• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Portré: Kalmár Pál

Portré: Kalmár Pál

A ’30-as és ’40-es évek egyik leghíresebb dalénekese, az egykoron csak Tangókirályként emlegetett és ünnepelt Kalmár Pál 1900. szeptember 5.-én, Mezőtúron látta meg a napvilágot. Édesapja járásbíró volt Jász-Nagykun-Szolnok megyében, édesanyja pedig a történelmi Czebe család leszármazottja. Iskoláit a Felvidéken, Podolinban, Debrecenben, és Nagyváradon végezte. ifjú korában katonai pályára szánták, az I. világháborúban kadétként harcolt és meg is sebesült. Stefanidesz Károly kolozsvári színigazgató hatására azonban a katonaélet helyett mégis inkább úgy döntött, az éneklést választja. 19 éves volt, amikor jelentkezett a Vígszínház fiatal énekeseket kereső felhívására, ahol hatalmas elismerésben volt része. 1923 és 1925 között lett a Színészképző iskola hallgatója, majd az Operettszínház alkalmazta segédszínészként, a kaposvári és a pécsi színi társulat pedig bonvivánnak szerződtette, de több szerepet -még Shakespeare-t is- játszott.

Igazi sikereit a ’30-as években érte el, mikor is a budapesti Rákóczi és Kazinczy utca sarkán álló Ostende kávéházban, több, mint 1100 vendég előtt énekelt. Itt ajánlott neki szerződést 1932-ben a Columbia Gramofon Társaság képviselője, és ekkor indult útjára nemzetközi karrierje. Ezután rendszeresen lépett fel Bécsben, Bukarestben, Londonban, Berlinben, és Párizsban egyaránt. A kor legnagyobb slágereit lemezre énekelte, és gyakran szerepelt a rádióban is. Ezekben az időkben ragadt rá a Tangókirály megnevezés, annak köszönhetően, hogy korának legismertebb énekese volt, és nála talán senki nem érezte jobban ezt az akkortájt nagy népszerűségnek örvendő, új műfajt. Hangját Mikszáth Kálmán Szent Péter Esernyője című regényének 1935-ös adaptációjában is hallhatjuk, ahol Básti Lajos énekhangjaként két dalt ad elő.

A legnagyobb sikert talán Seres Rezső Szomorú Vasárnap című dala hozta meg számára, melyet 1934-ben énekelt lemezre, és sikerült vele egészen az amerikai slágerlistákig felkapaszkodna. Ez azonban nem sikerült neki elsőre, hiszen a dal nem váltotta ki azonnal a hozzáfűzött sikereket. Ahhoz, hogy felfigyeljenek rá, nagyban hozzájárult az, hogy egy cselédlány úgy vetett véget saját életének, hogy ennek a dalnak a szövegét szorongatva ugrott ki egy bérház III. emeletéről. Különösen érdemes itt megjegyezni, hogy ezen dalt hazánkban és a tengerentúlon egyaránt gyakorta csak a úgy tartják számon, mint “a gyilkos sláger” , vagy az “öngyilkosok himnusza”,a legenda szerint ugyanis rengetegen vetettek úgy véget életüknek, hogy közben a nyomasztó hangulatú sanzon szövege, vagy kottája volt kezükben, vagy épp búcsúlevelük mellett.

Kalmár lemezeit 1936-tól a német ODEON cég jelentette meg, és lemezeinek felvételi idejére a háború alatt a harctérről is szabadságolták. 1939-ben ugyanis újra felöltötte az egyenruhát, és az ukrán fronton gépkocsizó tisztként harcolt. A háború után azonban karrierje megszakadt, ugyanis osztályidegen elemnek tekintették, és ezért a Rákosi rendszerben nem énekelhetett. A Budapesti Szerelőipari Vállalatnál helyezkedett hegesztő és köszörűsként, ahol vízlágyító készülékeket gyártott, és a rábízott feladatokat olyan lelkiismeretesen teljesítette, hogy sztahanovista érdemérmet kapott.

1954-ben énekelhetett újra, állandó fellépőhelye a krisztinaváros Márványmenyasszony étterem lett, ám ekkor azonban az emberek már nem figyeltek rá. Lemezfelvételt nem készíthetett, és a rádióállomások sem játszották dalait. Sorsa 1968-ban pecsételődött meg végleg, mikor is egy szerencsétlen műtét során végleg elvesztette hangját. 1988. november 28.-án, Budapesten hunyt el. A Hanglemezgyártó Vállalat halála után, 1989-ben adott ki egy, húsz számot tartalmazó válogatás lemezt, melynek szerkesztésben Kalmár még közreműködött, de a megjelenést már sajnálatos módon már nem érhette meg.

Élete során nagyjából kétezer lemezfelvétele készült, túri tájszólása ezek közül több dalban is érezhető.

Oszd meg

1 hozzászólás

  1. Könyvajánló: A Tangókirály – Kalmár Pál Regényes Élete (Saly Noémi) | szolnokzene.hu · 2016-08-29

    […] Pál munkásságával korábban, egy portrébejegyzés formájában ugyan már foglalkoztunk, akkor azonban az életútját feldolgozó monográfiáról csak említés […]

Szólj hozzá