• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

ahol a zene megtalál

Kritika: Rákosi – VI (2017)

Kritika: Rákosi – VI (2017)

A Rákosi talán az egyetlen olyan zenekar a magyar hardcore színtéren, akiknek a koncepciójában (bármennyire keresek is) nem találok semmiféle kivetnivalót. Sem pátoszos ál-művészkedést, sem kényszeresen felvett pózokat vagy mesterkéltséget. Ugyanazt a nyers, vérgeci muzsikát tolják lassan egy évtizede mindenféle kompromisszum és meghunyászkodás nélkül, amire napjainkban legalább olyannyira van szükség, mint egy falat kenyérre. A mezőtúri gyökerű zenekar a 2010-es évek elején alakult, az elmúlt nyolc évben pedig egészen pontosan hat hanganyaguk jelent meg. Öt ezek közül egyszerű római számozással, cím nélkül, egy pedig a Norms , a Diskobra és a Youth Violence zenekarokkal közös split anyagként, a rendkívül hangzatos Orbán Népe névre keresztelve. A legutóbbi lemez, mely a jól bevált koncepcióhoz igazodva a VI. címet viseli, tavaly nyáron látott napvilágot és 11 nyers, dühös, és villám gyors hardcore punk opuszt tartalmaz. Ezek közül talán az egyik legismertebb tétel a lemez egyik leghosszabb dalának számító, 1 perc 19 másodperces Introt követő Putyin című darab, melynek dalszövege igazán remek, a kilencvenes évek nyers őszinteségét idéző lenyomata a jelenkori közéleti viszonyoknak. “Putyinnak egy az egyben lefeküdt a kormány/Pesten a nyelvével baszta seggbe Orbán” – ordítja a mikofonba a gátőrből punkénekessé avanzsált Csoki, akiben már csak hangját és előadásmódját tekintve is olyan erő lakozik, hogy az ember simán el tudná róla képzelni, hogy egyetlen ütéssel megborítaná a megvadult medvét szőrén megülő ruszki kormányfőt. A lemez egészére egyébként alapvetően ez az energia és frusztráltség jellemző, azonban nem lehet nem észrevenni, hogy a szövegek kissé talán elszakadtak az eleinte néhány soros, nyers adomáktól és átgondoltabbak, kimunkáltabbak lettek. Míg az első lemezen olyan emlékezetes sorok záporoztak, mint a Pipő tragikus történetében elhangzó “egy gecibű’ nem lesz két gyerek” addig itt, ha nem is épp visszafogottabb, de árnyaltabb a megfogalmazás. Végeredménybe persze ez mit sem von le a produkció értékéből. A Rákosi alapvetően ugyanaz maradt, ami mindig is volt. Durva, nyers, őszinte és ösztönös hardcore a Jász-Kunság elszarusodott szívéből. VI by RÁKOSI

Koncertajánló: 9. Akikért a zene szól – Emlékkoncert

Július 6. és 7. között kilencedik alkalommal rendezik meg az Akikért a zene szól emlékkoncertet, melynek berkein belül az égbe távozott szolnoki zenészekről emlékeznek meg. A két napos esemény a Hild téren felállított három színpadon zajlik és a rocktól a jazzig széles műfaji paletta áll majd a látogatók rendelkezésére. Az Aba-Novák Kulturális Központ és László Béla által közösen szervezett koncertek mellett, szabadon megtekinthető relikvia kiállítás is lesz. Mivel nem volna illő kiemelni egyetlen zenekart sem, a részletes programokért olvassátok el a plakátot, illetve kövessétek az esemény facebook oldalát! Még van idő! Ami talán igazi kuriózum lesz az Ozone Mama. 9. Akikért a zene szól emlékkoncert facebook

Kritika: Terminátor 1 – MUIRBMAK (2018)

Kritika: Terminátor 1 – MUIRBMAK (2018)

