• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

ahol a zene megtalál

Vig-A-Dalom a hétvégén Szolnokon!

Vig-A-Dalom a hétvégén Szolnokon!

Második alkalommal kerül megrendezésre szombaton a Népzenei Vig-A-Dalom elnevezésű találkozó, ahol a Jász-Nagykun-Szolnok megye népdalköreit, énekegyütteseit, szólistáit gyűjtük egy csokorba. Az esemény célja a gazdag magyar népdalkincs és népzenei hagyományok ápolását szolgálja. Valamint a résztvevő csoportok barátságát is erősítené a rendezvény. A helyszín Szandaszőlősön a Művelődési ház. (5000 Szolnok, Simon Ferenc út 32.) Program: 12.00: Gyülekezés, regisztráció (kizárólag a résztvevőknek) 13.00: Bemutatók 17.00: Közös zene, éneklés, beszélgetés Házigazda: Szakajtó Szolnoki Népzenei Műhely A program nyitott, minden érdeklődőt, népzenekedvelőt szeretettel várnak a közönség soraiba! A Facebook esemény ide kattintva érhető el.

Kritika: Dogs – Indulj! (2009)

A fegyverneki Dogs Indulj! címet viselő 2009-es anyaga felért egy időutazással méghozzá több értelemben is. A zenekar az olyan klasszikusok által megkezdett úton halad tovább, mint a P. Mobil, a Hobo, a Dinamit és társaik. A példaképeknek megvolt a maguk jelentősége egy olyan súlyos, és kulturálisan nyomott időszakban, mint amiben működtek. A zenét épp ezért felesleges is körülírnom, vagy beszélni róla, mert lényegében a magyar rocknak erről a jellegzetesen hősies, és kiszámítható válfajáról beszélünk. A korongon 8+1 tétel szerepel a gportalos weboldal szerint. Ezek mind erre a receptúrára készültek. Kellemes, és retrográd szintihangzás, blues alapú gitárszólók, és mollos akkordmenetek 30-40 éve lejárt szövegbeli közhelyekkel. Félreértés ne essék! Én nem akarom bántani az együttest, ezek egyszerűen technikai és hallható tények. A vintage rock pár éve óriási hullámban öntötte el a Sárgolyót amit, bár Magyarországon nem jelentettek be mégis él és virul. Úgy vélem ez annak köszönhető, hogy nálunk sosem esett meg az a hírhedt generációváltás, mint más országokban, hanem furcsamód egymásra rétegződtek ezek a történelmi idők. A dobgép vagy dobgép-hangzással azért lehetett volna valamit kezdeni. A címekről is süt a múlt. Indulj!, Ne ébredj fel, Legyél itt, Hit, Miért? stb… A rockerpártoló (nyilván) visszafogott szövegek mögött az az elfojtott intellektuel bújik el, ami anno nem bújhatott ki Erdős mesternek hála a zsákból, pedig hiszek benne, hogy a magyar rock zenében igenis vannak csúcsteljesítmények abból a korszakból, mégis azt hallom, hogy ennek az avíttas, és fülbarát elemeit próbálják tovább örökíteni. Ugyanaz szól, mindenhol. Én is megtanultam, hogy az ember azt hallgatja, amit talál. Nem lemezgyűjteménnyel a seggemben születtem, de az általunk feltalált lineáris idő halad, csak a szellem lógatja csüggedten a fejét, és nem érti, hogy az alföldi papucs mikor nyomta agyon a kreativitást. Ennek ellenére örvendetes hír, hogy egy ilyen zenekarnak évi 60-70 koncertje van, mert igenis ki kell szolgálni ezeket az igényeket, és teljesen megértem azt is, aki kedveli az ilyen dalokat. Én is bedobom a Ricsét, és a Zeppelint olykor, de nem tekintek rá úgy, mintha 2016-ban friss volna. Gyűjtőknek mindenképpen ajánlom a Dogs lemezét, mert a maga módján teljesen rendben van, egy felnőtt generáció zenekara ez, ami egy felnőtt generációnak szól. Így van ez rendjén. Indulj! Dogs facebook Dogs hivatalos Timúr

