• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Portré: Verseghy Ferenc

Portré: Verseghy Ferenc

Verseghy Ferenc 1757. április 3-án született Szolnokon. A család egyik ága Nógrádban, a másik a Jászságban élt, s büszkék voltak kisnemesi származásukra – szerény életkörülményeik ellenére. A család neve eredetileg Verseg, pest megyei község elnevezéséből származik, amely előnév mögül elkopott az eredeti családnév.

Apját, Verseghy Ferencet, aki sóházi tiszt volt, korán elvesztette, de az utána maradt szerény örökség lehetővé tette fia továbbtanulását.

Tanulmányait 1766-ban Pesten kezdte, a jó nevű piarista gimnáziumban. A kegyesrendi tanárok egy életre meghatározták a fiatal fiú széleskörű tudományos érdeklődését. Édesanyja, Schaibl Erzsébet hamarosan újból férjhez ment Vigh Ignác uradalmi számadóhoz Egerbe. Így Verseghy 1769-től az egri jezsuita gimnáziumban folytatta tanulmányait. A gimnázium elvégzése után, anyagi megfontolásból papnak tanult – mivel az egyház ingyenes oktatást biztosított az értelmesnek bizonyuló diákoknak a papneveldékben. 1771-től teológiát hallgatott, az előkészítő osztályok elvégzése után 1774-től még két esztendeig, ám a parvus actus elől meghátrált. 1777-ben kilépett a papi szemináriumból.

Budára költözött, beiratkozott a királyi várpalotában székelő egyetemre. 1778. március 13-án Jenő (Eugenius) néven belépett a pálos szerzetesrendbe, s noviciusként Márianosztrára került kiküldetésre. Tanulmányai folytatását Nagyszombaton kezdte 1779-ben, a pálos főiskolán, ahol fiatal növendéktársait héber és görög nyelvből oktatta. Emellett már ekkor jól tudott németül, latinul, később franciául és olaszul is. 1781. április 22-én Esztergomban fölszentelték, áldozó papként.

A budai egyetemen 1782-től felsőbb matematikát és teológiát hallgatott. 1783-ban filozófiai doktorrá, 1784-ben pedig a hittudományok borostyánosává avatták. Volt szerzetében tanulmányi felügyelő, majd Pesten hitszónok, akinek beszédeire távolabbról is eljártak. A matematikai, hittudományi és bölcsész tanulmányok mellett zenélni is tanult, dalokat szerzett, remek énekhanggal bírt, hárfán játszott. A későbbi éveiben jól jött a zenés tudománya, mikor anyagi nehézségein a zeneoktatás és dalszerzés segítette át.


1786-ban II. József eltörölte a rendeket, Verseghy édesanyja otthonában sajtó alá rendezte addig megírt szentbeszédeit. Hiába pályázott meg egy prédikátori állást, mert bűnösnek ttitulálta kapcsolatára hivatkozva Herpi Krisztina volt klarissza apácával, s szabadelvű szónoki stílusa végett elutasították. Ehelyett áthelyezték katonai lelkésznek Kiscellre. Tábori káplán lett. A török háborúban, a Zimony melletti főhadiszálláson megbetegedett, s ízületi bántalmaival hazatérése után három és fél esztendeig kezelték. Hivataláról is kénytelen volt lemondani. A betegágyban szenvedés időszakában ért a verselgető papból valódi költővé. Verseit kötetbe rendezte, s az iratokat sorra eljuttatta a hivatalos cenzorokhoz. Nyomtatásban való megjelenésüket az egyház gáncsolta el.

Nevelőapja eközben elhunyt, így az újból magára maradt édesanyja hozzá költözött.


1790-től rendszeresen jelentek meg versei a Magyar Museumban, eleinte V.F. pap álnéven. Szoros barátságot tartott fenn a kor költői életének neves alakjaival, például Bessenyei Györggyel. A rokokó stílus első és egyetlen tiszta hangú költőjeként tartják számon, könnyed, díszes verselése, játékos stílusa különálló szigete a magyar költészetnek. Kazinczy Ferenc is elismerően nyilatkozik róla. Voltaire-t fordította, Russeaut, Millot-t, valamint a nevéhez fűződik a Marseillaise első magyar nyelvű fordítása is – a Marsziliai ének.

