• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

ahol a zene megtalál

Kritika: The Airship – Demo (2019)

Kritika: The Airship – Demo (2019)

A szolnoki illetőségű The Airship egy relatíve friss formáció. Habár a tagokat különböző projektekből már ismerhetjük, a zenekar jelenlegi formájában idén alakult, és első, próbatermi demófelvételük is a közelmúltban látott napvilágot.

Kiritika: Black Fever – Lacrimae (2003)

Kiritika: Black Fever – Lacrimae (2003)

Baljósan éteri szintetizátorral és feszült női mantrázással indít a Black Fever zenekar 2003-as EP-je, kiválóan megalapozva a hangulatot egy sötét, melankolikus, ámde alapjaiban véve szép és magasztos utazáshoz. Hamar rájövünk azonban, hogy nem feltétlenül arra a vonatra szálltunk fel, amire még az állomáson hosszú sorban állás után jegyet váltottunk.

Új Midller dal az éterben, közeleg a nagylemez!

Texas címmel érkezett a következő nóta a Midller zenekar készülő nagylemezéről. A Kell, hogy legyen… névre keresztelt album címadó dalára készült klip alig egy hónapja látott napvilágot, és most itt a Texas, melyre egy szöveges videó készült. Az teljes lemez várhatóan decemberben jelenik meg. A zenekar a stúdiózás mellett folyamatosan koncertezik, és jelenleg is a Zorall társaságában járják az országot, tolva a rock ‘n’ rollt. Ha szeretnéd követni a srácokat, IDE KATTINTVA csekkolhatod Facebook oldalukat, ahol folyamatosan képben lehetsz a bandát érintő, legfrissebb hírekkel!

Időgép: Filmajánló: A flamingó halála – Robinzon Cirkusz

Drága Főszerkesztő urunk épp a minap osztotta meg velünk a Robinzon Cirkusz átlagosnak egyáltalán nem mondható koncertfilmjét, ami az év utolsó pár napjában felüdülés elmének és szívnek egyaránt. Kapva tehát az alkalmon magam is végig műélveztem a filmet és két röhögés között elmerültem a megye legzseniálisabb zenekarának szintén átlagosnak egyáltalán nem mondható muzsikájában. A mű filmes felét illetően egy nagyon abszurd már-már groteszk receptúrára számíthatunk, úgyis mondhatnám, hogy a négy legény keményen elkapta az A.E. Bizottság és a Lárpúrlár Társulat tökeit, majd az arcukba üvöltötte, hogy: MI KÉREM, SOKKAL ZSIGERIBBEK VAGYUNK! A hasonlítgatásom itt tehát érvényét is veszíti, mert a R.C. ismét bebizonyította, hogy ők nem holmi kínosan erőlködő epigonok – lásd Ricsárdgír – hanem alkatuknál fogva esszenciálisan hülyék. Spa mester gitározásától megint égnek állt a hajam. A fickó egy zseni. Remélem soha nem száll be a szépségiparba sem férfiként, sem nőként. A dadaista rockcirkusz újabb hegycsúcsot mászott meg és tűzte ki rá ezernyi színben pompázó zászlaját az ész és az őrület jegyében. A filmet pedig nem érdemes kihagyni! A betűhalmaz befogadása után azonnal fogyasztható. Robinzon Cirkusz facebook Robinzon Cirkusz hivatalos

Filmajánló: Őrült szív – Crazy Heart (2009)

Filmajánló: Őrült szív – Crazy Heart (2009)

Ki tud borítani a country zene, különösen a cowboykalapos, elhagyott az asszony, kifogyott a söröm, és még a kutyám is megdöglött típusú (számomra) vinnyogás. Egy  dolog azonban javára írható ennek a műfajnak: a mögötte húzódó történetek. Ennek az egyébként szabad életformának a nyomokban fellelhető maradványai. Egy ilyen őskövület köré fonódik az Őrült szív másfél órája is, Scott Cooper rendezésében. Bad Blake (Jeff Bridges) az a muzsikus, aki vastagon túl van a zeniten, már csak harmadosztályú koncertek jutnak osztályrészéül, harmadosztályú motelek, lezser csöcsök, és klimaxszal küzdő, alkalmi szeretők. Egykor a legnagyobb slágerek születtek húrjain, manapság azonban csak egykori tanítványának, Tommy Sweetnek (Colin Farrel) terem babér. Egy haknin összehozza a sors az egyedülálló édesanyával, Jaennel (Maggie Gyllenhaal), aki látszólag kiutat jelenthet számára az alkoholizmusból és a kötődések nélküli, magányos végből. Karrierjében reménysugár csillan, az egykori dicsfénytől ugyan távoli, ám a jelenhez képest klasszisokkal sikeresebb jutalomjáték egy kiégett zenésznek. De ez az út sokkal rögösebb, mint amilyennek elsőre tűnhet. A züllés mélyebb és drámaibb, mint amire Blake számított, így a boldog befejezés sem olyan egyszerű, nem is teljes, de egyfajta megnyugvás, aminél többre talán egy hozzá hasonló életvitelű ember nem is számíthat. Folyamatos feszültséget és konfliktusokat szül az önmagával való küzdelem, az ego legyőzése, a normális életre való törekvés, és a lelki gyengeség, amit a több éve hurcolt mellőzöttség valamint a függőségben érlelt testi leépülés okozott. Közhelyes lehet a következtetés, mint egy country dal, de épp ettől a közhelyességtől annyira igaz: a gyökeres változások sok fájdalommal járnak, és nem is feltétlen jelentenek megváltást. De meg kell próbálni. Jeff Bridges valahol a Nagy Lebowski után, de még a Félszemű előtt felrántott magára néhány kilót, püffedt, alkoholista arcot öltött, és játszott egy kitűnőt Bad szerepében. A karakter ugyan hajaz kissé a Clint Eastwood által alakított (és rendezett) Lebujzenészre, de az áthallás inkább csak műfaji sajátosság, mint szándékos nyúlás. Gyllenhaal asszony öccse árnyékában is remek színésznő, aki ezúttal is hozzá illő karaktert kapott. A dramaturgia közhelyesen Hollywood ugyan (mélypontról felívelés, baljós előjelekkel, még mélyebb pont, majd megnyugtató befejezés), de a happy end félsóderos csupán, úgyhogy elnézhető a zsánerre húzott szerkezet. A személyes küzdelemre fektetett hangsúlytól és az emberközeli nézőponttól erős az érzelmi töltet, úgyhogy jó kis drámának mondanám az Őrült szívet. Kidolgozott karakterek és aprólékos háttérszínészek teszik teljessé a képet. Ha nem is forgatja fel a világot, nagyon korrekt zsánerfilm lett belőle. Egy unalmas, ezerszer ismételt tévés műsor helyett nyugodt szívvel beteheti akárki. Nem kell hozzá country…

Kritika: F.É.K.: Ez milyen világ! (2010)

Kritika: F.É.K.: Ez milyen világ! (2010)

A jászberényi kvartett 2010-ben jelentette meg „első nagylemezét”, ahogy ők maguk fogalmaznak. Az Ez milyen világ! bátran vállalta a tartalmi és formai feladatokat. 10 szám egy érett egységes zenei világból. Van itt minden, mint a búcsúban. A lemez első fele nem túl érdekes. Zeneileg eléggé összeolvad. Az El lehet menni! gyurcsányi magassága viszont szövegileg elég jó, főleg, hogy ma is érvényes, mivel a kivándorlás szomorú tényét boncolja fel a stúdió asztalán. A Kék és az Állj! folytatja ezt a vonalat: a lírát a funky tölti meg energiával a slapbass témáktól pedig nyugodtan hanyatt vághatjuk magunkat. Az arcodon csattog a négy húr. A Mindig elhozza a meglepő fordulatot. A modern csavarral, countrys, klasszikus magyar alteros beütést magvában cipelő nóta egy jó sör mellett a Tisza partján tuti siker. Eddig ez tetszett a legjobban……DE! aztán bekeményít a szerzőség. A Megbánod már ügyesen főzi össze a hard rockot, a jazzt és a funkyt. Talán ez a legelemibb ötvözete a négyes dimenziójának. A dalszövegek közül is ez a legerősebb. Végre nem közhelyek szállnak az álmokról és a békéről. A valóság megrendítő erejét használja ki ez a zenés történelmi sercintés. Nem fél odamondani, meglepő nyíltsággal és jó következtetésekkel lesz elemzés és turha miközben nem válik anarchista vagy nagy-magyar kiáltvánnyá. Ez a lemez érdekes szösszenet az évtized elejéről. Külön utas gondolatfoglalat az emészthetőség és az elrévedés határán. Lehetett volna kicsit merészebb és durvább. A potenciál ott volt benne. F.É.K. facebook

Klippremier: Brain Drain – Bál az operában

Klippremier: Brain Drain – Bál az operában

A karcagi illetőségű Brain Drain több zenei kapun is bátran átlépett az utóbbi néhány évben. Az idén a 10 éves Szemtől Szemben lemez anyagával koncertező csapat új EP-vel jelentkezik még ebben az évben. Erről elsőként egy KFT feldolgozás, az 1985-ös Bál az operában című szerzemény újragondolt változata látott napvilágot. Ez a dal leginkább az eredeti mű letisztítottabb, modernizáltabb változata, hiszen a szám eredeti gerince megmaradt, mégis az apróságokat figyelve nagyon is sok újdonsággal lett fűszerezve, melyben jelentős szerepet vállalat Perge Adrián (Senor) billentyűs is, aki a dal közepére egy finom szólót is beiktatott. A zenekar az eredeti előadóval folyamatos kapcsolatban volt a feldolgozás és a videó elkészültéig, így a végeredményre mindkét fél elégedetten bólintott. A szolnokzene.hu megkeresésére Törőcsik István a következőket nyilatkozta: „Éppen a napokban beszélgettünk arról, hogy nemrég még a lomosoktól szereztük be az első erősítőinket és hangfalainkat, meg a híradástechnikai boltok leértékelt mikrofonjait gyűjtögettük és csak álmodoztunk arról, hogy egyszer majd a nagy példaképek kollégái leszünk. Azóta persze felnőttünk, rengeteg képzésen megfordultunk és tapasztalatokat gyűjtöttünk, hogy miként tudnánk tökéletesíteni magát a produkciót. Úgy éreztük, eljött az ideje, hogy megpróbálkozzunk egy olyan profi feldolgozással, amire évekkel később is büszkék lehessünk. A KFT együttműködése sokat lendített a munkamorálon, ezért nagyon kitartóan és aprólékosan készítettük el a dalt. A klipet Vincze Sándorra bíztuk, akivel már 2015-ben dolgoztunk együtt, nem akartunk ismeretlen terepen kísérletezni. Az pedig, hogy Bornai Tibor – a KFT billentyűse elismerően nyilatkozott a mi verziónkról, külön jó érzéssel töltött el bennünket.” Jelenleg a nyár végi és őszi koncerteket szervezi a csapat. Aki viszont szeretne jobban belemerülni a csapat életútjába, az a legismertebb digitális zenei áruházakból megteheti, illetve a facebook, instagram és youtube csatornákon is. www.facebook.com/braindrainmusic www.instagram.com/braindrainhungary www.youtube.com/c/braindrainmusic

3 of 118
1234567