• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

ahol a zene megtalál

Filmajánló: Őrült szív – Crazy Heart (2009)

Filmajánló: Őrült szív – Crazy Heart (2009)

Ki tud borítani a country zene, különösen a cowboykalapos, elhagyott az asszony, kifogyott a söröm, és még a kutyám is megdöglött típusú (számomra) vinnyogás. Egy  dolog azonban javára írható ennek a műfajnak: a mögötte húzódó történetek. Ennek az egyébként szabad életformának a nyomokban fellelhető maradványai. Egy ilyen őskövület köré fonódik az Őrült szív másfél órája is, Scott Cooper rendezésében. Bad Blake (Jeff Bridges) az a muzsikus, aki vastagon túl van a zeniten, már csak harmadosztályú koncertek jutnak osztályrészéül, harmadosztályú motelek, lezser csöcsök, és klimaxszal küzdő, alkalmi szeretők. Egykor a legnagyobb slágerek születtek húrjain, manapság azonban csak egykori tanítványának, Tommy Sweetnek (Colin Farrel) terem babér. Egy haknin összehozza a sors az egyedülálló édesanyával, Jaennel (Maggie Gyllenhaal), aki látszólag kiutat jelenthet számára az alkoholizmusból és a kötődések nélküli, magányos végből. Karrierjében reménysugár csillan, az egykori dicsfénytől ugyan távoli, ám a jelenhez képest klasszisokkal sikeresebb jutalomjáték egy kiégett zenésznek. De ez az út sokkal rögösebb, mint amilyennek elsőre tűnhet. A züllés mélyebb és drámaibb, mint amire Blake számított, így a boldog befejezés sem olyan egyszerű, nem is teljes, de egyfajta megnyugvás, aminél többre talán egy hozzá hasonló életvitelű ember nem is számíthat. Folyamatos feszültséget és konfliktusokat szül az önmagával való küzdelem, az ego legyőzése, a normális életre való törekvés, és a lelki gyengeség, amit a több éve hurcolt mellőzöttség valamint a függőségben érlelt testi leépülés okozott. Közhelyes lehet a következtetés, mint egy country dal, de épp ettől a közhelyességtől annyira igaz: a gyökeres változások sok fájdalommal járnak, és nem is feltétlen jelentenek megváltást. De meg kell próbálni. Jeff Bridges valahol a Nagy Lebowski után, de még a Félszemű előtt felrántott magára néhány kilót, püffedt, alkoholista arcot öltött, és játszott egy kitűnőt Bad szerepében. A karakter ugyan hajaz kissé a Clint Eastwood által alakított (és rendezett) Lebujzenészre, de az áthallás inkább csak műfaji sajátosság, mint szándékos nyúlás. Gyllenhaal asszony öccse árnyékában is remek színésznő, aki ezúttal is hozzá illő karaktert kapott. A dramaturgia közhelyesen Hollywood ugyan (mélypontról felívelés, baljós előjelekkel, még mélyebb pont, majd megnyugtató befejezés), de a happy end félsóderos csupán, úgyhogy elnézhető a zsánerre húzott szerkezet. A személyes küzdelemre fektetett hangsúlytól és az emberközeli nézőponttól erős az érzelmi töltet, úgyhogy jó kis drámának mondanám az Őrült szívet. Kidolgozott karakterek és aprólékos háttérszínészek teszik teljessé a képet. Ha nem is forgatja fel a világot, nagyon korrekt zsánerfilm lett belőle. Egy unalmas, ezerszer ismételt tévés műsor helyett nyugodt szívvel beteheti akárki. Nem kell hozzá country…

Kritika: F.É.K.: Ez milyen világ! (2010)

Kritika: F.É.K.: Ez milyen világ! (2010)

