• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

ahol a zene megtalál

Kritika: Copy Con – AZ (2016)

Azt hittem, Copy Con egy ideje eltűnt a magyar zenei palettáról, és szólókarriere építgetése helyett épp más projektek munkásságának elvirágoztatásával, vagy szimplán csak nagyobb mennyiségű cannabis sativa elszívásával foglalatoskodik. Ehhez képest szépen, csendben, mondhatni sunyiban megjelentetett idén egy teljesen új szólólemezt, hogy azt egyáltalán nem is láttam jönni.

Az új anyag a 1G Records gondozásában ez év tavaszán jelent meg, és sorban az előadó ötödik hivatalos nagylemeze. Az anyag nemes egyszerűséggel az „AZ” címet viseli, és a művész úr jó szokásához híven, mely szerint sosem szarakodik 3, 6, vagy épp 10 dal egy lemezen történő kiadásával, mindjárt 16 új kenderfüstben úszó partyhimnuszt tartalmaz. 

Premier+Kritika: Mesekaszinó – Napotasárba EP (2017)


Január öttel nyitotta az évet a Mesekaszinó és új 3 számos EP-vel jelentkeztek.
A Napotasárba címre keresztelt anyagon két új dal és egy régebbi szerepel. Először is, a hangzás nagyon király lett. Kicsit emlékeztet azokra a régi vágású rockzenekarokra, akik még nem használtak egy mázsa torzítót mégis kellemesen ropogós effekttel dolgoztak. Mindazok ellenére, hogy a kortárs alter, mint olyan viszonylag távol áll tőlem az Ingyenes vagyok az egyik legerősebb nóta, amit mostanában hallottam. Erre az évre elég izmos kezdés. Benne van ez a különös füstös városi hangulat, illetve a galambszaros terek kilátástalan fájdalma, az átvezető rész kellemesen kemény, mint egy romkocsmában bevert konyak. 

Kritika: Robinzon Cirkusz – Az a gyanúm, hogy a feleségem belépett a Metalikába! (2011)


Nagyon a szívemhez nőtt az RC, úgyhogy újabban az a kultúrmissziós tudatom van, hogy nekem írnom kell a lemezeikről. A második lemez átmenet a Liliöpig Fíling és az …így jár minden málnatolvaj között. Mielőtt bármit elkezdenék itt esszenciálisan okoskodni, hadd fejezzem ki hálám a zenekar felé, hogy ennyire sok szájharmonikát használtak a dalokban. Szóval a Nem történt semmit hallgatva újra felfedeztem magamban azt a metafizikai tényt, hogy igazából csak az képes igazán szellemes és humoros lenni, aki a világot melybe belevettetett bizonyos mélységeiben képes látni. 

Időgép: Igazi fesztivál igazi arcoknak – Hegyalja 2013 fesztiválbeszámoló

Igazi fesztivál igazi arcoknak
Hegyalja 2013 fesztiválbeszámoló

Jó zenék, jó társaság, finom borok – nem is kell más egy feledhetetlen hét eltöltéséhez Magyarország egyik legszebb borvidékén, Tokajban. Idén is már javában számoltuk vissza a napokat, hogy mikor indulhatunk végre Hegyaljára, a kedvenc fesztiválunkra, amit most szerencsére (?) majdnem egy hónappal korábban, június 25 és 30 között tartottak meg.

0. nap

Sokan már a -1., sőt a -2. napon megérkeztek a kempingbe, hogy árnyékos helyet foglaljanak maguknak és persze, hogy minél tovább élvezhessék a tokaji borozók által igen barátságos áron kínált házi borokat. 

Premier: Calm Spirit – Saint E

Új dallal jelentkezett a szolnoki instrumentális pszichedelikus trip-hop vonalat erősítő duo, a Calm Spirit. A Saint E címre keresztelt szerzemény kiválóan hozza a srácoktól már megszokott, lélekemelő, utaztató dallamvilágot és atmoszférát. A gitárok a korábbi felvételekhez képest háttérbe szorultak, és most sokkal inkább az ütős hangszerek és elektronika dominálnak a trackben, ami egyáltalán nem probléma, hiszen a Saint E így is egy csodálatos, relaxáló utazásra sikeredett, aminek hallgatása közben határozottan érezhetjük testünkben a nyugtató dallamok hatására felszabaduló, pozitív energiák zubogását. 

Kritika: Narkolepszia – Képek (2015)


A szolnoki Narkolepszia anno írt a szerkesztőségnek, hogy leközölhetnénk az anyagukat. Sok idő telt el, mire eljutottunk ide, és emiatt a zenekartól is elnézést kérek. A leírás szerint metalcoret játszanak az elborult elmék. Rengeteg a breakdown – ami számomra a műfaj egyetlen izgalmas része – a hirtelen váltás, és a földmag mélyére hangolt gitárok ledarálják a bucidat kispofám! A Narkolepszia ereje kísérletező sajátosságában rejtezik. Ha levágjuk róla a metalcore kabátot, egy iszonyatosan érdekes megoldásokkal teli, izgalmas zenei univerzumba csöppenünk, ami sokkal többet érdemelne majd’ 300 lájknál, és a csendnél, ami az együttest körül veszi. 

Filmajánló: Hírnév – Fame (1980)

Áldott nyolcvanas évek, a megfoghatatlan lázzal, érthetetlen önkifejezéssel és az utcaművészet kiteljesedésével! Összemosódó rasszok, bandaháborúk és bő nyakú pólók, tépőzáras, magas szárú cipők. A mára sztereotípiává kopott formanyelv, az újraértelmezett tinédzserkori lázadás virágkora. Ide lyukadunk ki, ha úgy döntünk: rászánunk két órát a Fame kusza, csapongó történetére.

Igazából az időutazás jellege, a korszakban való körséta többet ér, mint maga a film, mint önálló alkotás – de ez a legtöbb nyolcvanas évekbeli mozival így van. Hisz mi az alapsztori? Egy művészeti szakközép (ingyenes, tehát alsóbb osztályú) egy évfolyamának nagy vonalakban felvázolt élete a felvételitől a záróvizsgáig. 

5 of 93
123456789