• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

ahol a zene megtalál

Klipp premier: St. Lucifer – A négy lovas

A műhelymunka gyönyöre abban áll, hogy nincs kinek megfelelni. A szellem ilyenkor szárnyal igazán és az ilyen pillanatokban szüli világra legszebb gyermekeit. Mikor két ember összeül és az elmék egyesülnek egy pár négyzetméteren a valóságos tér leszűkül, az elméleti megfoghatatlan pedig széttárja az ember előtt végtelenséget ígérő lábait. Kunszentmártonban most ez zajlik. A St. Lucifer most a legújabb demója egyik dalához készített szöveges klippet. E tényben ugyan semmi speciális nincsen, de rágjuk és emésszük meg a fenti bekezdést. Ennek szellemében új értelmet nyer ez a hír. 

Klipp premier + Jó hírek: Cojones – The Sheep Migration


A Cojones posztumusz anyaggal jelentkezik. A srácok áldozva a tiszta zenei élvezet oltárán új lemezzel érkeznek hamarosan Unleashed // Uncensored címmel. Az anyag 10 számot tartalmaz majd és az egyikhez már klipp is készült. Állításomat igazolandó, álljon itt a zenekar közleménye:

Köszönjük az érdeklődést, mindenek előtt szeretnénk hivatalosan is megerősíteni, hogy mindannyiunknak nagyon hiányzik a zenekar – a vele járó gondok egy fokkal kevésbé – de nem ez az öntudatra ébredésünk tárgya, hanem az a bizonyos lemez, aminek létrejötte elé feloszlás nélkül is éppen elég akadály gördült ez alatt a bő 6 év alatt, amióta elvileg írjuk. 

Premier + Kritika: Mortal Fear – Mortal Fear (2017)

Martfű olyan szinten ontja magából az elmúlt időszakban a jobbnál jobb, ütősebbnél ütősebb metál-lemezeket, hogy lassan illene egyértelműen és visszavonhatatlanul megválasztani a fémzene tiszteletbeli, hazai fővárosának.

De tényleg. „A véres kezeim kiszedik a gyomrod /Ezt érezve te csak azt mondod: /
Mit tettem ellened te rohadt köcsög buzi?! / Erre a bõrödet elkezdem nyúzni”
– hörgi és krákogja kedvesen a martfűi Mortal Fear zenekar frontembere. Mi ez, ha nem maga a vegytiszta, hamisítatlan, brutális metál, kérdem én?

A súlyos riffeket a dalok többségében gyakorta dallamos ikerszólók, fülbemászó gitártémák törik meg, és főként ennek köszönhetően –na meg természetesen a féktelen tempónak is, hiszen a számok nagy része épphogy túllépi a két és félperces játékidőt– a lemez 14 dallal sem lesz unalmas, nem laposodik el, nem fárad meg mire a végére érünk. 

Kritika: Skanking Street – Minden Kéz Mocskos (2011)

Sokan azt hiszik, hogy a ska, mint műfaj nem lehet több napfénynél, mókánál, meg kacagásnál. Egy kellemes, langyos fuvallatnál Jamaika homokos partjai felől. Arról persze megfeledkeznek, hogy a ska aranykorában főként az Európába települt afro csibészek, az úgynevezett rude boy-ok muzsikája volt, és rajtuk kívül az olyan rétegek hallgatták előszeretettel, mint a bakancsos skinheadek, és a balhés huligánok.

Ebből adódóan nagyon ritkán lehet beleszaladni kis hazánkban olyan ska bandába, akik ahelyett, hogy a napsütötte tengerpartokra akarnának minket elrepíteni, ezt az igazi, hamisítatlan, pörgős, bitang életérzést közvetítenék. 

Premier+Kritika: Mortal Fear – Galaxia (2017)


Büszke lehet a megye a fiaira. Itt van a nyári uborkaszezon és Martfű csak termel. Legutóbb az If You See Kaye örvendeztetett meg minket egy nagylemezzel, most pedig a side-project-ként indult Mortal Fear lepte meg füleinket. Az urak nem tartották vissza, ami bennük van és rögtön két lemezzel hozakodtak elő. A frissebb Galaxia címet viselő 9 számos korong Asimov világába kalauzol minket. A szövegek és a hangulat magvát az Alapítvány-Birodalom-Robot történetek képezik. E különös házasság a sci-fi irodalom és a metal között érdekes végeredményt produkált. 

Egy szombat éjjel a Vasárnapi Gyerekekkel

Az ArtJáró jó buli- ha vizuális, ha auditív élményre, ha ezek keverékére, vagy egy jó kevertre vágyunk, vagy ha egyszerűen csak ejtőznénk egyet az árnyas fák ölén, az Arton van(volt, lesz) a helyünk. Van kortárs, meg klasszikus, letisztult, meg extravagáns, és van Riki. A Riki…
És volt néhány Vasárnapi gyerek, akik tökéletes aláfestőzenét nyújtottak a telepi hangulathoz és az italozás különböző fázisaihoz a meghatottól a filozofikuson át a “holnaptól élni kezdek”-ig.

Nem, nem fogok keletkezés időpontokról írni, és hasonlítgatni, zenei hatásokról és áthallásokról papolni. 

3 of 99
1234567