• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

ahol a zene megtalál

Hétvégi programkavalkád Cegléden

A hétvégén két hagyománnyá vált esemény is megrendezésre kerül Cegléden. Kilencedik alkalommal nyitja ki kaput a Ceglédi Laskafesztivál és hatodik alkalommal a Ceglédi Vágta. Természetesen rengeteg programmal köztük koncertekkel és bemutatókkal készülnek a szervezők a június 8-tól 10-ig tartó eseménysorozathoz kapcsolódóan. Több hazai sztárzenekar is koncerttel örvendezteti meg a rajongóit ilyen például a Punnany Massif vagy éppen az EDDA. De kísérőprogramokból sem lesz hiány. Lesz Borsziget, Vidámpark és Kézműves vásár is. Fontos megjegyezni továbbá, hogy a szervezők a kilátogatóknak az utazást is szeretnék megkönnyíteni ezért a programokhoz igazodva ingyenes buszjáratok fognak indulni a Buszpályaudvartól és a Postától. A programváltoztatás jogát fenntartjuk! A rendezvény díszvendége: TÖRTEL KÖZSÉG Téged is vár Dél-Pest Megye legnagyobb nyárindító gasztrofesztiválja! Ceglédi Laskafesztivál és Ceglédi Vágta 2018. Közzétette: Kossuth Művelődési Központ – 2018. május 24.

Kritika: Dynasztija – Dynasztija I. (2004)

A Dynasztija a kétezres évek első felében alakult szolnoki hip-hop csapat, akinknek zenéjében a rap mellett erőteljesen dominál a dancehall-os, raggás beütés, a jamaikai-karibi hangulat. Ez főként annak is köszönhető, hogy a formáció egyik oszlopos tagja nem más, mint magyar ragga koronázatlan királyaként is számon tartott, szólólemezeivel országszerte híressé vált ezerhangú MC, Copy Con. A csapat első lemeze 2004-ben jelent meg, és nemes egyszerűséggel a Dynasztija I. címet viseli. (Ez a tendencia egyébként a későbbiekben sem változott, a brigád következő két lemeze Dynasztija II., és Dynasztija III. címen látott napvilágot.) A kiadvány hét dalt tartalmaz, teljes játékideje fél óra. A legrövidebb tétel alig hosszabb kétpercesnél, míg a leghosszabb bőven üti az öt és fél percet, ami valljuk be, még gombócból sem kevés, pláne raggából! A minőség különösebb kívánnivalót nem hagy maga után, tekintve, hogy nagy valószínűséggel házi stúdiós felvételekről van szó. Ha ez igaz, akkor kifejezetten igényesen összepakolták a srácok a cuccot, figyelembe véve persze, hogy 2004-es demóról van szó, és akkoriban azért bőven hallottam ennél sokkal gyatrábban szóló anyagokat is. Persze nem kristálytiszta hangzásra kell gondolni, az ének kicsit túlzottan is előtérben van az alapokhoz képest, és kissé hiányoltam a vokálokat (ahol vannak, ott javarészt elég furcsák), de ezek azért annyira nem zavaró tényezők, hogy elriassza azokat, akik bírják a Dynasztija által képviselt, napfényes stílust. Sajnos, mivel a lemezt meglehetősen nehezen sikerült összekukáznom az internet mélyéről, így pontos tracklistával nem rendelkezem, ezért egy fórumon talált, a dalszövegekből kikövetkeztetett listára hagyatkoznék a számok címeit illetően. Ez alapján az anyagot nyitó, 1edül fantázianévre keresztelt dal egy kifejezetten kellemes, elszállós tétel, afféle dancehall-os alappal, rap és ragga helyett dallamos énekkel. Személy szerint az egész anyag legerősebb pontjának nevezném, ugyanis ezután jönnek a west coast hip-hop alapokat kevés reggea-vel keverő bítek, és Copy Con számomra a végletekig idegesítő, erőltetett raggázása, ami ezen a lemezen még olyannyira kiforratlan, hogy szó szerint bántja a fülemet. Sajnos ez nagyjából a cucc egészére jellemző, az énekbetétek és a ragga kántálás is nagyon erőltetett, kezdetleges. Sokkal nagyobbat ütött volna, ha a srácok maradnak a sima, egy-két helyen dallamos vokálokkal megtámogatott szövegelésnél. Az alapok egyébként nem rosszak, egészen jól hozzák a chill-es, tengerparti hangulatot, ahhoz képest is átjön a dancehall életérzés, hogy azért érezhetően bőven nem profi munkáról beszélünk a keverés tekintetében. A lemezt nyitó tételen kívül kiemelném még a Szét Vagyok Csúszva című tracket, ami részegesen előadott refrénjével egészen üde színfoltja a lemeznek, és habár véleményem szerint kissé…