Beszámoló: Korgoth, Pozvakowski @ Tomi Büfé

Beszámoló: Korgoth, Pozvakowski @ Tomi Büfé

Furcsa hely a Tomi Büfé. Egy olyan pont, ahol nem csupán tisztes távolságból találkozik egymással az underground művészet és a külvárosi talponállók füstös, sörszagú esszenciája, de szimbiózisba is lép, egybeolvad és tökéletes egészet alkot. A koncerthelyiségnek használt hátsó terem falát olyan formációk fotói díszítik, mint a Csermanek Lakótelep vagy a Büdösök. Amíg az udvaron bográcsban rotyog a babgulyás Fény-fehér Pista fújja fejünk felett a trombitát. Ebből valamiféle kimondhatatlanul hiteles, szerethető egész kerekedik ki, amit tíz perc után sikerül olyannyira megkedvelnünk, hogy szinte otthon érezzük magunkat. Ez az igazi underground, kérem! Az estét valamikor kilenc óra magasságában nyitja a nevét az Adult Swim csatorna gyilkos barbárjától kölcsönző budapesti duó, a Korgoth. A zenekart egy dobos és egy basszusgitáros alkotja, nincs gitár, nincs sampler, semmi felesleges sallang. Még csak ének sincs, csupán a szünetekben felszínre törő, vadember-szerű, artikulálatlan üvöltés jelzi, hogy az egyik tétel véget ért és azonnal követi is az újabb, brutális agybaszás. A srácok nevükhöz hűen tuskó őserővel robbantják be a hátsó helyiségét, a torzított basszus annak rendje és módja szerint röfög, mint a felajzott vadkan. A dobok pedig dühöngő vadász-hordaként loholnak a nyomában. Tulajdonképpen ők a magyar Lightning Bolt. Annyiban különböznek csupán az amerikai noise-rockerektől, hogy jóval ösztönösebben és nyersebben kezelik hangszereiket és a végeredmény éppen ezért brutálisabb és őszintébb a végeredmény. A nagyjából fél órás műsor egy élő, masszív, agresszív, ösztönös zaj-massza. Se több, se kevesebb, épp tökéletes. A győri Pozvakowski a Korgoth-tal szemben már egészen más világot képvisel. Kiegyensúlyozott, pszichedelikus-experimentális poszt-rock, azonban szerencsére nem a finomkodó, hangszersimogató fajtából. A háttérben pergő 16mm-es vetítés egészen éterivé emeli a performanszot és néha olyannyira magával repít, hogy elfelejtek odafigyelni arra, részleteiben milyen is a produkció, csupán az egészet hallom és látom, afféle teljes, tökéletes audiovizuális orgazmusként. És ez jó. Egyértelműen azt jelenti, hogy képzett, megfontolt zenészek jól összerakott produkciójáról beszélünk, ami nem is csoda, hiszen a Pozvakowski 2000 óta, lassan húsz éve van a pályán, ezalatt az idő alatt pedig nem csupán hazánkban, de több külföldi turnén is sikerült bizonyítaniuk, hogy ha arról van szó, akkor a magyar, az bizony egy post-rockban is erős, verhetetlen nemzet. Az estét éjfél tájban zárjuk, felpattan még néhány Kőbányai és lecsúsznak az utolsó feles Becherovkák. Egy utolsó pillantást vetek még a mosdóra, és a szocializmus fénykorát idéző pepita járólapon a piszoár felé görnyedve veszek újra búcsút Szolnoktól, mert odakint már várnak az autóban. Viszlát, Tomi, örülök, hogy végre sikerült találkoztunk, és egy ilyen ütős,…