A jászberényi kvartett 2010-ben jelentette meg „első nagylemezét”, ahogy ők maguk fogalmaznak. Az Ez milyen világ! bátran vállalta a tartalmi és formai feladatokat. 10 szám egy érett egységes zenei világból. Van itt minden, mint a búcsúban. A lemez első fele nem túl érdekes. Zeneileg eléggé összeolvad. Az El lehet menni! gyurcsányi magassága viszont szövegileg elég jó, főleg, hogy ma is érvényes, mivel a kivándorlás szomorú tényét boncolja fel a stúdió asztalán. A Kék és az Állj! folytatja ezt a vonalat: a lírát a funky tölti meg energiával a slapbass témáktól pedig nyugodtan hanyatt vághatjuk magunkat. Az arcodon csattog a négy húr. A Mindig elhozza a meglepő fordulatot. A modern csavarral, countrys, klasszikus magyar alteros beütést magvában cipelő nóta egy jó sör mellett a Tisza partján tuti siker. Eddig ez tetszett a legjobban……DE! aztán bekeményít a szerzőség. A Megbánod már ügyesen főzi össze a hard rockot, a jazzt és a funkyt. Talán ez a legelemibb ötvözete a négyes dimenziójának. A dalszövegek közül is ez a legerősebb. Végre nem közhelyek szállnak az álmokról és a békéről. A valóság megrendítő erejét használja ki ez a zenés történelmi sercintés. Nem fél odamondani, meglepő nyíltsággal és jó következtetésekkel lesz elemzés és turha miközben nem válik anarchista vagy nagy-magyar kiáltvánnyá. Ez a lemez érdekes szösszenet az évtized elejéről. Külön utas gondolatfoglalat az emészthetőség és az elrévedés határán. Lehetett volna kicsit merészebb és durvább. A potenciál ott volt benne. F.É.K. facebook

Klippremier: Brain Drain – Bál az operában

Klippremier: Brain Drain – Bál az operában

A karcagi illetőségű Brain Drain több zenei kapun is bátran átlépett az utóbbi néhány évben. Az idén a 10 éves Szemtől Szemben lemez anyagával koncertező csapat új EP-vel jelentkezik még ebben az évben. Erről elsőként egy KFT feldolgozás, az 1985-ös Bál az operában című szerzemény újragondolt változata látott napvilágot. Ez a dal leginkább az eredeti mű letisztítottabb, modernizáltabb változata, hiszen a szám eredeti gerince megmaradt, mégis az apróságokat figyelve nagyon is sok újdonsággal lett fűszerezve, melyben jelentős szerepet vállalat Perge Adrián (Senor) billentyűs is, aki a dal közepére egy finom szólót is beiktatott. A zenekar az eredeti előadóval folyamatos kapcsolatban volt a feldolgozás és a videó elkészültéig, így a végeredményre mindkét fél elégedetten bólintott. A szolnokzene.hu megkeresésére Törőcsik István a következőket nyilatkozta: „Éppen a napokban beszélgettünk arról, hogy nemrég még a lomosoktól szereztük be az első erősítőinket és hangfalainkat, meg a híradástechnikai boltok leértékelt mikrofonjait gyűjtögettük és csak álmodoztunk arról, hogy egyszer majd a nagy példaképek kollégái leszünk. Azóta persze felnőttünk, rengeteg képzésen megfordultunk és tapasztalatokat gyűjtöttünk, hogy miként tudnánk tökéletesíteni magát a produkciót. Úgy éreztük, eljött az ideje, hogy megpróbálkozzunk egy olyan profi feldolgozással, amire évekkel később is büszkék lehessünk. A KFT együttműködése sokat lendített a munkamorálon, ezért nagyon kitartóan és aprólékosan készítettük el a dalt. A klipet Vincze Sándorra bíztuk, akivel már 2015-ben dolgoztunk együtt, nem akartunk ismeretlen terepen kísérletezni. Az pedig, hogy Bornai Tibor – a KFT billentyűse elismerően nyilatkozott a mi verziónkról, külön jó érzéssel töltött el bennünket.” Jelenleg a nyár végi és őszi koncerteket szervezi a csapat. Aki viszont szeretne jobban belemerülni a csapat életútjába, az a legismertebb digitális zenei áruházakból megteheti, illetve a facebook, instagram és youtube csatornákon is. www.facebook.com/braindrainmusic www.instagram.com/braindrainhungary www.youtube.com/c/braindrainmusic

Klippremier: Midller – Kell, hogy legyen

Új dallal jelentkezett a szolnoki hard rock zenekar, a Midller. A 2016 óta aktív brigád Éld át! című EP-je2017-ben látott napvilágot, melyet akkor két klipes nóta is kísért. A banda tavaly II. helyezést ért el a szolnoki dalfesztiválon ezután kezdte meg Kell, hogy legyen című albuma felvételeit. Az anyag megjelenését 2019 végére tervezik, előfutárként pedig készítettek egy klipet, amit most itt a Szolnokzenén is megnézhettek.