Meghívó: Hangépítés #3 – Gitárosok előnyben!

2018. június 16. és 17. között kerül megrendezésre a Hangépítés #3. Mint az a rendezvény nevéből is kiolvasható a megyei gitáros rendezvény harmadszor kerül megrendezésre. Az eseménynek a Lakitelek-Tőserdőn található Tőserdei Pálinkaház Étterem ad otthont. Szállás foglalására is van lehetőség! Az esemény két napja alatt a hazai gitárkészítők munkáit vehetitek kézbe, ahol szintén hazai erősítőkön és csöves effektpedálokon lehet majd döngetni. A szombati gitárverseny sztárvendége pedig a Bikiniből és a European Mantrából jól ismert Lukács Peta! További információkért keressétek fel az esemény facebook oldalát: Hangépítés #3 facebook esemény  

Időgép: Kritika: The Heartless Aisha – (2013) Confused [EP]

KRITIKA The Heartless Aisha – Confused [EP] 2013 Jó pár hete, vagy talán hónapja is, hogy kijött a mezőtúri The Heartless Aisha bemutatkozó kislemeze, a Confused. Iszonyat sok felvezetés és beharangozás előzte meg a megjelenést, mindenféle promóvideók, stb; a csapat első ránézésre is sokat ad a küllemre, a megalapozott, átgondolt arculatra, a profizmus látszatára. De nem csak a látszatra, tényleges, mögöttes tartalom, és hangszeres tudás is társul a jó megjelenéshez, nem egy üres divat emocore-t kap a közönség (ok, posztrock, whatever). A kislemez egy koncept anyag, az első és az utolsó dal adja a keretet a sztorinak, ami bár öt dalt foglal magába, játékidőre mégsem hosszú, de tartalmas, és fele annyi sablont sem hoz, mint amennyi mondjuk indokolt lehetne egy hasonló trendi csapat esetében. Laliék tisztában vannak vele mit és hogyan szeretnének átadni a nagyvilágnak, a közönségnek, és ez a határozottság érződik a produkción. Szarnak rá mi van, tudják mi a jó, a többi nem számít, mindenki oda teszi a zenéjüket ahova akarja, változni nem fog tőle semmi, ez jön szívből, ezt tolják. Valami ilyesmi hozzáállás sugárzik az Aisha felől, és ez tök őszinte, bejövős dolog. Elszomorító tud lenni a mai csapatoknál, mikor valami úton módon kibújik a szög a zsákból, és kiderül, hogy az arculat 90%-a egy felvett baromság, ami csak azért van, hogy az jöjjön le, ők mekkora menő arcok, és mennyire részét képzik a színtérnek. Pont ezért jó ilyen csapatokba botlani mint az Aisha, akik mentesek ezektől a kiábrándító önmegjátszásoktól. A THA, mint jelenség, azért (is) áll közel a szívemhez, mert „tudják hanyas a kabát”. Ez némi magyarázatra szorul, igaz? Az Aisha, lévén a tagok nem nullkilométeresen hozták össze ezt a formációt, tisztában vannak az underground zenei élet támasztotta elvárásokkal, követelményekkel, és (csúnyán kifejezve az) erőviszonyokkal; a promóció és a zene egyaránt erről árulkodik. Valahol azt írtam/mondtam róluk, hogy egy nagy egymásra találás a THA. Most úgy folytatnám a mondatot, hogy ez az EP ennek a felismerésnek a gyümölcse, melyet öt ember munkája gondozott, míg végül csak beérett. Az anyag a No Silence-ben készült természetesen, így minőségbeli panasza senkinek nem lehet, szépen kevert felvételek születtek. Az egyetlen észrevételem a hangzással (de talán inkább hangszereléssel) kapcsolatban, hogy sok a magas tartomány, főleg a gitároknál. Mivel az énektémák is jellemzően magasan szólalnak meg, így én több mély, illetve testesebb kíséretet gyúrtam volna hozzá, hogy egy kicsit teltebb legyen az összhatás. Szőrszálhasogatás, nyilván, hiszen koncerten ugyanezt tapasztaltam azokon az Aisha…