Csekély papi nyugdíját magánórákból egészítitette ki, valamint szórakozásból dalokat szerezett, saját verseihez is írt zenét. Részt vett a Budai Societas Euridotorum létrehozásában, s egyéb jakobinus mozgalmi tevékenységekben is részt vett.

1794. december 11-ére virradóra a Martinovics-ügyben elfogták, amiért a kátét terjesztette, s a Marseillaise-t lefordította. A per során előkerültek korábbi, antiklerikálisnak nyilvánított művei, fordításai, valamint a magyar nyelvű szónoklatainak esete is – hisz akkoriban a miséket latinul celebrálták, a magyar nyelvű mise egyházellenesnek minősült. 1795-ben a Hétszemélyes Tábla felségsértés és hazaárulás vádjában bűnösnek találta és halálra ítélte, ezt azonban 9 évi várfogságra változtatták, verseit nyilvánosan elégették. Kufsteinben (1795-96), Grazban (1796-97) és Brünnben (1797-1803) töltötte fogsága idejét.

Édesanyja kegyelmi kérvényért folyamodott a királyhoz, ennek köszönhetően 1803. augusztus 28-án kiszabadult. Se testét, se lelkét nem törte meg a rabság. Szapáry János gróf nádori főudvarmester leányának, Leopoldinának nevelője lett, egész 1812-ig. A gróf kieszközölte neki elvesztett szerzetesi nyugdíjának visszaadását is és 1806. végén beajánlotta József nádorhoz magyar nyelvgyakorló mesternek. 1813—1818-ban a helytartótanács szolgálatában dolgozott.

Emellett még nagyobb lendülettel vetette magát az irodalmi életbe, mint fogsága előtt. Tele volt mondanivalóval. Az elsötétült világban mosoly mögé akarta rejteni a felvilágosodás igéit. Rikóti Mátyás címen derűs hangú verses regényt írt. Azután jött méltatlanul elfelejtett kitűnő szatírája a Kolomposi Szarvas Gergely úrról. Fordított mindent, amiről úgy vélte, kedve támadhat rá az olvasónak. Közben nyelvtudományi műveket fogalmazott, és kiadott egy egész kötet megzenésített dalt kottával együtt: szövegét is, zenéjét is ő írta. Azután következett mulatságos regénye, a Gróf Kaczajfalvi László avagy a természetes ember. Ez Rousseau világnézetének népszerűsítése is, paródiája is. Igen méltatlanul felejtettük el, pedig nemegyszer már az abszurd humor határát súrolja. Írt egy népszerű világtörténelmet is. A Vak Béla, alighanem az első kísérlet a magyar romantikus regénytípus megteremtésére. Van egy eredeti drámája, Szétsi Mária címmel, melyet 1794. június 11-én és 1808. december 7-én előadtak, de nyomtatásban nem jelent meg. Kézirati verses műve Lekvári Örzse vagy erősebb a szerelem még a halálnál is címmel, amely 228 páros rímű Zrínyi-sorban sikamlós történetet énekel meg, a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában van meg. Azonban Verseghy kéziratainak legnagyobb részét a zirci apátság levéltára őrzi.

Alkotásai maradandóságát jelzi, hogy Egy igen mulatságos, tanuságokkal bővelkedő történet című regényét Mikszáth Kálmán beválogatta az általa szerkesztett, a magyar regény első száz évének jellegzetességeit bemutató sorozatába.

Későbbi éveit főleg a nyelvészet foglalta le, magyarul, németül és latinul disputál nyelvészekkel, s a nyelvtudományban a mai napig vitatott, mennyiben volt Verseghynek igaza. Német nyelvhez húzó irodalmi munkássága kissé idegen lehet a mai fül számára.

