• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Premier + kritika: Tikho – Exemnek (2016)

Premier + kritika: Tikho – Exemnek (2016)

Tikho, a szolnoki szövegláda úgy látszik, nem hazudtolja meg magát, és nem adja fel! Gyártja a trackeket sorban, és csak megy, megy előre az úton, úgy, ahogyan ezt egy korábbi, az oldalon már kielemzett dalában meg is énekelte, ugyanis ő bizony megingathatatlan! Legutóbbi számának megjelenése sajnos elkerülte figyelmemet, de „jobb később, mint soha” alapon gondoltam, vetek rá egy pillantást és írok néhány sort az első benyomásokról, mert ugyebár miért ne?

Nos, rögtön egy általános dologgal kezdeném: Ahogyan észrevettem, a magyar hip-hopban mostanában egyfajta trendnek számít, hogy az előadók nem egyszerre rakják össze egy EP vagy egy teljes nagylemez formájában munkásságuk gyümölcsét, hanem hetes, hónapos (a lustábbak esetében akár éves) eltéréssel, egymás után csepegtetik a trackeket a hallgatóságnak. Hogy mi lehet ennek az oka, arra sokféle magyarázat lehet, személy szerint úgy gondolom, így sokkal könnyebb fenntartani a közönség érdeklődését az adott produkció iránt. Ha két-háromévente jön ki egy 13-14 számmal megpakolt album, az ugye hirtelen nagyot tud robbanni, ám a figyelem egy idő után menthetetlenül lankadni kezd a produkció körül, és a rajongótábor lassan, de biztosan elsikkad. Nyilvánvalóan mindkét módszernek megvannak azért az előnyei és a hátulütői is egyben, de egy biztos: Tikho azt a módszert választotta, hogy dalait lassan csepegő nektárként adagolja hallgatóinak, és úgy nagyjából 3-4 havonta jelentet meg egy, az esetek többségében videoklippel megtámogatott tracket.

Az aktuális, Exemnek című darab esetében is ez a helyzet, szépen kivitelezett, profi videoklippel látta meg a napvilágot ez év áprilisának végén. A klip azóta több, mint nyolcezres nézettséget ért el a Youtube-on, fogadtatása pedig meglehetősen megosztó, hiszen a kommenteket nézve vannak, akik az egekig magasztalják a szolnoki rappert és legújabb dalát, a like-dislike arányokat tekintve (jelenleg 178 vs. 306) azonban már más képet kaphatunk a dologról. Persze a kőkemény Tikho-fanok bevédik rajongásuk tárgyát, és a „tróger dislikeoló kutyákat” simán elküldik melegebb éghajlatra.

Tikho stílusa a korábbi dalaihoz képest nem sokat változott. Megmaradtak a ragrímek és az egyszerű témák, a kissé monoton flow, és a zenei alapra sem mondanám, hogy sokkal izgalmasabb lett, mint az előadó korábbi dalaiban volt, sőt. Határozottan monoton, minimalista, altató beat-et kapunk, amit ebből kifolyólag vezetés mellé történő hallgatásra nem igazán ajánlanék.

A szöveg témáját tekintve egy szerelmi csalódást dolgoz fel, a lírai ént dobta a nője egy másik pasiért, ám őt ez nem hatja meg túlzottan, mert ahogyan ő maga fogalmaz: „sajnos én is utólag jöttem rá a dolgokra, de sebaj, ez a gyerek nélküled most sokkal boldogabb!” (igen, kérem ez bizony egy rím szeretett volna lenni…). Érdemes persze belegondolni abba is, hogy ha a dal szerzője valóban annyira kemény lenne, és nem sóvárogna tudat alatt szerelme korábbi tárgya iránt, akkor valószínűleg nem írt volna dalt a rosszul végződött kapcsolatból, hanem egyszerűen hagyná, hagy menjen útjára a hűtlen cafka, ő úgyis talál magának minden ujjára tíz jobbat nála.

A klipben van minden, ami kell, szántóföld mellett csilli-villi fehér sportkocsival pózolás, ködös, fekete szobában napszemüvegben szövegelés, mélygarázsban történő, ritmusos mutogatás, kiégett kisvárosi szépségkirálynő (amolyan díszletként), és a kedvencem: a rendkívül dramatikus, nyilvánvalóan szimbolikus momentumnak szánt Barbiebaba-égetés. Egy-két pitbull azért még nem ártott volna, de meg kell hagyni, Tikho határozottan jó irányba halad, és ha így folytatja, nemsokára talán még a Real Trill istállóba is befuthat.

Nos, ha jó oldaláról kellene néznem a dolgokat, akkor azt mondanám, hogy hurrá, Szolnoknak is van egy igazi, Real Trill Music kompatibilis előadója, aki Mr. Busta mögé beállva simán lehet még az ország tizenéves, feltörekvő BMW-s kamugengsztereinek egyik favoritja. Ha negatívabb végén szeretném megfogni az egészet, akkor meg csak annyit írnék, hogy: ne már, baszki! Tényleg ez lenne a magyar hip-hop 2016-ban?

Pálcát törni a produkció felett persze nem az én feladatom, mindenki hallgassa meg magának, és formáljon véleményt, döntse el, szerinte jó-e, vagy rossz amit Tikho prezentál a hallgatóságnak. Ha más nem, egy dolog mindenféleképp becsülendő az előadóban, az pedig az, hogy Tikho az őt érő negatív kritikák ellenére is töretlenül megy előre és teszi a dolgát. Valóban megingathatatlan, és ezért jár a virtuális pacsi. Persze nem feltétlenül lenne baj, ha néha a negatív kritikát nem pusztán ignorálná, hanem megpróbálna okulni is belőle, mert nem feltétlenül akarja ám mindenki bántani, akinek nem tetszett a produkciója.

Oszd meg

Szólj hozzá