A Terminátor 1 relatíve friss, mezőtúri d-beat formáció, olyan tagokkal, akiket a hazai hc-punk színtérben jártas arcoknak egészen biztosan nem kell bemutatni (többek közt ex-Coup de Grace, ex-RLO, Rákosi, stb.). Első demójuk tavaly novemberben jelent meg, hét számot tartalmazó EP-jük pedig idén februárban. A zenekar neve tökéletesen tükrözi azt az atmoszférát, melyet a nyers, monoton, és zajos d-beat ütemekre írott szövegek próbálnak átadni a hallgatónak. A sivár, lángba borult, pusztuló világ hangulatát, ami nem is annyira távoli, disztópikus jövőkép, sokkal inkább a fejünk felett pallosként lebegő, bármikor lecsapni készülő veszedelem. Az emberiség és a gépek végzetes, totális apokalipszist hozó győzelme a természet felett. A magyar hardcore egyik legütősebb bandájával, a Rákosival rokonítható projekt talán “nagy testvérénél” is nyersebb, egyszerűbb hangzást produkál. A három akkordos Intro úgy robban az arcunkba, mintha épp rossz kocsmaajtón nyitottunk volna be és egy szikkadt, csontos ököl kérdés nélkül törné szilánkosra az orrunkat. Az alig egy perces instrumentális nyitányt némi artikulálatlan üvöltés teszi igazán velőtrázóan suttyóvá, megágyazva ezzel a terepet a következő hat, már valamivel hosszabb, átlagosan másfél perc feletti játékidejű dalnak, melyek méltán idézik az olyan klasszikusok örökségét, mint a Discharge, a Discard, vagy egyéb, Dis– előtaggal megáldott, apokaliptikusan nyers hardcore-punk brigádok. A Rákosi-féle darálós hardcore-punkhoz szokott fülemnek minden pozitívuma ellenére azonban ez az anyag kissé monoton, repetitív és egybemosódó. A próbatermi hangzásból ítélve ez a műsor jóval nyersebb és ütősebb lehet élőben, így felvételen azonban az olyan számok, mint a 2 és fél perces Evakuálás -nem szeretnék kertelni- kifejezetten unalmasnak és laposak tűnnek, és több esetben számomra ezeket a tételeket a Gepárd és Csoki tüdejéből felváltva feltörő ordítás sem annyira tudja megmenteni. Alapvetően a nyers, beleszarós, elhangolt riffekre, háromakkordos témákra épülő d-beat nem jelent újdonságot a magyar színtéren, de a Terminátor 1-et a névválasztás és a szövegek nyilvánvalóan ebből fakadó koncepciója némileg képes az átlag fölé emelni. Azonban ez az anyag számomra félidőtől monotonná és lapossá válik, és valahogy nem tudja azt a szintet hozni, mint az ungarische d-beat egyik legerősebb projektje, a Diskobra, vagy épp a Rákosi, esetleg az egykori Puszta brutális, zajos ösztönhardcore-ja. Egyáltalán nem rossz, nyers, brutális, őszinte, azonban kissé lapos, és üthetne ez sokkal nagyobbat is, mint amekkorát most így, felvételen üt. MUIRBMAK by Terminátor 1

Időgép: Kritika: Orbán népe (2015)

