• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

ahol a zene megtalál

Premier: Magánterület – H.M.M.M.


Újabb dallal jelentkezi a Magánterület! Kabócától megtudtam, hogy a régóta húzódó munkálatok itt nem érnek véget, és hogy az eddigi felvételeket, mint demókat teszik csak közzé. Egyébként fura, mert ahhoz képest, hogy saját maguk rögzítették és keverték az anyagot, szerintem nagyon is faszán szól. Kellemesen ízes a röfögős basszus, a gitárokat jól ki lehet venni és a dob is rendben van. Remélem, hogy ebből a mocsokból nem adnak le majd túl sokat. Maga a dal egyébként meglepő fordulatokban gazdag. Mintha a nu-metal, a régi PICSA és a megyei punk hármas orgiában hozta volna világra furcsa, de nagyon is komoly gyermekét. 

Interjú: Dana & The Dreamcatchers


A friss bemutatkozó után egyből fejest ugrottunk a mélybe és kifaggattuk a srácokat, hogyanról, miértről!

Sz.Z.: Minden interjúban megkérdezik, hogy mikor és hogyan alakult a zenekar? Ami viszont ezen túl érdekelne, hogy olyan kipróbált formációkban is játszotok, mint a Cozombolis és a Calm Spirit. Mi hívta életre az új zenekart?

DTD: A banda 2016 végén alakult Szolnokon. Eredetileg azzal a céllal jöttünk létre, hogy falunapokon játsszunk, ahol a koncertek után pörköltet és gulyáslevest ehetünk, illetve mézeskalács-szívet lőhetünk a céllövöldében. 

Kritika: Légszűrő – Az Ismeretlen (2018)


A Légszűrő új EP-jét szorongatja a lejátszóm. 13 tétel 39 percbe sűrítve. A kellemesen retrográd anyag egy tisztességes punkzenekarhoz méltóan érinti a csajozás, az ivás és hányás illetve a munka témakörét. Ami elsőre feltűnt, hogy a házilag felvett anyag határozottan jobban szól, mint az előző Demo.
Kifejezetten örültem, hogy a basszusgitár előrébb került, amit az Országház című dalban érhetünk csak igazán tetten. A melankolikus fém könnyedén suhan át a búslakodás súlya felett, mégis, a dal kicsit heavy metalosra sikeredett, ami stílusidegennek hatott az olyan dalokhoz képest, mint a Mindenhol jó, de legjobb otthon, ami egyértelműen a zenekar himnusza. 

Időgép: Interjú az Alsóépület zenekar frontemberével

2007-ben alapítottátok a zenekart de csak 2014-ben alakult ki a mai felállásotok. Milyen változások történtek eddig?

Lesták János (Johnny): Igen, 2007-ben alakultunk, tulajdonképpen baráti zenekarként. Nem terveztük, hogy koncertezni is fogunk majd. Az első dobosunknál Hikinél volt egy “alsóépület” (innen a zenekar neve) ahová összejárt a baráti társaságunk és négyen ebből a társaságból (Hiki, Léc, Fűrész és én) úgy gondoltuk, hogy megpróbálunk zenélgetni, annak érdekében, hogy érdekesebbek legyenek ezek az összejövetelek. Mint általában minden együttesnek a kezdet nekünk is nehéz volt. 

Koncertajánló: Klasszikus Rock Est a Sárgában (2018.03.17.)


Hála a Magasságosnak, minden generáció és minden korszak talál magának egy kultikus helyet, ahol kiélheti lázongásait, lázálmait és jól is szórakozhat. Egyszer én is felléptem a Sárgában, és aki járt már ott, tudja, hogy mit jelent, mikor azt mondom: Hetedik mennyország!
A hosszú hétvége szombatja pedig az igazi klasszikus rock és hard rock keretében zajlik majd. A muzsikát a Hungarian Rock Band és a Rock Dealers tapasztalt csapatai szolgáltatják. A falak leomlásához pedig elég ha a söntésnél járultok hozzá, mivel az esemény ingyenes! 

Bemutatkozó: Dana & The Dreamcatchers


A szolnoki Dana & The Dreamcatchers írt nekünk e-mailt 1-2 hónapja, amire technikai okok miatt nem válaszoltunk. A zenekartól már az első hasábon szeretnénk elnézést kérni, és itt pótoljuk a hiányt!
A DTD 2016-ban alakult kipróbált zenészekből, akik olyan a megyéhez köthető formációkban is játszottak/nak, mint a rádióbarát Cozombolis és az experimentális Calm Spirit. A Recorderen már megpörgették a zenekart és nyilvánvaló okkal. A DTD a saját bandcamp oldalán nagyjából 3 dal szerepel. A Promo mixet ugorjuk át, mivel az csak egy hangkollázs, ami felfedi a zenekar egy-egy arcát. 

Kritika: Döbbenet – Párolog a Szeretet (2017)

Kritika: Döbbenet – Párolog a Szeretet (2017)

A józan, paraszti ész letisztult, leülepedett esszenciája, progresszív zenei körítéssel. Avagy: “hé, trógerek, így is lehet ám punkot csinálni!”

Az elmúlt években, amióta Szolnok megyei zenekarokkal foglalkozom, észrevettem egy kevésbé szívderítő tendenciát. Tény és való, hogy a jászkunság rengeteg kiváló zenekart adott már e kis hazának, valahogy azonban úgy érzem, flórája és faunája a hip-hop mellett leginkább a metálzene klasszikus és extrém vonulatainak kedvez, főként ezen a téren tapasztalható némi nyersanyag és utánpótlás. Az önmegvalósítást a zenében lelő fiatalok kevésbé fogékonyak az elsőre talán furcsának tűnő, kísérletező zenékre, és sokkal inkább vonzzák őket a súlyos riffek, meg a 3T kora iránt érzett, keserédes nosztalgia varázsa. 

5 of 110
123456789