Vig-A-Dalom a hétvégén Szolnokon!

Vig-A-Dalom a hétvégén Szolnokon!

Második alkalommal kerül megrendezésre szombaton a Népzenei Vig-A-Dalom elnevezésű találkozó, ahol a Jász-Nagykun-Szolnok megye népdalköreit, énekegyütteseit, szólistáit gyűjtük egy csokorba. Az esemény célja a gazdag magyar népdalkincs és népzenei hagyományok ápolását szolgálja. Valamint a résztvevő csoportok barátságát is erősítené a rendezvény. A helyszín Szandaszőlősön a Művelődési ház. (5000 Szolnok, Simon Ferenc út 32.) Program: 12.00: Gyülekezés, regisztráció (kizárólag a résztvevőknek) 13.00: Bemutatók 17.00: Közös zene, éneklés, beszélgetés Házigazda: Szakajtó Szolnoki Népzenei Műhely A program nyitott, minden érdeklődőt, népzenekedvelőt szeretettel várnak a közönség soraiba! A Facebook esemény ide kattintva érhető el.

Kritika: Dogs – Indulj! (2009)

A fegyverneki Dogs Indulj! címet viselő 2009-es anyaga felért egy időutazással méghozzá több értelemben is. A zenekar az olyan klasszikusok által megkezdett úton halad tovább, mint a P. Mobil, a Hobo, a Dinamit és társaik. A példaképeknek megvolt a maguk jelentősége egy olyan súlyos, és kulturálisan nyomott időszakban, mint amiben működtek. A zenét épp ezért felesleges is körülírnom, vagy beszélni róla, mert lényegében a magyar rocknak erről a jellegzetesen hősies, és kiszámítható válfajáról beszélünk. A korongon 8+1 tétel szerepel a gportalos weboldal szerint. Ezek mind erre a receptúrára készültek. Kellemes, és retrográd szintihangzás, blues alapú gitárszólók, és mollos akkordmenetek 30-40 éve lejárt szövegbeli közhelyekkel. Félreértés ne essék! Én nem akarom bántani az együttest, ezek egyszerűen technikai és hallható tények. A vintage rock pár éve óriási hullámban öntötte el a Sárgolyót amit, bár Magyarországon nem jelentettek be mégis él és virul. Úgy vélem ez annak köszönhető, hogy nálunk sosem esett meg az a hírhedt generációváltás, mint más országokban, hanem furcsamód egymásra rétegződtek ezek a történelmi idők. A dobgép vagy dobgép-hangzással azért lehetett volna valamit kezdeni. A címekről is süt a múlt. Indulj!, Ne ébredj fel, Legyél itt, Hit, Miért? stb… A rockerpártoló (nyilván) visszafogott szövegek mögött az az elfojtott intellektuel bújik el, ami anno nem bújhatott ki Erdős mesternek hála a zsákból, pedig hiszek benne, hogy a magyar rock zenében igenis vannak csúcsteljesítmények abból a korszakból, mégis azt hallom, hogy ennek az avíttas, és fülbarát elemeit próbálják tovább örökíteni. Ugyanaz szól, mindenhol. Én is megtanultam, hogy az ember azt hallgatja, amit talál. Nem lemezgyűjteménnyel a seggemben születtem, de az általunk feltalált lineáris idő halad, csak a szellem lógatja csüggedten a fejét, és nem érti, hogy az alföldi papucs mikor nyomta agyon a kreativitást. Ennek ellenére örvendetes hír, hogy egy ilyen zenekarnak évi 60-70 koncertje van, mert igenis ki kell szolgálni ezeket az igényeket, és teljesen megértem azt is, aki kedveli az ilyen dalokat. Én is bedobom a Ricsét, és a Zeppelint olykor, de nem tekintek rá úgy, mintha 2016-ban friss volna. Gyűjtőknek mindenképpen ajánlom a Dogs lemezét, mert a maga módján teljesen rendben van, egy felnőtt generáció zenekara ez, ami egy felnőtt generációnak szól. Így van ez rendjén. Indulj! Dogs facebook Dogs hivatalos Timúr

