• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Premier: Tigris – Forog a Föld

Premier: Tigris – Forog a Föld

Idejét sem tudom, mikor hallottam utoljára új dalt Magyarország első számú punk rock-reggae bandájától, a Tigristől, de tény, hogy nagyon vártam már a régóta beharangozott, friss szerzeményük megjelenését. Annak ellenére ugyanis, hogy szerény személyem a világból is ki lehet kergetni a reggae minden formájával, a Tigrist valamilyen furcsa okból kifolyólag mégis kedvelem. Talán a zenekar punkos gyökerei, talán a tinédzserkoromból emlékezetes koncertélmények tehetnek erről, jómagam sem tudom már igazán. A lényeg az, hogy határozottan szimpatizálok a brigáddal, és örülök annak, hogy még mindig hallatnak magukról hébe-hóba. Annak viszont, mikor először megláttam, hogy ennyi idő után most egy feldolgozással jelentkeztek, elsőre kevésbé örültem, sőt, kissé el is szomorodtam tőle.

Aztán persze nem tartott sokáig ez az átmeneti búskomorság, hiszen hamar nyugtáztam, hogy munkásságuk eddigi legjobb dalai is afféle átdolgozások, és elég, ha például a legismertebb, Kettőt szívok! című szerzeményükre gondolunk, ami eredetileg ugyebár egy Sublime nóta átirata. Vagy ott van például az anti-apartheid üzenetet megzenésítő Gimme Hope Joanna, esetleg a szörnyű jamaikai akcentussal operáló Out of Space, melyek mind-mind átdolgozások, és így azért máris látható, hogy valószínűleg most sem lesz hatalmas probléma azzal, hogy a srácok nem egy száz százalékosan saját kútfőből származó dallal jelentkeztek. Ráadásul úgy, hogy nem más került terítékre, mint a Midnight Oil talán legismertebb, Beds are Burning című klasszikusa, amit -szégyellem bevallani, de- kissé még kedvelek is, abszolúte nem lehet semmi gond.

Nos, első hallásra azt kell mondjam, rendben is van a dolog. A Tigrises srácoknak sikerült meglehetősen egyedi hangzást adniuk a dalnak, ugyanis ha nem tudtam volna, hogy itt a szóban forgó Midnight Oil opuszról van szó, akkor talán meg sem mondtam volna rögtön, hogy ez az, ami. Persze a refrénen dallama abszolúte felismerhető, de a lényeg az, hogy azért mégsem egy egyszerű “cover-jellegű” feldolgozás-dalról van szó, hanem az eredeti szerzemény rendesen át lett gyúrva amolyan igazi Tigrises hangzású, laza reggae-dallá. A gitárok úgy hömpölyögnek, mint egy lusta nyári délutánon a Tisza habjai, de valahogy mégis van valami dinamikus, valami szerethető az egészben. Az egyetlen, ami nekem kissé azért hiányzik, az a torzított gitáros, punkos húzás, ami például annak idején megvolt a Joannában.

Az átdolgozásra egyébként szokás szerint originál magyar dalszöveg is született, azonban azt jelen esetben sem világrengetőnek, sem túlzottan eredetinek nem mondanám. Kissé egyszerű, kissé szájbarágós, nem túl emlékezetes értekezés a fogyasztói társadalomról, hallottunk már ilyet ezerszer. Ennek ellenére persze szerethető, és mindenképp pozitívnak mondanám, hogy legalább magyar nyelven íródott, és egyáltalán nincs benne Copy Con-féle ragga-betét. Nálam ugyanis minden olyan dal +1 pontos előnnyel indul, amiben nem szerepel Szolnok city első számú műnéger fűfeje.

Mindent összegezve tehát egy kellemes dalról van szó, ami elégségesen fülbemászóra sikeredett, azonban egyáltalán nem mondanám, hogy a csapat eddigi munkásságának legkiemelkedőbb darabja lenne. Ha a dalt esetleg a későbbieken kislemez, vagy teljes album is követni fogja, bízom abban, hogy ez a szerzemény nem a legerősebb darabok egyike lesz az anyagról, hanem találunk majd rajta sokkal dinamikusabb, sokkal eredetibb tételeket is. Addig is persze hallgassuk szeretettel a Forog a Föld című nótát, és örüljünk annak, hogy a Tigris sok év után legalább nem adta fel, és még mindig aktív! Ja, meg annak, hogy nincs a számban Copy-féle ragga-betét. Ez minden pénzt megér ugyanis!

Oszd meg

Szólj hozzá