• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

ahol a zene megtalál

Filmajánló: Get on up – A James Brown sztori (2014)

Filmajánló: Get on up – A James Brown sztori (2014)

„Ha jó érzés és jól szól, akkor az zene.” Van, aki nem ismeri James Brown nevét? A huszadik század egyik legmeghatározóbb afroamerikai zenésze, a „Soul keresztapja”, megosztó személyiség, aki mellett nem lehet szó nélkül elmenni, ha modern zenéről beszélünk. Az életét filmre vinni embert próbáló feladat lehetett, de a Butterworth testvérek bravúrosan írták meg, és Tate Taylor stílusosan rendezett.

Kritika: Erato – 1988

Kritika: Erato – 1988

A jászárokszállási Erato 1988-as anyaga egy legendás éra végének előfutára. Azokban az időkben született, amikor a hard rock már az utolsókat rúgta, és helyét átvették a friss, fiatalos zenei irányzatok, ezzel is előrevetítve a hamarosan bekövetkező társadalmi és politikai változásokat. A lemez 12 dalt tartalmaz, melyek valószínűsíthetően egy próbán vagy egy eldugott garázs-stódióban készültek. A minőség nem jó, ám nem is hallgathatatlan, sőt, azt is mondhatnánk, hogy a kissé poros hangzás csak hozzáad a dalok hangulatához, és visszarepít abba az érába, amikor a felvételek születtek.

Kritika: Toxic Terror – First Second of Suicide (1992)

Kritika: Toxic Terror – First Second of Suicide (1992)

A Toxic Terror tiszavirág életű, kisújszállási thrash metal zenekar, akik a kilencvenes évek elején, a műfaj hazai hőskorában voltak aktívak. Ekkor jelentettek meg egy demókazettát, miután nem sokkal később el is párologtak a köztudatból. Időről időre újra összeállnak, hogy egy-egy koncerttel megörvendeztessék a radioaktív fémzenére éhes közönséget. Most előtúrtuk a múlt betonszarkofágjaiból First Second of Suicide címre keresztelt anyagukat, és megfüleltük, ugyanolyan veszélyes-e a sugárzás így 27 év távlatából is, mint anno ’92-ben volt. Nos, csalódtunk is némileg, meg nem is, hiszen ahogyan már Csernobilt sem életveszélyes meglátogatni, úgy ez a hat számos kazetta is némileg élét vesztette és eljárt dalai felett az idő.

Időgép: Kritika: Robinzon Cirkusz – Lilöpig Fíling (2007)

Nem rég volt szerencsém fellépni a Barba Negra-ban, egy rakás rockdinoszaurusz társaságában. Elég viccesnek találtam, az artisjus-díjakkal táplálkozó szobrok körüli idejétmúlt imádatot, de hát ez van! Mire azt hinném, megszabadulok valamitől, újra szembe jön. Belépéskor a kezembe nyomtak a nem túlzottan intellektuális, mondhatni prehisztorikus biztiboyok két lemezt. Az egyik valami Edda-utánzat baromság, a másik viszont ha hiszitek ha nem, a Robinzon Cirkusz Liliöpig Fílingje volt 2007-ből! Emberi másik felemmel csak bámultuk a csodát. Fata morgana? Megtért a magyar rockzene? Mi történt? Végül öröm- és diadalittasan dobtam be a kissé korcsolyapályaszerű korongot a kávétartóba, hogy átpörgessen egy szörnyűséges kelet-európai órát az életemből. Az Így jár minden málnatolvaj… eddig egyértelműen a zenekar csúcsterméke, de nekem, mint friss RC fogyasztó baromi izgalmas volt meghallgatni a 8 évvel ezelőtt is tomboló őrület zsenilángot. A 17 tételből álló korong jó egy egész órát ölel fel, amihez azért már kell némi ízlés. Ezalatt azt értem, hogy az RC-hez hasonló produkciókhoz (amilyeneket nem hallottam mostanság), az art-rocknak ehhez a modern és szórakoztató formájához igenis kell némi intelligencia. Ha Örkény novellái zenélni tudnának, bizonyára így szólnának. Nehéz ma már újat énekelni, de az Inges alakok, vagy a Disco szellemesen tud tálalni egy lerágottnak tekinthető témát is. Erre elég kevés zenekar képes. Az RC attól volt jó 2007-ben is, hogy nem dőltek a rock (gyűjtőfogalmi értelmében) félévszázad alatt megteremtett merev hagyományainak, és kiforgatva azt játszi könnyedséggel rúgták szét a flitteres, dajerolt, művészkedő, és színes tarajos közhelyeket. Nem beszélve az alternatív együttesekről. Az egzotikusnak tekinthető hangszerek itt is előkerülnek, de az alapok azért még jóval rockosabbak, kiszámíthatóbbak. Ellenben a zenekarra jellemző kiszámíthatatlannak tűnő hangulatváltások már itt is belehajolnak a füledbe, hogy rendet tegyenek a reggeli kómában. A címadó Lilöpig Fíling már a groteszkbe hajlik át. A történet szereplője a kismalac, aki egyszerre megfigyelő, és szenvedő alanya a történetnek, mivel azt sem tudja, hogy kolbász lesz belőle, vagy párizsi. Szívesen olvasnám prózában is. A Kéremszépen legyenszíves, nekem olyan volt, mint egy bebaszott sci-fi ska\reggae nóta, a megszokott groteszk köntösben. Bár egy 9 éves lemezről beszélünk, eddig bőven kiállta az idő próbáját. Az intellektuális teljesítményeket tudniillik nem zabálja fel az időben folyamatosan őrlődő divat rezgéshulláma. Aki pedig szereti a romolhatatlan minőséget, és közel áll hozzá az abszurd zenés-színház, az imádni fogja ezt a lemezt. Robinzon Cirkusz facebook Robinzon Cirkusz hivatalos Timúr

Filmajánló: Csillag születik – A star is born (1976)

Filmajánló: Csillag születik – A star is born (1976)

Meglátom ezt az asszonyt, és a South Park jut eszembe, azon belül a Mecha Streisand. Meglátom ezt az embert, és egyből egy kamionban érzem magam, ahogy a Konvojban száguldok. Mi lesz abból, ha egy B-filmekben remekelő zsánerszínészt és egy musical-dívát összeeresztenek bő két órára, hogy szeressék egymást a vásznon? Nos, az előjeleknek megfelelően valami bizarrul kettős műsor. Adott John Norman Howard (Kris Kristofferson), a kiégett rocksztár, akinek szinte csak a botrányok, drogok és alkohol maradt meg a hetvenes évek második felére az egykori lázból. Legszívesebben eltűnne az egyre többet követelő közönség, és a minden sarokból leső kamerák elől. S lőn, egy nap rábukkan a karizmatikus énekesnőre, Estherre (Barbra Streisand), akibe se szó, se beszéd (illetve de, rengeteg beszéd!) beleszeret. Emellett, a puszta rajongáson túl elindítja a nő zenei karrierjét. Mert megérdemli. Szidhatnám a filmet, mert sok-sok közhelyes fogás, olcsó megoldás tarkítja, de az összkép, azt kell mondjam: szimpatikus. A két ellentétes irányú életpálya egymás mellett folyamatosan kelt valami finom rezgést, balsejtelmes feszültséget. A lehanyatló csillag küzd önmagával, az egóval, a múlt démonaival, miközben a szeretett nő igyekszik megmaradni a normalitás ösvényén, feleség maradni a hírnév árnyékában, és felsegíteni a mélypontra süllyedt férfit. Ugyanezt a kettősséget képviseli a két zenei világ megjelenése. Egyik oldalon a harsány, direkt pusztító és öncélú rock üvölt, a másik oldalról beoson a szépség, harmónia és összetett mondanivaló. Streisand asszony, mint őrült Demjén Rózsi igyekszik szexi és csábos lenni – lehet, hogy van, akinek bejön. Valószínűleg a hetvenes évekbe kellett volna születnem, hogy kívánatosnak tartsam. Kristofferson pedig faarccal hozza a karaktert, ugyanúgy, ahogy akkoriban többször is megtette, különböző underground kultfilmek keretében. Nekem leginkább a ténylegesen B-filmekre jellemző végkifejlet tette igazán szerethetővé a mozit. Vagyis a majdnem tipikus végjáték, mert sajnos belecsempésztek még negyed órára való romantikát és Barbra-zenét. Kibírtam volna nélküle, így kicsit túlcsordult a pohár, a logikus pontot sikerült hazavágni (Ejnye, ejnye, Frank Pierson rendező úr!). De ha ezen túlteszi magát az ember, akkor egész jó, happy end mentes lezárásnak örülhet. Igazából ajánlom megtekintésre, mert nem rossz film. Korszakos hangulatot tükröz, amolyan 70-es évekbeli hippi-kiábrándulást. Ez mindig bejön, mert nincs szebb a kidurranó álomlufinál. Pukk. Imdb Trailer: -Árvai Levente-

Kritika: Busman – Happy Metal (2001)

Kritika: Busman – Happy Metal (2001)

Gondolom sokan emlékeznek még azokra az időkre, amikor a kilencvenes évek végén/kétezres évek elején a modern metál úgy igazán berobbant a köztudatba. Az utcákat ellepték a bő nadrágot és piros fullcap-et viselő fiatalok, és szinte lépni sem lehetett anélkül, hogy belebotlottunk volna néhány, gördeszkán suhanó, fiatal kissrácba. Nagyjából ezekre az időkre tehető a Busman zenekar második megjelenése is, amely dalaiban sok hazai epigonnal ellentétben rendkívül ötletesen ötvözi a skatepunk és a nu-metal zene elemeit, olyan elegyet alkotva, mely ebben az érában nem csak megyei, de országos szinten abszolút úttörőnek számított.

Premier: Új dallal jelentkezett a szolnoki grunge brigád!

Premier: Új dallal jelentkezett a szolnoki grunge brigád!

A Vertigo zenekar Youtube csatornáján tegnap debütált a banda legfrissebb szerzeménye, mely az Ugyanaz az Álom címet viseli. Akik élőben is szeretnék hallani a dögös grunge’n’ roll szerzeményt, azok legközelebb a maglódi Colombus sörözőben találkozhatnak a srácokkal. Vertigo Facebook Vertigo Instagram

2 of 118
123456