• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

ahol a zene megtalál

Sztárokkal érkezik a Follow The Flow

Sztárokkal érkezik a Follow The Flow

A Follow the Flow a hazai hip-hop szférából már korábban is nagy ismeretségnek és elismertségnek örvendő Fura Csé és BLR által életre hívott formáció. A banda izgalmas, üde színfoltja a magyar zenének, a srácok a Budapesti Operettszínházból is ismert profi énekesnővel, Simon Boglárkával kiegészülve hozzák a jobbnál jobb dalokat. Leghíresebb számuk, a 2016 nyarán megjelent “Nem fogadok szót” klipjére több mint másfélmilliószor voltak kíváncsiak, és számtalanszor hallhatta a közönség a rádióban is.

Hamarosan a megyében is tiszteletüket teszi a csapat. Méghozzá Jászberényben. 

Kritika: Légszűrő – “Demók” (2017)

Kritika: Légszűrő – “Demók” (2017)

A zagyvarékasi punk-rock trió facebook apánk szerint 1998-ban alakult. Konkrétan megjelent, vagy kiadott anyagról nem tudok, de a zenéjüket hallgatva felfedeztem néhány párhuzamot a történelmi időkkel és úgy éreztem írnom kell róluk. A történelmi párhuzam fogalom ködös homályát szeretném most eloszlatni. Leginkább arra gondolok, hogy az Enola Gay és az NCW hangulatát idézik a dalok. Nem tudom mikor keletkeztek, de bennük van az a klasszikus punk-rock hozzáállás a reszelős gitár és énekhang, amit már megelőzött és leváltott a sebességőrület illetve a hardcore. 

12 év után visszatérnek!

12 év után visszatérnek!

Az 1998-ban Tom D által megalapított Pluside nevű formáció 2017.12.12-i dátummal hivatalosan is visszatér. 12 év után a srácok ugyanazzal a felállással indulnak el az úton, mint régen. Pidzsé aki annó a Klikk nevű rapcsapatból csatlakozott Tom D-hez és bár 2001-ben elhagyta a Pluside-t most újra belecsap a lecsóba. Valamint a csapat harmadik tagja Kilo aki 2001-ben Pidzsé helyét vette át.

2002-ben Kilo és Tom D közösen összehozták a “Konfrontáció” című második PLUSIDE CD-t. 2003 elején új taggal bővült a csapat DJ President Ike személyében, aki egy amerikai DJ egyenesen New Yorkból. 

Időgép: Beszámoló: XXII. Gitármánia Tábor és Zenei Továbbképző Tábor (5. nap)


Káosz Központ. Olvasom a tábori programot és végre ez az üdítően rossz zenekarnév fogad. Tizenhárom évesen sem neveztem volna el így a bandámat, ebből egyértelműen arra asszociálok, hogy valamiféle elképesztően rossz punkbandáról szólhat a történet, vagy legrosszabb esetben is egy helyi öregfiúkból álló prosztó rockzenekar lehet a dologban. Nekem tulajdonképpen tökmindegy, a sűrített mennyiségben áradó jazz-massza helyett igazából már bármi megfelel. Erre mit kapok? A kibaszott Harsányi Levente utánzat Kovács Áront, valami veszélytelen rockos erőlködéssel a háta mögött. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. 

Spanyol és magyar fúzió Szolnokon

Spanyol és magyar fúzió Szolnokon

Két nép, a spanyol és a magyar vállalt végvár szerepet a keresztény Európa védelmében. A küzdelmek keserűsége és fájdalmaik nyomot hagytak kultúrájuk és művészetük minden területén. A szomorú balladáikból, ennek ellenére mindig a pozitív hitük emelkedik felszínre. Zenéjük és táncaik az életigenlésből fakadó
megmaradás energiáit ébresztik a nézőben és hallgatóban egyaránt. Mindkét nép röghöz kötött életének kísérője, a szabadság időtlen megtestesítője: a vándorló cigányság. Az ő megmaradásuk záloga is az az élő kultúra, mely beolvaszt magába mindent, ami hagyományként megtartó büszkeséget, hitet és boldogságot jelenthet. 

Kritika: Over My Dawn – Szolnok Trogers EP (2017)

Kritika: Over My Dawn – Szolnok Trogers EP (2017)

Brutális házipálesszel és olcsó sörrel rogyásig pakolt kamionként száguld végig rajtunk az Over My Dawn legújabb, három dalos kislemeze, a Szolnok Trogers. A sofőr erősen be van tépve, a szájából még most is vaskos joint lóg. Folyamatosan nyomja a gázpedált, mellette pedig az út mentén összeszedett, hiányos fogazatú örömlány vigyorog. Közben a magnóból brutális, nyers, türhő riffek ordítanak.

Nagyjából így definiálható az a fajta tróger redneck-metál, amit az OMD a két évvel ezelőtt megjelent lokális himnusz, a Jásztexas óta képvisel. 

Kritika: Effrontery – Mayfly (2012)

Kritika: Effrontery – Mayfly (2012)

Elég nagy bajban voltam a martfűi arcátlanokkal kapcsolatban, mivel már többször jeleztem, hogy nem vagyok éppen egy metálos alkat. Elkezdett pörögni a Mayfly a virtuális lejátszóban, az internet egyik zenei vízgyűjtőjében és egyből megnyugodtam. A progresszív jelzőnél felcsillant több színben pompázó szemem világa, ám a death metal kevésbé csábított. A progresszív megoldások és elemek túlsúlyba kerülnek ezáltal úgy ad zenei élményt a Mayfly, hogy meg tudok feledkezni a beszpídezett lábdobokból és hörgésekről is. Tudom, ezek technikai és esztétikai elemek, csak én valahogy sosem voltam hozzájuk szokva. 

9 of 109
5678910111213