos goth ’n’ roll brigáddal, ahol arról is beszélgettünk, hogy kapásból kettő lemezt rögzítenek majd. Na, ez meg is történt, és a fiúk ígéretükhöz híven közzé is tették mindkettőt. Az elsőt, ami az Ahol kezdődik munkacímet kapta már kielemeztük, szóval ugorjunk a második Unholy Tales-re. A két lemez között az a különbség, hogy az egyik a korai rock and rollosabb számokat tartalmazza, a másik a sötétebb hangulatú dalokat. Az anyagon magyar és angol nyelvű tételek egyaránt szerepelnek, és nem szoktam ilyet mondani vagy gondolni, de az angol számok sokkal jobban sikerültek. Magyarul nehéz jót és emlékezeteset írni, ehhez a hanghoz, és hangzáshoz pedig jobban passzol az ánglius nyelv. Azon időszak jutott róla eszembe, mikor felfedeztem gyerekkoromban az MTV-t, és ezt most a kijelentés maximálisan pozitív értelmében kell érteni. Mivel a két korong ugyanabban a studióban készült, a profi hangzást itt is csak dicsérni tudom. A zenei fejlődés is érezhető. Sokkal érettebbek a nóták, húzósabbak, és merészebbek, mintha eddigre kitágult volna a srácok zenei világa, a recept és az íz viszont a régi. A gitárszólók és apró dallamos színezések még mindig sokat dobnak az alapokon. Azért kifejezetten hálás vagyok, hogy alig-alig, vagy egyáltalán nem érezni a sokak által szidott hunglish kiejtést. Nekem a tisztacsatornás gitártémákkal megtámogatott számok tetszettek a legjobban. A Bloodstain on the floor-t igazi autóban utazóssá teszi ez a kíséret. A Nevermore kiemelt favoritja lett a fülemnek, az itt is feltűnő tisztagitárnak köszönhetően. Ugyanazt az érzést keltette bennem, mint a P.O.D. Youth of a nation-je, amitől a mai napig kiráz a hideg. A magyar szövegekről annyit mondanék, hogy tipikus goth témákat feszeget, azt pedig a jellegzetes sötét romantikával teszi. A húzósabb tételek között szerepel az I am the devil is, ami már-már stoner rockra hajaz, így lesz benne az a mocsári dög, ami mindig meleg érzéssel tölti el a hallójárataimat. Összegzésként újra megemlíteném, hogy érzékelhető a jó irányú fejlődés, és nagyon remélem, hogy tovább mennek a srácok ezen az úton. Ebből a szintből kihozták a maximumot, és kár volna, ha csinálnának még egy ugyanilyen lemezt. A potenciál benne van a zenekarban, és ha jól látom az akarat és elszántság is. A helyzet tehát jó, várom a következő lépést, addig hallgassátok meg ti is az Unholy Tales-t, és ahogy az első pakknál is jeleztem: támogassátok a zenekart a bandcampen!

IOC facebook

IOC bandcamp

Timúr