Premier: Fattyú – Ritu Paganorum

Premier: Fattyú – Ritu Paganorum

Új kislemezzel jelentkezett az egyszemélyes black/ambient projekt, a Fattyú. A stílusosan húsvétkor (ráadásul 4.20.-án) megjelentetett Ritu Paganorum három tételt (20 perc a játékidő, tehát a tétel szó tökéletesen ideillik) tartalmaz. Az anyag folytatja a Hagyaték EP-n megkezdett utat, a hangzás azonban sokat javult azóta. Minden tisztább, a hangszerek szépen különválnak egymástól. A rituáléra emlékeztető struktúra pedig továbbra is biztosítja a történetszerű koncepciót. A durva ős-black témákat doromb, billentyű és ambient betétek kötik össze és teszik színesebbé. Ez itt-ott visszautal az előző lemezre, mégis érzékelhető a fejlődés. Összeszedettebb, határozottabb és egységesebbe anyag ez, aminek pont ez tömörség a fonákja. A kíváncsiskodók számára a teljes EP elérhető a Youtube-on és a Bandcamp oldalon is, ahonnan akár ingyenesen le is tölthető. Fattyú Facebook Fattyú Bandcamp

Kritika: Vasmacska – Égessük Földig! (2014)

Kritika: Vasmacska – Égessük Földig! (2014)

avagy 14 dal a bőrruhás óvónénitől, aki szeretne Lukács Laci lenni, de lánynak született. Akik személyesen ismernek, azok tudják rólam, hogy egyik legkedvesebb szabadidős tevékenységem az, hogy az internet legmélyebb bugyraiban abszurd, értelmetlen, furcsa audiovizuális dolgok után kutatok. A minap teljesen véletlenül találtam rá például egy online főzőműsorra, melynek koncepciója abban áll, hogy a Story magazinból ismert sztárok helyett magyar rockzenészeket hívnak meg vendégként, akikkel egy-egy adás kereteiben elkészíttetik kedvenc ételüket, miközben a műsorvezető teljesen érdektelen dolgokról faggatja őket a saját zenekarukkal és magánéletükkel kapcsolatban. Végeredményben az egész valami első ránézésre érdekesnek tűnő, ám elképesztően erőltetett, kínos underground bulvárműsor. Egészen lenyűgöző. Nos, eme audiovizuális szörnyűség egyik adásának vendégeként láttam először a Vasmacska zenekar énekesnőjét, név szerint Weiszné Koós Ilona Mónikát, alias Sicut, akiről a műsor keretében többek közt az is kiderült, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye szülötte. Azoknak, akik nem ismernék a zenekart (mint ahogyan a műsor megtekintése előtt én sem ismertem őket): a Vasmacska egy túrkevei illetőségű, kizárólag női tagokból álló rockzenekar. 2009 őszén alakultak, a banda ötlete a már említett Sicu fejéből pattant ki, aki korábban már tagja volt egy másik zenekarnak és nagyon szerette volna muzikális pályafutását a “következő szintre emelni”. Sicuról azt érdemes tudnunk, hogy a Zorallban és a Kalapácsban egyaránt pengető Weisz Laci hitves felesége, polgári foglalkozását tekintve pedig óvónő (mellékállásban férje zenekarának egyik táncosnője, úgynevezett „Zoralina”). A banda eleinte csak ismert rockzenekarok feldolgozásait játszotta, egy idő után azonban saját dalok gyártásába kezdtek, és ennek eredménye az Égessük Földig című, 2014-ben napvilágot látott nagylemez lett. Hogy ez mennyire jó nekünk, azt nyilván mindenki eldönti majd magának, miután meghallgatta az anyagot. Nos, először is kezdeném a külsőségekkel: Ennyire gyalázatosan rossz lemezborítót hivatalos kiadvány esetében nagyon-nagyon régen láttam. Szégyellje magát a grafikus, aki ezt a zenekar elé tette, pláne akkor, ha még pénzt is kért a tevékenységéért cserébe. Amikor ugyanis azt mondom, hogy ez a teljesítmény elképesztően gyenge, akkor ezalatt azt értem, hogy a kétezer-tízes években a tizenévesekből álló, kezdő zenekarok is képesek ennél klasszisokkal jobb, ha nem is profi, de legalább elfogadható artwork-öt mellékelni az ingyenesen letölthető lemezük mellé. Ehhez képest itt van egy banda, akiknek egyértelműen erős hátszele van a magyar rockéletben, kiadnak egy hivatalos, pénzért árult nagylemezt, és képesek ezzel az iszonyatosan gyenge, tízperces Youtube-os Photoshop gyorstalpaló videó után könnyedén összerakható lemezborítóval kiszúrni a vásárlók szemét. Teljes mértékben semmilyen, sőt meg merem kockáztatni: totálisan igénytelen. Persze higgadjunk le, ne ássuk el a produkciót már azelőtt, hogy…

4 of 118
12345678