• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

ahol a zene megtalál

Premier+Kritika: Mesekaszinó – Napotasárba EP (2017)


Január öttel nyitotta az évet a Mesekaszinó és új 3 számos EP-vel jelentkeztek.
A Napotasárba címre keresztelt anyagon két új dal és egy régebbi szerepel. Először is, a hangzás nagyon király lett. Kicsit emlékeztet azokra a régi vágású rockzenekarokra, akik még nem használtak egy mázsa torzítót mégis kellemesen ropogós effekttel dolgoztak. Mindazok ellenére, hogy a kortárs alter, mint olyan viszonylag távol áll tőlem az Ingyenes vagyok az egyik legerősebb nóta, amit mostanában hallottam. Erre az évre elég izmos kezdés. Benne van ez a különös füstös városi hangulat, illetve a galambszaros terek kilátástalan fájdalma, az átvezető rész kellemesen kemény, mint egy romkocsmában bevert konyak. 

Kritika: Robinzon Cirkusz – Az a gyanúm, hogy a feleségem belépett a Metalikába! (2011)


Nagyon a szívemhez nőtt az RC, úgyhogy újabban az a kultúrmissziós tudatom van, hogy nekem írnom kell a lemezeikről. A második lemez átmenet a Liliöpig Fíling és az …így jár minden málnatolvaj között. Mielőtt bármit elkezdenék itt esszenciálisan okoskodni, hadd fejezzem ki hálám a zenekar felé, hogy ennyire sok szájharmonikát használtak a dalokban. Szóval a Nem történt semmit hallgatva újra felfedeztem magamban azt a metafizikai tényt, hogy igazából csak az képes igazán szellemes és humoros lenni, aki a világot melybe belevettetett bizonyos mélységeiben képes látni. 

Premier: Calm Spirit – Saint E

Új dallal jelentkezett a szolnoki instrumentális pszichedelikus trip-hop vonalat erősítő duo, a Calm Spirit. A Saint E címre keresztelt szerzemény kiválóan hozza a srácoktól már megszokott, lélekemelő, utaztató dallamvilágot és atmoszférát. A gitárok a korábbi felvételekhez képest háttérbe szorultak, és most sokkal inkább az ütős hangszerek és elektronika dominálnak a trackben, ami egyáltalán nem probléma, hiszen a Saint E így is egy csodálatos, relaxáló utazásra sikeredett, aminek hallgatása közben határozottan érezhetjük testünkben a nyugtató dallamok hatására felszabaduló, pozitív energiák zubogását. 

Időgép: SzolnokZene.hu és EFOTT sprint-nyereményjáték


Indul a 48 órás sprint-nyereményjáték 2 db EFOTT hetijegyért!

A SzolnokZene.hu facebook oldalán találtok egy nyereményjátékról szóló bejegyzést, ennél kell megnyomi a tetszik gombot. Minderre van 48 órátok!

Az adott hír 48 órán belüli lájkolói között kisorsolunk 2 db hetijegyet az idei, Szolnokon megrendezésre kerülő EFOTT-ra!

Feltétel: ha még nem tetted, lájkold a SzolnokZene.hu oldalt is!

A játék indul: júl. 5., kedd, 17 óra
A játék zárul: júl. 7., csütörtök, 17 óra 

Kritika: Narkolepszia – Képek (2015)


A szolnoki Narkolepszia anno írt a szerkesztőségnek, hogy leközölhetnénk az anyagukat. Sok idő telt el, mire eljutottunk ide, és emiatt a zenekartól is elnézést kérek. A leírás szerint metalcoret játszanak az elborult elmék. Rengeteg a breakdown – ami számomra a műfaj egyetlen izgalmas része – a hirtelen váltás, és a földmag mélyére hangolt gitárok ledarálják a bucidat kispofám! A Narkolepszia ereje kísérletező sajátosságában rejtezik. Ha levágjuk róla a metalcore kabátot, egy iszonyatosan érdekes megoldásokkal teli, izgalmas zenei univerzumba csöppenünk, ami sokkal többet érdemelne majd’ 300 lájknál, és a csendnél, ami az együttest körül veszi. 

Filmajánló: Hírnév – Fame (1980)

Áldott nyolcvanas évek, a megfoghatatlan lázzal, érthetetlen önkifejezéssel és az utcaművészet kiteljesedésével! Összemosódó rasszok, bandaháborúk és bő nyakú pólók, tépőzáras, magas szárú cipők. A mára sztereotípiává kopott formanyelv, az újraértelmezett tinédzserkori lázadás virágkora. Ide lyukadunk ki, ha úgy döntünk: rászánunk két órát a Fame kusza, csapongó történetére.

Igazából az időutazás jellege, a korszakban való körséta többet ér, mint maga a film, mint önálló alkotás – de ez a legtöbb nyolcvanas évekbeli mozival így van. Hisz mi az alapsztori? Egy művészeti szakközép (ingyenes, tehát alsóbb osztályú) egy évfolyamának nagy vonalakban felvázolt élete a felvételitől a záróvizsgáig. 

Copy Con: ConRAGGAzin 4. (2012)

Többször foglalkoztam már az oldal keretein belül Pintér Gábor, alias Copy Con munkásságával, de úgy látszik, a szolnoki ganjaman olyannyira produktív, hogy megjelent kiadványainak száma kimeríthetetlennek látszik.

Hogy munkássága összesen hány dalt számolhat, azt már a Jóisten se tudja, hiszen csak a 2012-ben megjelent, ConRAGGAzin 4. című kiadványa 17 tracket tartalmaz, plusz a digipack formátumban hozzácsapott bónuszokat, ami csak megjegyezném, mindenféle érdekességekkel együtt 14 plusz tételt jelent! Azért valljuk be, 31 dal nem kis mennyiség, tekintve, hogy átlagosan minimum három perces játékidőt megütő darabokról van szó. 

4 of 91
12345678