• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Premier + kritika: Roar – Demo (2016)

Premier + kritika: Roar – Demo (2016)

A Roar munkásságával először pár hónappal ezelőtt találkoztam, mikor is átrágtam magam a világhálón fellelhető, nagyjából összes felvételükön. Akkor kifejezetten tetszett a brigádban, hogy igazi klasszikus, kompromisszummentes thrash metált játszanak, és kifejezetten odafigyelnek arra, hogy felvételeik élvezhető minőségben, jó keveréssel kerüljenek a brutális riffekre szomjazó metálrajongó közönség elé.

Nos, ez a jelenlegi anyag esetében sincs másképp. A banda legújabb demója öt dalt tartalmaz, mind az öt igazi, minőségi thrash alkotás. Az első, Délibáb című dal kissé megtévesztően, erősen sötét, black metálos beütéssel kezdődik, majd nagyjából fél perc után elkezd durvulni, és nagy megnyugvásunkra igazi thrash opusszá alakul át. A gitárok kifejezetten vastagon szólnak, és a dob is úgy dübörög, ahogyan az ember azt elvárná egy rendes thrash metál anyagtól. Az énekes hangja erőteljesen idézi Mentes Norbert orgánumát, ami őszintén szólva az én fülemnek nem annyira kellemes, de probléma nincs vele. A második dalban ez az énekhang már kissé brutálisabb, hörgősebb, ami szerintem sokkal jobban áll az anyagnak.

A dalok átlagosan három és fél perc hosszúságúak, amiket sem túl hosszúnak, sem rövidnek nem mondanék. A hangzás fasza, vastagok a gitárok, a dalok nincsenek túlcifrázva felesleges szólókkal, de azért éppen annyi van, amennyi szükséges egy rendes metállemezhez. A dobok kellőképpen odabaszósak, talán a basszusgitár az, amit eléggé hiányolok. A bőgő szólhatna dörmögősebben, mocskosabban, talán egy kevés torzítást is elbírna, és lehetne kissé jobban előtérbe helyezve. Mindent összegezve azonban minőségi felvételről van szó, csak úgy, mint az előző Roar anyagok esetében is. A lemezborító azonban (ha mindenkivel korrekt szeretnék maradni) úgy fogalmaznék, nem lett túlzottan erős. Persze láttam már magyarmetál-viszonylatban ennél sokkal rosszabbat is, és tudtommal az anyag csak digitális formában került terjesztésre, ezért ezt nem nevezném egy eszméletlen nagy problémának, de a legközelebbi album esetében én talán elgondolkodnék azon a srácok helyében, hogy egy thrash metál lemezborítók világában jártas, profi festőt vagy grafikust keressek a borító elkészítéséhez.

Mindent összegezve túl sokat nem tudok mondani a demóról, standard thrash metál lemezről van szó, ami sok újat nem mutat a műfajon belül és nem váltja meg a világot, de éppen ezért jó. Így is remek hallgatni való, végig pörög, nem ül le egy pár pillanatra sem, nincsenek felesleges üresjáratok, és nincsenek lassú, elszállós, nyáladzós tételek. Ebből fakadóan mondjuk úgy is fogalmazhatunk, hogy nem túlzottan változatos, de ezzel öt szám erejéig abszolút nincs semmi probléma. Ha a srácok pár dalt még rögzítettek volna, simán megjelentethették volna nagylemezként is a cuccot, de akkor lehet, hogy szükség lett volna egy-két lassabb, vagy talán a mostaniaknál is szélsebesebb, darálósabb szerzeményre is, hogy kicsit jobban lekössék a hallgatók figyelmét. Ez a cucc azonban így jó, ahogy van, egyáltalán nem kell túlcifrázni a dolgokat. Talán egy intro és egy outro még elfért volna, de így is korrekt, amit a Roar letett az asztalra, magyar thrash rajongóknak erősen ajánlott darabról van itt szó, kérem, csak semmi szarakodás!

A demo meghallgatható és letölthető a zenekar Soundcloud profiljáról, a régebbi anyagok elérhetők a hivatalos weboldalról, friss hírekért pedig IDE KATTINTVA követhetitek a Roar Facebook oldalát.

Oszd meg

Szólj hozzá