• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

ahol a zene megtalál

Kritika: Erato – 1988

Kritika: Erato – 1988

A jászárokszállási Erato 1988-as anyaga egy legendás éra végének előfutára. Azokban az időkben született, amikor a hard rock már az utolsókat rúgta, és helyét átvették a friss, fiatalos zenei irányzatok, ezzel is előrevetítve a hamarosan bekövetkező társadalmi és politikai változásokat. A lemez 12 dalt tartalmaz, melyek valószínűsíthetően egy próbán vagy egy eldugott garázs-stódióban készültek. A minőség nem jó, ám nem is hallgathatatlan, sőt, azt is mondhatnánk, hogy a kissé poros hangzás csak hozzáad a dalok hangulatához, és visszarepít abba az érába, amikor a felvételek születtek.

Kritika: Toxic Terror – First Second of Suicide (1992)

Kritika: Toxic Terror – First Second of Suicide (1992)

A Toxic Terror tiszavirág életű, kisújszállási thrash metal zenekar, akik a kilencvenes évek elején, a műfaj hazai hőskorában voltak aktívak. Ekkor jelentettek meg egy demókazettát, miután nem sokkal később el is párologtak a köztudatból. Időről időre újra összeállnak, hogy egy-egy koncerttel megörvendeztessék a radioaktív fémzenére éhes közönséget. Most előtúrtuk a múlt betonszarkofágjaiból First Second of Suicide címre keresztelt anyagukat, és megfüleltük, ugyanolyan veszélyes-e a sugárzás így 27 év távlatából is, mint anno ’92-ben volt. Nos, csalódtunk is némileg, meg nem is, hiszen ahogyan már Csernobilt sem életveszélyes meglátogatni, úgy ez a hat számos kazetta is némileg élét vesztette és eljárt dalai felett az idő.

Filmajánló: Csillag születik – A star is born (1976)

Filmajánló: Csillag születik – A star is born (1976)

Meglátom ezt az asszonyt, és a South Park jut eszembe, azon belül a Mecha Streisand. Meglátom ezt az embert, és egyből egy kamionban érzem magam, ahogy a Konvojban száguldok. Mi lesz abból, ha egy B-filmekben remekelő zsánerszínészt és egy musical-dívát összeeresztenek bő két órára, hogy szeressék egymást a vásznon? Nos, az előjeleknek megfelelően valami bizarrul kettős műsor. Adott John Norman Howard (Kris Kristofferson), a kiégett rocksztár, akinek szinte csak a botrányok, drogok és alkohol maradt meg a hetvenes évek második felére az egykori lázból. Legszívesebben eltűnne az egyre többet követelő közönség, és a minden sarokból leső kamerák elől. S lőn, egy nap rábukkan a karizmatikus énekesnőre, Estherre (Barbra Streisand), akibe se szó, se beszéd (illetve de, rengeteg beszéd!) beleszeret. Emellett, a puszta rajongáson túl elindítja a nő zenei karrierjét. Mert megérdemli. Szidhatnám a filmet, mert sok-sok közhelyes fogás, olcsó megoldás tarkítja, de az összkép, azt kell mondjam: szimpatikus. A két ellentétes irányú életpálya egymás mellett folyamatosan kelt valami finom rezgést, balsejtelmes feszültséget. A lehanyatló csillag küzd önmagával, az egóval, a múlt démonaival, miközben a szeretett nő igyekszik megmaradni a normalitás ösvényén, feleség maradni a hírnév árnyékában, és felsegíteni a mélypontra süllyedt férfit. Ugyanezt a kettősséget képviseli a két zenei világ megjelenése. Egyik oldalon a harsány, direkt pusztító és öncélú rock üvölt, a másik oldalról beoson a szépség, harmónia és összetett mondanivaló. Streisand asszony, mint őrült Demjén Rózsi igyekszik szexi és csábos lenni – lehet, hogy van, akinek bejön. Valószínűleg a hetvenes évekbe kellett volna születnem, hogy kívánatosnak tartsam. Kristofferson pedig faarccal hozza a karaktert, ugyanúgy, ahogy akkoriban többször is megtette, különböző underground kultfilmek keretében. Nekem leginkább a ténylegesen B-filmekre jellemző végkifejlet tette igazán szerethetővé a mozit. Vagyis a majdnem tipikus végjáték, mert sajnos belecsempésztek még negyed órára való romantikát és Barbra-zenét. Kibírtam volna nélküle, így kicsit túlcsordult a pohár, a logikus pontot sikerült hazavágni (Ejnye, ejnye, Frank Pierson rendező úr!). De ha ezen túlteszi magát az ember, akkor egész jó, happy end mentes lezárásnak örülhet. Igazából ajánlom megtekintésre, mert nem rossz film. Korszakos hangulatot tükröz, amolyan 70-es évekbeli hippi-kiábrándulást. Ez mindig bejön, mert nincs szebb a kidurranó álomlufinál. Pukk. Imdb Trailer: -Árvai Levente-