Élete utolsó tizedében az egyetemi nyomda korrektúrákkal és átdolgozásokkal bízta meg, a helytartótanács megbízásából pedig nyelvtani kézikönyveket szerkesztett. A jottista-ipszilonista háborúban a vesztesnek bizonyult ipszilonista szemlélet vezéralakja volt (ez a születőben lévő ortográfiában a kiejtés szerinti írásmódot alkalmazta volna, amely némileg bonyolultabb, de jobban alkalmazkodott volna az akkor aktuális nyelvváltozathoz). Ugyanakkor elismertsége visszahúzódó életvitele ellenére egyre fokozódott, s a korábbi „gyanús papban” a forradalmi poétát, vitatható, de tisztes nyelvtudóst, börtönviselt magyar hazafit látták.

Életének végső műve egyenest egyházi megbízás volt. Sor került a katolikus Biblia (Káldi-féle fordítás) új kiadására, és kérdéses volt, nem kell-e a régit átdolgozni. Megbízták tehát a latinul, görögül, héberül egyaránt jól tudó Verseghyt, hogy vesse egybe a magyar szöveget az eredetiekkel, s jelölje meg, hol talál eltérésre, s milyen módosítást javasol. Igen nagy munka. Verseghy végső éveit igénybe vette, de elkészült vele. Nagy terjedelmű latin nyelvű jelentése példaképe a szakszerű és lelkiismeretes fordításkritikának. Végeredményben nem javasolta a Káldi-féle szöveg új kiadását, hanem új fordítást tartott szükségesnek.

1822. december 15-én, budai várhegy keleti oldalán fekvő csinos házacskájában hunyt el.

A Budakeszi út mellett levő (vízivárosi) temetőben temették el. Sírfeliratul e sorokat szánta magának: „A sors elfojtván zöld rügyét Sírjában kezdi életét”. Hamvait 1931-ben, a vízivárosi temető felszámolásakor vitték haza Szolnokra. Díszsírhelyet kapott, amelyre 1966-ban készítették el a ma látható kereszttel és nyitott könyvvel díszített sírkövet.

Szolnok egyik leghíresebb szülöttére a mai napig emlékeznek, nevét iskolák, utcák viselik. Mellszobra Szolnokon az 1926-ban kialakított, francia stílusú Verseghy-parkban található, közvetlenül a Tisza Szálló és Gyógyfürdő mellett. Szabó László 1972-ben készített Verseghy-emlékérme a Szolnok Megyei Numizmatikai Társaság tisztelgése volt Verseghy halálának 150. évfordulójára. Szabó Béla domborműves érméje (1995) a magyar jakobinus mozgalom kétszázadik évfordulója alkalmából készült.

Nevét viselte – viseli:

A szolnoki Verseghy park mellett álló, volt ferences rendi gimnázium

A szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtár és Művelődési Intézet

Szülőhelyén kultuszának ápolására, nevét viselő irodalmi társaság jött létre a két világháború között, amely a rendszerváltás után Verseghy Kör néven alakult újra 1993-ban.

1972 óta, ötévenként szülőhelyén kerül megrendezésre a Verseghy-emlékülés, amely irodalmi, nyelvészeti előadásai és helytörténeti korreferátumai önálló kötetben is megjelennek. A kiadványsorozat címe In memoriam Verseghy Ferenc

1966 és 1980 között megyei középiskolai kulturális rendezvénysorozat, a Verseghy Diáknapok őrizte emlékét

A megyei könyvtár tisztelegve névadója nyelvészeti munkássága előtt, 1976-ban útjára indította a Verseghy nyelvművelő versenyt, amely 2004 óta szünetel

A Szolnoki Nyomdaipari Vállalat 1992-ben vette fel a város híres szülöttének nevét. (A nyomdát a 2000-es évek elején felszámolták.)

Egy budapesti utca a II. kerületben

Irodalmi munkássága olyan hihetetlen mértékű, hogy e rövid kis életrajz terjedelme nem teszi lehetővé felsorolását. Életműve, elért eredményei fontos fejezetei a magyar nyelv- és irodalomtörténetnek, változatos, dolgos élete pedig jó példája a tehetség és tenni akarás ritka elegyének. Dús keverék, ami örökre beírta Verseghy Ferencet Magyarország történetébe.

Árvai Levente

Oszd meg

Szólj hozzá