Beszámoló: Korgoth, Pozvakowski @ Tomi Büfé

Beszámoló: Korgoth, Pozvakowski @ Tomi Büfé

Furcsa hely a Tomi Büfé. Egy olyan pont, ahol nem csupán tisztes távolságból találkozik egymással az underground művészet és a külvárosi talponállók füstös, sörszagú esszenciája, de szimbiózisba is lép, egybeolvad és tökéletes egészet alkot. A koncerthelyiségnek használt hátsó terem falát olyan formációk fotói díszítik, mint a Csermanek Lakótelep vagy a Büdösök. Amíg az udvaron bográcsban rotyog a babgulyás Fény-fehér Pista fújja fejünk felett a trombitát. Ebből valamiféle kimondhatatlanul hiteles, szerethető egész kerekedik ki, amit tíz perc után sikerül olyannyira megkedvelnünk, hogy szinte otthon érezzük magunkat. Ez az igazi underground, kérem! Az estét valamikor kilenc óra magasságában nyitja a nevét az Adult Swim csatorna gyilkos barbárjától kölcsönző budapesti duó, a Korgoth. A zenekart egy dobos és egy basszusgitáros alkotja, nincs gitár, nincs sampler, semmi felesleges sallang. Még csak ének sincs, csupán a szünetekben felszínre törő, vadember-szerű, artikulálatlan üvöltés jelzi, hogy az egyik tétel véget ért és azonnal követi is az újabb, brutális agybaszás. A srácok nevükhöz hűen tuskó őserővel robbantják be a hátsó helyiségét, a torzított basszus annak rendje és módja szerint röfög, mint a felajzott vadkan. A dobok pedig dühöngő vadász-hordaként loholnak a nyomában. Tulajdonképpen ők a magyar Lightning Bolt. Annyiban különböznek csupán az amerikai noise-rockerektől, hogy jóval ösztönösebben és nyersebben kezelik hangszereiket és a végeredmény éppen ezért brutálisabb és őszintébb a végeredmény. A nagyjából fél órás műsor egy élő, masszív, agresszív, ösztönös zaj-massza. Se több, se kevesebb, épp tökéletes. A győri Pozvakowski a Korgoth-tal szemben már egészen más világot képvisel. Kiegyensúlyozott, pszichedelikus-experimentális poszt-rock, azonban szerencsére nem a finomkodó, hangszersimogató fajtából. A háttérben pergő 16mm-es vetítés egészen éterivé emeli a performanszot és néha olyannyira magával repít, hogy elfelejtek odafigyelni arra, részleteiben milyen is a produkció, csupán az egészet hallom és látom, afféle teljes, tökéletes audiovizuális orgazmusként. És ez jó. Egyértelműen azt jelenti, hogy képzett, megfontolt zenészek jól összerakott produkciójáról beszélünk, ami nem is csoda, hiszen a Pozvakowski 2000 óta, lassan húsz éve van a pályán, ezalatt az idő alatt pedig nem csupán hazánkban, de több külföldi turnén is sikerült bizonyítaniuk, hogy ha arról van szó, akkor a magyar, az bizony egy post-rockban is erős, verhetetlen nemzet. Az estét éjfél tájban zárjuk, felpattan még néhány Kőbányai és lecsúsznak az utolsó feles Becherovkák. Egy utolsó pillantást vetek még a mosdóra, és a szocializmus fénykorát idéző pepita járólapon a piszoár felé görnyedve veszek újra búcsút Szolnoktól, mert odakint már várnak az autóban. Viszlát, Tomi, örülök, hogy végre sikerült találkoztunk, és egy ilyen ütős,…

9 of 117
5678910111213