Kritika: Busman – Happy Metal (2001)

Kritika: Busman – Happy Metal (2001)

Gondolom sokan emlékeznek még azokra az időkre, amikor a kilencvenes évek végén/kétezres évek elején a modern metál úgy igazán berobbant a köztudatba. Az utcákat ellepték a bő nadrágot és piros fullcap-et viselő fiatalok, és szinte lépni sem lehetett anélkül, hogy belebotlottunk volna néhány, gördeszkán suhanó, fiatal kissrácba. Nagyjából ezekre az időkre tehető a Busman zenekar második megjelenése is, amely dalaiban sok hazai epigonnal ellentétben rendkívül ötletesen ötvözi a skatepunk és a nu-metal zene elemeit, olyan elegyet alkotva, mely ebben az érában nem csak megyei, de országos szinten abszolút úttörőnek számított.

Premier: Új dallal jelentkezett a szolnoki grunge brigád!

Premier: Új dallal jelentkezett a szolnoki grunge brigád!

A Vertigo zenekar Youtube csatornáján tegnap debütált a banda legfrissebb szerzeménye, mely az Ugyanaz az Álom címet viseli. Akik élőben is szeretnék hallani a dögös grunge’n’ roll szerzeményt, azok legközelebb a maglódi Colombus sörözőben találkozhatnak a srácokkal. Vertigo Facebook Vertigo Instagram

Kritika: DJ Jers – Tiszareal (2019)

Kritika: DJ Jers – Tiszareal (2019)

Dj Jers neve a hip-hop szcénában mozgó olvasóink számára már nyilván nem cseng ismeretlenül. Jers pályafutását 2003-ban DJ-ként kezdte, 2009-ben pedig már olyan előadók előtt is láthattuk zenélni, mint Chamillionaire vagy Xzibit. Első rap albuma 2019 júniusában jelent meg Tiszareal címmel, és nem is lehetett volna jobban időzíteni, hiszen igazi nyári, bulizós trackeket tartalmaz. Már rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy ha valaki valami nagyon komoly underground cuccot vár, az csalódni fog a lemezben. Az alapok az igazi MTV-s, oldschool hangulatot hozzák, erős R’n’B beütéssel fűszerezve. Tipikusan letekert ablaknál bömböltethető, menőzős beat-ek ezek. A szövegek is leginkább a lazulás és a csajozás témaköreit feszegetik, és nem kell tőlük nagy, komoly világmegváltó gondolatokat várni. Napszúrás, lazulás az árnyékban, spanglik tekerése a Tisza partján fekve, közben pedig a vizirendőrök árgus szemmel pásztáznak a csónakjaikban ülve. Na meg dugás, kúrás, szex, közösülés, de az minden mennyiségben. A lemez legnagyobb erényét a változatos alapok jelentik. DJ Jers flow-ja simán jobbak, mint a napjainkban csúcsra járatott mainstream átlag, a rímei viszont képtelenek lennének felvenni a versenyt egy komolyabb kaliberű, underground előadó dalaival. Azonban ahogy érzem, neki nem is ez volt a célja, sokkal inkább hogy jól érezze magát, és másokat is szórakoztasson. És ez a lényeg. Ez a feeling ugyanis abszolút érezhető az anyagon, Szolnoki rappes arcoknak pedig már csak a lokálpatrióta töltés, na meg a hamisítatlan, napfényes Tisza-parti hangulat miatt is melegen ajánlott hallgatnivaló. DJ JERS FACEBOOK

2 of 118
123456