A hivatalosnak titulált punk mögött, valahol a kis garázsok és dohszagú próbatermek mélyén létezik egy kevésbé elpuhult, dühös réteg, amolyan maradvány csoport, akik az elődök lábnyomaiba lépve igyekeznek arcon köpni a haszontalan jelent. Amatőr körülmények, zajos felvételek, a megélhetési allűröket nélkülöző szövegek, tömény megfogalmazás. Nagyjából ezekkel a címkékkel lehetne a kis formációkat legpontosabban megbélyegezni – persze ha ez volna a cél. Igyekszem kicsit konkrétabb, átfogóbb képet adni a hallottakról, amennyire a terjedelmi korlátok engedik. A 2015-ös esztendőben négy hardcore-punk zenekar, két budapesti, egy szombathelyi és egy mezőtúri illetőségű, közös lemezt hozott ki, Orbán népe címmel, amin a jelen Magyarországának álságos valóságát kívánják leleplezni. A Norms Budapestről osztja az észt, közepes tempóban. Erősen zajos, monoton muzsika, hangulatfestő szövegek, de mondanivalóban valahogy mégis elcsépelt. Lehet, hogy az én bogaram csupán, de a diktatórikus évek véget értek, mit ér elnyomásról szónokolni? Ettől függetlenül az összkép jóval pozitívabb, mint a nagy átlag. Modells feldolgozásuk fülig érő mosolyt fakasztott arcomon. A teljes lemez gerincét a mezőtúri Rákosi adja. Korai amcsi harcore jellegzetességekkel bíró zenéjük a Teen Idolt, Voidot, Black Flaget idézi. Szövegeik, korábbi anyagaikkal ellentétben elrugaszkodnak a helyi „hősök” tetteitől, a lokál-valóságban megélt, nyomasztó jelenségektől, amit kicsit sajnáltam. Elcsúszott valahogy a politikai kinyilatkoztatások felé, néhány üdítő kivételtől eltekintve. Szó van közmunkásokról, családon belüli erőszakról, éhínségről. Ezekben a darabkákban szinte érzi az ember szájában a nyomor ízét, orrában a savanyú putriszagot. Feldolgozásuk az illinoisi Not Normal remeke. Budapesti a harmadikként felcsendülő Diskobra is. Mintha folytatódna a Rákosi, csak még feszesebb, sebesebb a tempó, valamint helyet kapott egy-egy gitárszóló, kiállás a tömény, egyperces dalszerkezetekben. Ismét a felső tízezer, egyenlőtlen körülmények és igazságtalan társadalmi berendezkedés kerültek terítékre. Kilóg a szövegek közül a Nyomás hangulatfestő kifakadása. Elhittem az énekes fiú tüdőrepesztő üvöltésének, hogy nem bírja tovább. Zeneileg mindenképpen a Málenkij robot a legerősebb, legenergikusabb, már ha a tömény agresszióból ki lehet emelni egy darabot is. Cpg feldolgozásuk az eszeszhúsz (CC-20) szintén ügyes, az eredeti hangulatot hozza – csak 2015-ben elég fölösleges. Végül újra zajosabb vizekre evez az anyag, a szombathelyi illetőségű Youth Violence-szel. Lüktető középtempók és grindos hardcore tekerések váltogatják egymást, miközben az énekes fröcsögve üvölti a kritikát. Némileg változatosabb zene, sekélyesebb szövegekkel, de az eddig felvonultatott, direktbe politizáló világban mozogva. Személyesebb hangvétel (Magamat megváltva) és társadalombírálat (Értelmiség nevelődik) egyaránt helyet kaptak a záró szekció szerzeményei között. Feldolgozott daluk a Fegyelem örök becsű remeke, az Ebben a háborúban. Szintén jól hozza az eredetit. A borító a hagyományos, DIY alapokat lefektető…

Hétvégi programkavalkád Cegléden

A hétvégén két hagyománnyá vált esemény is megrendezésre kerül Cegléden. Kilencedik alkalommal nyitja ki kaput a Ceglédi Laskafesztivál és hatodik alkalommal a Ceglédi Vágta. Természetesen rengeteg programmal köztük koncertekkel és bemutatókkal készülnek a szervezők a június 8-tól 10-ig tartó eseménysorozathoz kapcsolódóan. Több hazai sztárzenekar is koncerttel örvendezteti meg a rajongóit ilyen például a Punnany Massif vagy éppen az EDDA. De kísérőprogramokból sem lesz hiány. Lesz Borsziget, Vidámpark és Kézműves vásár is. Fontos megjegyezni továbbá, hogy a szervezők a kilátogatóknak az utazást is szeretnék megkönnyíteni ezért a programokhoz igazodva ingyenes buszjáratok fognak indulni a Buszpályaudvartól és a Postától. A programváltoztatás jogát fenntartjuk! A rendezvény díszvendége: TÖRTEL KÖZSÉG Téged is vár Dél-Pest Megye legnagyobb nyárindító gasztrofesztiválja! Ceglédi Laskafesztivál és Ceglédi Vágta 2018. Közzétette: Kossuth Művelődési Központ – 2018. május 24.

