• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

ahol a zene megtalál

Kritika: Pluside – Konfrontáció (2002)

A Pluside egy kéttagú szolnoki hip-hop formáció. A srácok 1999-ben ragadtak mikrofont, első lemezüket pedig a Józan Ész Forradalma néven rögtön egy évvel ezután dobták a piacra. Ezt követte egy esztendővel később a következő, Konfrontáció című korong, ami tizenkét tracket tartalmaz, és a korábbi anyaghoz hasonlóan leginkább a pozitív mentalitás és a társadalomkritikus szemlélet jellemző a szövegeire. Amit mindenképp érdemes megemlítenünk, az az, hogy az első lemez óta kissé vastagabb lett a hangzás, az alapok viszont még mindig inkább a nyolcvanas évek oldschool vonalát idézik. Ezzel nem is lenne gond, azzal viszont már annál inkább, hogy ezek a bítek sokszor túlzottan is sokáig húzódnak, monotonak, pár perc után unalmassá válnak. Ezeken sokszor a különböző autentikus raplemezekről átemelt samplerek és a scratch-betétek sem segítenek. A szövegeket tekintve viszont pozitív, hogy a srácok próbálták minimálisra szorítani a hip-hopban bevett szokásos önfényezést, és az első anyaghoz hasonlóan továbbra is bátrabban nyúlnak kényesebb, társadalomkritikus témákhoz, illetve továbbra is erős a trackek által hordozott pozitív, életigenlő üzenet. Persze sok helyen kissé közhelyes, általános a mondanivaló, azonban feltűnnek nagyon jó és fontos gondolatok is, melyeket a mai underground fröcsögve szájukat tépő sztárjai is igencsak megfogadhatnának. „Nem mindegy, hogy miről szól a szöveg, mert felelős vagy azért, aki hallgat, aki követ” – hangzik el például a lemez második trekkjében, a Más mint a Többiben, és ez az a hozzáállás, amiért részemről abszolút jár a maximum respekt a srácoknak! A lemezen két dalban egy-egy amerikai közreműködő is feltűnik (Impossebulls, Pvt Militant), akik anyanyelven előadott rap-betétjeikkel színesítik a korongot. Nem mondanám világrengető flow-nak amit a srácok hoznak, de azért mindenképp érdekes színfoltja az anyagnak, és hát azért valljuk be, ha ma ez már nem is akkora szám, a kétezres évek elején sokkal nagyobb kuriózumnak számított a rap hazájából származó közreműködőkkel közösen összedobott dalokkal előállni egy lemezen. Ami kifejezetten tetszik az anyaggal kapcsolatban, az az, hogy a srácok tudják kik ők és honnan jöttek. „Én nem mondtam soha, hogy én vagyok a legjobb, nem mondtam soha, hogy én vagyok a legnagyobb” – szól az 1986 című track refrénje, és pontosan ez az a mentalitás, ami rettenetesen hiányzik a mai hip-hopból, amikor az MC-k kilencven százalékának szövege másról sem szól, csak végtelen önfényezésről és öncélú agresszióról. A lemez mélypontjának ezzel szemben egyértelműen a Che Guevara című dalt tartom, ugyanis ez az egyetlen track képes volt számomra lerombolni a korábban a srácok intellektusáról kialakult, pozitív képet. Egy olyan zenekar esetében ugyanis, mint…

Premier+Kritika: Metálszervíz – Volt idő (2018)