Időgép: Portré: Pintér Gábor alias Copy Con

Copy Con 1983. március 2-án született Szolnokon Pintér Gáborba zárva. Kezdetben rapperként tevékenykedett és 1996-ban ebben a minőségben lépett először színpadra. Középiskolában és utána is olyan formációkban vett részt mint a: KonTour, Dynasztija, vagy a Flegmadogs. Közben ízlésvilága tágulni kezdett, így a reggea és a dancehall felé fordult. Az első komolyabb előrelépés azonban a Tigris (A Kettőt szívok című dalra biztosan sokan emlékeznek) nevű ska-punk zenekarban történt meg, ahol Raggadozó művésznéven mc-zett. Emellett bőven jutott ideje a saját projektjére és Conraggazin néven háromlemeznyi anyagot spóraként szórt szét az interneten. Hivatalos szólódebütje a Szolnok city 2005-ben jelent meg, amiről több nóta is slágerstátuszba került, a Ganjamama című pedig egyenesen a Nyócker betétdala lett. Felbuzdulva a sikereken megturnéztatta a lemezt, és az ország minden pontján füstbe burkolta a reggea-re éhes fejeket. 2007-ben jött ki a Nép hangja (teljes lemez a hivatkozás mögött) című gyűjtés, amit az MR2 Petőfi Rádió annyira nyomott, hogy brutálisan megszaporodtak a koncertfelkérések. Ehhez a kihíváshoz már zenekart kellett szervezni, így született meg a Freedom Fighterz, Copy Con kísérőzenekara. 2010-ben Irónia címmel egy visszafogottabb matériával jelentkezett, amiről sokan hiányolták a raggát, és a rá jellemző kicsit agresszívabb előadásmódot. Itt érezhető talán először, hogy ahogy az ifjonti hév alább hagy, és egy csendesebb, tűnődőbb Copy Con szólal meg. A vele olvasott interjúk során a boncasztalra került Szolnokkal való kapcsolata is. Hosszú ideig pincérként dolgozott, majd karrierje beindulása után kizárólag a zenére összpontosított, és Budapestre költözött. Ahogy mondja, neki ez még mindig egy batár nagy hely. Nem is nagyon jött az ihlet abban az időszakban, és inkább pultos állást vállalt egy pubban. Szolnokra nem akart visszamenni, mivel úgy érezte Budapest egy furcsa és fontos állomás az életében, ugyanakkor a fővárosban találta meg az igazi gyökereit, amik szülővárosához kötik. Abból való ő, és ami ínyenccé teszi munkásságát az valójában az, ahogy egy tőlünk teljesen idegen zenei kultúrába képes beemelni a mi rideg valóságunkat. Van valami groteszk abban, ahogy a Szolnok és Babylon átfedik egymást, de az elsőre furcsának tűnő szimbolika mellett is tökéletesen értem mit érez, és mire gondol. A zene az nyilvánvalóan valamennyire hígítva van, vagy legalábbis modernebben szólal meg, mint egy Toots and The Maytals 54-46 Was My Number, de alkalmazkodni kell a kor- és földrajzi viszonyokhoz is, elvégre nálunk nem őshonos a műfaj. A ragga magyar hangjaként is emlegetett Copy Con nem jelölt ki célt magának, tehát valójában nem tudja, hogy meddig fogja és lehet ezt csinálni, de nem is hiszem, hogy izzadnia kellene…

Klipp premier: Brain Drain – Mást sem érdemelsz

Újabb klippel jelentkezett a Brain Drain. A témaválasztás nagyon jól sikerült, ugyanis egy nap alatt közel tizennégyezer megtekintést kaptak a fiúk. A dal a szenvedélybetegségekről szól, mely téma újszerű megközelítése abban rejlik, hogy empátia helyett bizony a kemény felelősségre vonás hangja szólal meg: Brain Drain facebook

Kritika: Esti Kornél – Boldogság, te kurva (2011)

Az Esti Kornél azon kevés magyar alternatív rockzenekarok egyike, akiket kifejezetten kedvelek. Köszönhető ez javarészt annak, hogy a szövegeikből áradó csöpögős bölcsész-pátoszt leszámítva a dalaik kifejezetten tökösek és a legkevésbé sem unalmasak. Éppen ezért, mivel az első albumukat annak idején nagyon szerettem, gondoltam megpróbálkozom a másodikkal is, mi baj történhet? Estiék debütáló anyagát különösen azért szerettem, mert pofátlanul fiatal srácok játszottak rajta nagyon fasza, dögös, néhol nyers, néhol nagyon is szofisztikált rockzenét, kissé talán túlcsicsázott, de egyébként egészen értékelhető szövegekkel. Hála Istennek ez azóta sem igazán változott. Első hallgatásra azt kell mondanom, hogy a debütáló lemezen is érezhető elődök hatása még mindig nagyon erősen meghatározza az Esti Kornél zenéjét. Az Arctic Monkeys-t továbbra is nagyon szeretik a srácok, az elektronika használata miatt pedig néhol olyan bandák is beugranak egy-két tételről, mint a Muse, de természetesen a magyar alter alfájának és omegájának, a Kispálnak a szelleme is gyakorta benéz egy kellemes kísértésre. A szövegek talán kiforrottabbak azoknál, amiket az első lemezen kaptunk, és kevésbé olyan, mintha egy középiskolás wannabe bölcsész írta volna az egész lemez anyagát. Helyette már itt érezhető, hogy legalább elsőéves szabadbölcsész, vagy magyar szakos hallgatók munkájáról van szó. Az első szám indies-s lüktetése elég fasza, ám kicsit vontatott lesz a dal végére, lehetne egy fél perccel rövidebb is, akkor megmaradna az energia, meg az érdeklődés. A második dal elektronikus betéte valamiért meglepett, de teljesen jó értelemben: csak néztem, hogy mi az Isten ez, mert hát kurvára fasza, és ilyenből határozottan több kellene. Aztán kaptam is még belőle, a lemezről ugyanis általánosságban elmondható, sok az elektro betét, amik nagyon meg tudják dobni az indie-s dalok egyébként néhol kissé monoton gitártémáit. A lemez egyik legnagyobb slágere egyértelműen a harmadik dal (Ez itt az ország) ami, ha jól emlékszem az első klipes nóta volt az anyagról (javítsatok ki, ha nem), és hát nyilvánvalóan nem véletlenül, mert ez tényleg elég dinamikus és fogós ahhoz, hogy beleegye magát az ember agyába egy egész hétre, és mást se dúdolgasson, miközben utazik a villamoson, vagy gályázik a melóban. Leszámítva persze az “Ez itt a Trianon, ez itt a táltos, a neve Töhötöm, a foga mákos” sort, ami elképesztően röhejes, erőltetett, és gyenge, és simán ki lehetett volna hagyni, vagy inkább valahogy kevésbé óvodás módon átírni. Az egyetlen problémám egyébként az albummal, hogy ezután a dal után a lendülete kissé le is ül, és már nem is nagyon tér vissza a lemez végéig, egyszóval az összes…

Koncertajánló: A pozvakowski 5 év után újra Szolnokon! (2018.05.16.)

„MAGYAR FÖLDRE? MICSODA? MAGYAR TURNÉ? MIVAN? Hónapok alatt játszani néhány koncertet az nem turné, hiába hívják így a hazai zenekarok, miközben nyilvánvaló, hogy annak semelyik része nem hasonlít turnéhoz… Miért nem próbál meg kilépni a magyar underground a turnénak nevezett hétvégi koncertezgetés nevetséges, konformista szokásából? „ Így szól a pozvakowski felhívása. És hogy mi is pontosan a pozvakowski Öntörvényű noiserock, experimentális gyalulás, 16mm-es analóg vetítők alkotta egyedülálló vizuállal. A pozvakowski első kiadványa 2002-ben jelent meg. Az egyedi ízekkel operáló hármas bejárta már Oroszországot, Németországot, Szlovéniát, Ausztriát, Olaszországot, Hollandiát, Szerbiát, Belgiumot, Franciaországot és Csehországot is. Legfrissebb anyaguk tavaly decemberben látott napvilágot microdrone.17 címmel. A nemzetközileg is elismert brigád minden koncertje egyedi hangulatú élmény, amit minden kicsit is experimentálisabb ízlésű olvasónknak bátran (szinte erőszakkal) ajánlunk. Májusban 9 napon keresztül járják majd az országot. A turné pedig (5 év után először) Szolnokot is érinti. Május 16-ra tehát mindenki készüljön a TOMI-ba. Facebook esemény pozvakowski facebook pozvakowski bandcamp

8 of 116
456789101112