Kritika: Dynasztija – Dynasztija I. (2004)

A Dynasztija a kétezres évek első felében alakult szolnoki hip-hop csapat, akinknek zenéjében a rap mellett erőteljesen dominál a dancehall-os, raggás beütés, a jamaikai-karibi hangulat. Ez főként annak is köszönhető, hogy a formáció egyik oszlopos tagja nem más, mint magyar ragga koronázatlan királyaként is számon tartott, szólólemezeivel országszerte híressé vált ezerhangú MC, Copy Con. A csapat első lemeze 2004-ben jelent meg, és nemes egyszerűséggel a Dynasztija I. címet viseli. (Ez a tendencia egyébként a későbbiekben sem változott, a brigád következő két lemeze Dynasztija II., és Dynasztija III. címen látott napvilágot.) A kiadvány hét dalt tartalmaz, teljes játékideje fél óra. A legrövidebb tétel alig hosszabb kétpercesnél, míg a leghosszabb bőven üti az öt és fél percet, ami valljuk be, még gombócból sem kevés, pláne raggából! A minőség különösebb kívánnivalót nem hagy maga után, tekintve, hogy nagy valószínűséggel házi stúdiós felvételekről van szó. Ha ez igaz, akkor kifejezetten igényesen összepakolták a srácok a cuccot, figyelembe véve persze, hogy 2004-es demóról van szó, és akkoriban azért bőven hallottam ennél sokkal gyatrábban szóló anyagokat is. Persze nem kristálytiszta hangzásra kell gondolni, az ének kicsit túlzottan is előtérben van az alapokhoz képest, és kissé hiányoltam a vokálokat (ahol vannak, ott javarészt elég furcsák), de ezek azért annyira nem zavaró tényezők, hogy elriassza azokat, akik bírják a Dynasztija által képviselt, napfényes stílust. Sajnos, mivel a lemezt meglehetősen nehezen sikerült összekukáznom az internet mélyéről, így pontos tracklistával nem rendelkezem, ezért egy fórumon talált, a dalszövegekből kikövetkeztetett listára hagyatkoznék a számok címeit illetően. Ez alapján az anyagot nyitó, 1edül fantázianévre keresztelt dal egy kifejezetten kellemes, elszállós tétel, afféle dancehall-os alappal, rap és ragga helyett dallamos énekkel. Személy szerint az egész anyag legerősebb pontjának nevezném, ugyanis ezután jönnek a west coast hip-hop alapokat kevés reggea-vel keverő bítek, és Copy Con számomra a végletekig idegesítő, erőltetett raggázása, ami ezen a lemezen még olyannyira kiforratlan, hogy szó szerint bántja a fülemet. Sajnos ez nagyjából a cucc egészére jellemző, az énekbetétek és a ragga kántálás is nagyon erőltetett, kezdetleges. Sokkal nagyobbat ütött volna, ha a srácok maradnak a sima, egy-két helyen dallamos vokálokkal megtámogatott szövegelésnél. Az alapok egyébként nem rosszak, egészen jól hozzák a chill-es, tengerparti hangulatot, ahhoz képest is átjön a dancehall életérzés, hogy azért érezhetően bőven nem profi munkáról beszélünk a keverés tekintetében. A lemezt nyitó tételen kívül kiemelném még a Szét Vagyok Csúszva című tracket, ami részegesen előadott refrénjével egészen üde színfoltja a lemeznek, és habár véleményem szerint kissé…

Meghívó: Hangépítés #3 – Gitárosok előnyben!

2018. június 16. és 17. között kerül megrendezésre a Hangépítés #3. Mint az a rendezvény nevéből is kiolvasható a megyei gitáros rendezvény harmadszor kerül megrendezésre. Az eseménynek a Lakitelek-Tőserdőn található Tőserdei Pálinkaház Étterem ad otthont. Szállás foglalására is van lehetőség! Az esemény két napja alatt a hazai gitárkészítők munkáit vehetitek kézbe, ahol szintén hazai erősítőkön és csöves effektpedálokon lehet majd döngetni. A szombati gitárverseny sztárvendége pedig a Bikiniből és a European Mantrából jól ismert Lukács Peta! További információkért keressétek fel az esemény facebook oldalát: Hangépítés #3 facebook esemény  

7 of 116
34567891011