A szajoli Metálszervíz 2013-ban alakult, ám mint azt Fehér Aladár gitáros elmondta a mostani felállás 2018 februárjától aktív. A környéken viszonylag sokat játszanak, bár most visszavettek a koncertezésből. A dobos cserén átesett trió Volt idő munkacímmel rögzítette 6 számos anyagát, amiről annyit elmondhatok előre, hogy legalább annyi pozitívuma van, mint hibája. A háztáji bája mindenképpen megvan. Műértők, sterilhangzás fetisiszták jobb, ha most lapoznak. A Metálszervíz koszos, kopogós és voltaképp nem tudom eldönteni, hogy milyen irányba tendálnak. A nevük alapján azt gondolnám, hogy biztos valami heavy metalban utaznak, ehhez képest inkább punkosabb dalokat kapok. Ez azért nagyon jó és egyúttal érdekes is a zenekar esetében, mivel pont a punkosabb számok működnek jól. A Volt idő bluesos lüktetésű punkja olyan 90-es évekbeli együttesekre emlékeztet, mint az Érdekfeszület. Az Egyéniség feszesre szabott mészárlás az individuum felett. A szöveg pedig a humort sem nélkülözi. A metálosabb dalok sajnos nem működnek. Az élet szétszakít és a Játszótér tipikusan egy olyan zenekar hatását kelti, akik most ismerkednek a metállal. Ha valamit mélyen és zúzós dobbal játszunk még nem lesz metál. Az utóbbi ebből a szempontból tényleg hosszú esztétikai élmény. A Szexisten egy kifejezetten jó dal. Semmi extrém. Egyszerű blues torzítóval, de ettől olyan fasza sludge-os hatása van, hogy ihajj! A bajom itt a szöveggel van. A 90-es években nyomott ilyesmit a Sex Action és társai, de róluk meg a PINA óta tudjuk, hogy nem merik kimondani, hogy PINA. A szóló viszont esküszöm az olvasóknak, hogy a korai Stooges-t idézte meg bennem. Szinte látom magam előtt az LSD tripben izzadó detroiti hülyéket. A borító szép munka. Nagyon ízléses, egyszerű, követhető és gusztusos, enyhe ambient és post-rockos hatással. A hangzás teljesen házi és szó szerint. Mindezek ellenére ez egy nagy erőssége a felvételnek. A túlvezérelt puffanó basszus-sound csak úgy végig siklik a gyomron. Ez a széttorzított, iszonyatosan kásás gitárhangzás igazi püspökfalat számomra, mivel sok proto-punk, shoegaze és lo-fi élményt juttat eszembe. A tiszta effektnél amolyan buborékos neo-surf dolgot kell elképzelni. Ilyen hangja lehet a fröccsnek a tengerparton. A Metálszervíz a neve ellenére egy sokoldalú brigád, ami ha tovább viszi ezt a hangzást és kialakítja a saját zenei és szövegbeli arculatát még adhat valami igazán ínyenc underground dolgot nekünk. Metálszervíz facebook

Premier+Kritika: Gulyás Band – Van baj (2018)

A Gulyás Band 9 új tétellel jelentkezik. A Van baj egy színtiszta erőtől duzzadó hc-punk csokor. Az biztos, hogy a srácokban végre kifejlődött az, ami az előző lemezt már itt-ott jellemezte. A kezdeti irdatlan gyors punk után áteveztek a hardcore vizeire. A már korábban is említett Agnostic Front, mint referenciapont mostanra lelkiismeret-furdalás nélkül fedi fel magát. Kiabálós, géppuskadobokkal és irdatlan gyors kvinteléssel nyakon vágott számok ezek, amiket elért az új idők szele. Először is a keverés tényleg kiváló lett. Nyoma sincs a régebben jellemző kicsit dobozhangzásnak. Az Itt ki van találva egy hosszabb lírai betéttel nyit és természetesen húsdarálóval folytatódik. A Van baj-ban iszonyatos jól szól a basszus és a dob által pár ütemig vitt 220V feszültségű tempózás. A refrént egy kevéske dallam dobja fel, mintegy ízesítésként, ami pont annyira egészíti és kerekíti a témát amennyire kell. A Hé buzikám! még tovább merészkedik a technikában és már a duplázós, néhol metálosabb megoldások is tiszteletüket teszik. A Már halott vagy alaptémája nagyon húz és inkább Nyugatra mutat, ami parádés elegyet képez a mélabús haraggal. A lemez receptúrája és titka nagyjából ez. A GB ma már klasszikusnak nevezhető nyugati elődök – Agnostic Front, Mad Ball, Cut the Shit etc… – technikai és hangulati megoldásait keveri a tipikusan szomorkás kelet-európai punkhagyományokkal. Persze nevetségesen hangzik, a punk és a hagyomány fogalmak egymás mellett említése, de azért 2018-ban bevallhatjuk, hogy ezek is kialakultak. Egyébként pont ez az akaratlan, mondhatni a levegőből beszívott és alapjaiban belénk kódolt mentalitás menti fel az epigonizmus vádja alól a Van bajt. A dalok viszont néhol, aránytalanul hosszúra sikeredtek. Annyi minden nem történik 3 és fél perc alatt egy punkszámban, hogy végig lekösse a figyelmem. Az Azt mondják például tökéletesen működik a maga 1 perc 36 másodpercével. Kíméletlenül és gyorsan a pofámba üvölti a mondandóját aztán elviharzik, akár egy dühödt poltergeist. A Van baj tehát egy hosszú fejlődésút egyik állomása, melynek 9 pontja egy olyan belső világ tartóoszlopa, ami némi kísérletezéssel még igazi meglepetéseket tartogat. Gulyás Band facebook Lemezbemutató koncert Április 21-én a Váróteremben! A CD-formátum előrendelhető 1000Ft-os áron a zenekar facebook oldalán Íme a lemez:

Időgép: IX. Bor és Laskafesztivál Cegléden

Cegléd első nyárindító fesztiválja 2016. június 17-18-19-én lesz, mely egy igazi ízlelőbimbókat kényeztető rendezvénynek ígérkezik. A korábbi években Czigle Fesztivál nevet viselő programsorozatot kilencedik éve Bor és Laskafesztivál néven szervezik meg Cegléden. