• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Premier: Over My Dawn – Jásztexas

Premier: Over My Dawn – Jásztexas

Az Over My Dawn munkásságával egészen pár héttel ezelőttig kevéssé voltam tisztában. Tudtam persze, hogy a brigád javarészt az évekkel ezelőtt hatalmas divathullámnak számító deathcore- metalcore-emocore műfaj határain egyensúlyozik valahol, és ez nyilvánvalóan látszott is névválasztásukból, meg abból, hogy az általam lecsekkolt zenekari fotókon általában morcosan néztek, fekete ruhában voltak, és répagatyát hordtak. Előítéleteimet félretéve meghallgattam a tavaly év végén megjelent A Hajnal Vagyunk című számukat, és azt kell, hogy mondjam, minden előfeltevésem bizonyosságot nyert: Van agydaráló duplázás, mélyre hangolt gitárok, meg karcos metálhörgés dallamos vokálokkal színesítve. Hallottam már legalább ezerszer. De most nem is ez a lényeg.

Mert ugyanis ehhez képest a most megjelent Jásztexas című dal akár meglehetősen nagy előrelépésnek is tekinthető. Úgy látszik, a zenekar megérezte a változó idők hűvös szelét, gatyába rázta magát, és gyorsan golyókat növesztett annak érdekében, hogy ne tűnjön el a többi hasonlóan szépreményű ilyen-olyan “core” bandával együtt a süllyesztőben. Ja, meg persze nem csak golyókat, hanem ahhoz szervesen kapcsolódó szakállat is, amihez trendi favágó-kockás ing is párosul, hiszen ahogy észrevettem mostanság, az egykor oldalra fésült hajú, óriási fültágítót viselő emo gyerekek nagyobb része kezd rájönni arra, hogy sminkelni magukat meg összetört szívekről énekelni ma már totálisan eladhatatlan. Éppen ezért beöltöznek inkább favágóknak. Nem, nem farsangra, hanem úgy általában. Úgyhogy itt az új divat, a korábban leginkább stoner, sludge, thrash, meg ilyen tökösebb metálzenekarok által képviselt, redneck mocsok, jelenleg ezt kell szeretni, aztán ha ez is lefut, Isten tudja mi jön majd helyette. Talán a blues, vagy a jazz. Úgy látszik, az Over My Dawn is ráébredt arra, hogy legalább imidzs terén váltani kell, ösztönösen, odabaszósan tahónak lenni ugyanis jóval királyabb mint agresszívan sírni, és hát igazság szerint ez első ránézésre nem is áll nekik olyan rosszul.



Ami mindenképp tetszett a frissen megjelent produkcióval kapcsolatban:
Fasza a klip. Tényleg, teljesen igényesen lett összehozva, és nem csak a manapság szokásos, lepusztult helyen gitározós imidzs-pózolásból áll, hanem még története is van. Persze nem kell arra számítani, hogy az Over My Dawn megfejti az élet értelmét, de nem is ezt várjuk el tőlük. Ez a klip egész kellemesen suttyó, és tényleg korrektül néz ki, ennyi épp elég. Ezen felül azt is királynak tartom, hogy a dal magyarul íródott. Ugye, hogy sokkal jobban ki lehet magunkból adni a mindennapi frusztrációkat és a saját nemzeti (vagy jelen esetben inkább regionális) karakterünkre jellemző vonásokat? Ezen felül nekem az is határozottan tetszett, hogy a szám próbál brutálisabb lenni az eddigieknél, és elhagyja a hasonló bandáknál sok esetben egy kellemesen paraszt szerzeményt teljesen szétcsapó, nyálas vokált. Van helyette ilyen rap-szerű hörögve-morogva mondókázás, ami annyira nem nyerte el a tetszésem, de rossznak se mondanám.

Ami kevésbé tetszett: Mondhatnám, hogy hagyjuk meg a szakállaskodást meg keménykedést a szakembereknek (szakember-szakáll. Értitek?…Jó,, hagyjuk…), vagyis az olyan bandáknak, melyek tagjai életvitelszerűen isznak, szívnak, legmagasabb iskolai végzettségük a nyolc általános, és legalább 120 kilósak, de ez nyilván egy kicsinyes és felületes érv lenne részemről. Az egyetlen bajom ezzel a klippel az, hogy nem igazán lelkesedem azért a műfajért, amit a banda képvisel. Ez pedig totálisan szubjektív dolog, és hajlandó vagyok ettől függetlenül elismerni azt, hogy amit a saját berkeiken belül csinálnak, az minőségi. A magyar szövegekért meg még egyszer hangsúlyoznám, hogy jár a pluszpont.

Összegezve: Inkább ez, mint csöpögős énekbetétekkel színesített, érzelgős számok, ez ugyanis hiába kissé mesterkélt, de még így is jobban áll a bandának. Nyilvánvalóan napjainkban eladhatóbb is az imidzsből fakadóan, és nem is sajnálom én ezt tőlük. Legyen sikerük. Remélem, hogy valóban az a fajta őszinteség szól a Jásztexasból, amit első hallásra érezhetünk rajta, és ha igen, hát akkor a jövőben követendő irányvonal abszolút adott. Tessék kicsit rágyúrni az ivásra, sokat cigizni, meg több Crowbart hallgatni, és komolyan mondom, a végén még meg fogom szeretni azt, amit csináltok! Hajrá!

Oszd meg

1 hozzászólás

  1. Premier: Over My Dawn – Isten, fűrész, család (Bonus track, 2016) | szolnokzene.hu · 2016-01-11

    […] Over My Dawn 2015-ös új dala (és irányvonala), a Jásztexas kapcsán nemrég jelent meg egy írás az oldal hasábjain, s a fiatalok folytatják a munkát az idei évben is, aminek egy előfutára […]

Szólj hozzá