• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Portré: Pintér Gábor alias Copy Con

Portré: Pintér Gábor alias Copy Con


Copy Con 1983. március 2-án született Szolnokon Pintér Gáborba zárva. Kezdetben rapperként tevékenykedett és 1996-ban ebben a minőségben lépett először színpadra. Középiskolában és utána is olyan formációkban vett részt mint a: KonTour, Dynasztija, vagy a Flegmadogs. Közben ízlésvilága tágulni kezdett, így a reggea és a dancehall felé fordult. Az első komolyabb előrelépés azonban a Tigris (A Kettőt szívok című dalra biztosan sokan emlékeznek) nevű ska-punk zenekarban történt meg, ahol Raggadozó művésznéven mc-zett. Emellett bőven jutott ideje a saját projektjére és Conraggazin néven háromlemeznyi anyagot spóraként szórt szét az interneten.

Hivatalos szólódebütje a Szolnok city 2005-ben jelent meg, amiről több nóta is slágerstátuszba került, a Ganjamama című pedig egyenesen a Nyócker betétdala lett. Felbuzdulva a sikereken megturnéztatta a lemezt, és az ország minden pontján füstbe burkolta a reggea-re éhes fejeket. 2007-ben jött ki a Nép hangja (teljes lemez a hivatkozás mögött) című gyűjtés, amit az MR2 Petőfi Rádió annyira nyomott, hogy brutálisan megszaporodtak a koncertfelkérések. Ehhez a kihíváshoz már zenekart kellett szervezni, így született meg a Freedom Fighterz, Copy Con kísérőzenekara. 2010-ben Irónia címmel egy visszafogottabb matériával jelentkezett, amiről sokan hiányolták a raggát, és a rá jellemző kicsit agresszívabb előadásmódot. Itt érezhető talán először, hogy ahogy az ifjonti hév alább hagy, és egy csendesebb, tűnődőbb Copy Con szólal meg.

A vele olvasott interjúk során a boncasztalra került Szolnokkal való kapcsolata is. Hosszú ideig pincérként dolgozott, majd karrierje beindulása után kizárólag a zenére összpontosított, és Budapestre költözött. Ahogy mondja, neki ez még mindig egy batár nagy hely. Nem is nagyon jött az ihlet abban az időszakban, és inkább pultos állást vállalt egy pubban. Szolnokra nem akart visszamenni, mivel úgy érezte Budapest egy furcsa és fontos állomás az életében, ugyanakkor a fővárosban találta meg az igazi gyökereit, amik szülővárosához kötik. Abból való ő, és ami ínyenccé teszi munkásságát az valójában az, ahogy egy tőlünk teljesen idegen zenei kultúrába képes beemelni a mi rideg valóságunkat. Van valami groteszk abban, ahogy a Szolnok és Babylon átfedik egymást, de az elsőre furcsának tűnő szimbolika mellett is tökéletesen értem mit érez, és mire gondol.

A zene az nyilvánvalóan valamennyire hígítva van, vagy legalábbis modernebben szólal meg, mint egy Toots and The Maytals 54-46 Was My Number, de alkalmazkodni kell a kor- és földrajzi viszonyokhoz is, elvégre nálunk nem őshonos a műfaj. A ragga magyar hangjaként is emlegetett Copy Con nem jelölt ki célt magának, tehát valójában nem tudja, hogy meddig fogja és lehet ezt csinálni, de nem is hiszem, hogy izzadnia kellene ilyesmin. A saját rétegén belül rengeteg mindent elért, meg különben is, látott már valaki idegeskedő GanjaPapát?

 

Timúr

Oszd meg

Szólj hozzá