• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

ahol a zene megtalál

Filmajánló: Az óceánjáró zongorista legendája – La leggenda del pianista sul’oceano (1998)

Hosszú ideje nem jártam már így, hogy a megnézendő zenés film befejeztével ülve maradtam, rágyújtottam, és még egy kicsit el kellett mélázzak a látottakon. Mert bizony ezek az olaszok alaposan kitettek magukért. De Giuseppe Tornatore rendező mellett Koltay Lajos operatőrként, Ennio Morricone pedig zenéjével tett hozzá vastagon az összképhez.

Az évszázad első napján egy kisfiút talál Dany Boodmann, fűtő (Bill Nunn) a Victoria óceánjáró báltermében, magához veszi, s a kölyök ott nevelkedik a hajón, anélkül, hogy egyetlen egyszer is a szárazföldre tenné a lábát. 

Premier+Kritika: If You See Kaye – Black Flow Unbound (2017)

Alig pár napja annak, hogy hivatalosan megjelent az If You See Kaye első nagylemeze, a Black Flow Unbound. A martfűi szexmetálos srácok már demójukkal is igen magasra tették önmaguk számára a lécet, na de lássuk, a lemezzel sikerült-e ezt a mércét megugrani?

Az anyag kilenc számot tartalmaz, ezek közül a legtöbb átlagosan négy perc hosszú, de akad köztük olyan is, ami simán átlépi a hat perces álomhatárt. Első ránézésre ugyanis aggódtam, a korábbi tapasztalataim alapján ugyanis gyorsabb, Turbonegro-szerűen pörgős tételekre számítottam, azonban az első két szám után nagy megelégedéssel nyugtáztam, hogy habár az anyag kissé lassabb mederben hömpölyög, azért iszonyatosan erős és magával ragadó a sodrása. 

Portré: Darázs Árpád

Darázs Árpád, a kiváló zenepedagógus, karnagy és karmester 1922. július 7-én született Jászberényben. Édesapja Darázs Árpád asztalos, édesanyja Klinkó Julianna. Szülőháza a Korcsolya u. 40. szám alatt állt, illetve áll, mind a mai napig. Gyermek- és diákéveit az Alföldön töltötte. Középiskolai tanulmányait a József Nádor Gimnáziumban (Lehel Vezér Gimnázium) végezte, zenei tehetségére már ekkortájt felfigyeltek. Az elbeszélések szerint például az ifjú Darázs Árpád a tanórák közti szünetekben gyakorta tartott rögtönzött próbát a diáktársaiból általa szervezett, alkalmi kórussal, pusztán önszorgalomból. 

Időgép: Kritika: Idill of Chaos – Nemzeti Gyásznap (EP-2014)

Aki egy kicsit is tökösnek érzi magát tizen-huszonévesen és nem veti meg a rockzenét, egész biztos zenekart akar alapítani. Aztán vagy lesz belőle valami vagy nem. Többnyire persze nem. Néhányuknak azért sikerül, valódi eltökéltségtől vezérelve összehoznak ilyen-olyan bandákat, többségük később mégis lemorzsolódik, mérhető kvalitású zenét pedig alig produkál közülük néhány. És akkor az eredetiség, mint erény és fokmérő még szóba se jött. De ne legyünk telhetetlenek, érjük be kevesebbel, sablonos műfajhű minőségi dalokkal. Most jut eszembe, van még egy típus: az „erőltessük, menni fog” ambiciózus képviselői, akik ha törik, ha szakad, zenélnek (akár éveken át), figyelmen kívül hagyva minden kritikát és egyéb ellenvetést. 

Exkluzív előrejelzés: If You See Kaye – Black Flow Unbound


Új anyaggal jelentkezik a martfűi csoda, az If You See Kaye. A Black Flow Unbound névre keresztelt lemez pár hét múlva jelenik meg. Addig is itt van a lemez negyedik dala, a Churner. Az első lemez óta sokat fejlődött a hangzás. Egységesebb lett az összkép. A dal pedig üt, mint a buszkerék. Van itt ritmustörés. zuhogás, űrszóló és némi Turbonegro, ami mindig szívet melengető. Szóval elég jók az előrejelzések! Tekerd fel harmincasra a volumét, hadd kapják meg a szomszédok is a kulturadagjukat. 

Koncertajánló: MagasFüvesPart II. – 2017.06.23-24.


Másodszor kerül megrendezésre a MagasFüvesParti Rockfesztivál. A tavalyi esetről tudósítottunk és egy rendkívül minimalista interjút is készítettünk Dé-vel az egyik főszervezővel. A buli ezúttal két napos lesz. Június 23. péntek és 24. szombat arról fog szólni, hogy a martfűi és vendégbrigádok letarolják a rónát. Külön öröm, hogy szinte mindenféle gitárbazseva bekerült a szórásba. Lesz itt kérem blues, rock and roll, jazz, hc, metal de még art-punk is. Június 23-án 18:00-kor nyitja a rendezvényt a MICS és majdnem éjfélig megy majd a cuháré. 

Premier+Kritika: St. Lucifer – Isten hozta a paradicsomban


A kunszentmártoni háztáji duó új anyaggal rukkolt elő vasárnap. A St. Lucifer szépen időzítette új anyagát Pünkösd ünnepére. A valószínűleg tervezett szekularizációs támadás felismerés után nézzük a lemezt! Az Isten hozta a paradicsomban számomra nagy meglepetés! Először is sokkal jobban szól, mint az első demó/lemez, másrészt a játékos elemei olyan formabontást vonnak maguk után, amik lekötik a hallójárataimat. A dalok között nagyon rövidek a szünetek, így az egész egyetlen hullámzó gondolatfolyammá áll össze. Egy másodperc nyugtot nem hagy és nagyon helyesen teszi. 

9 of 103
5678910111213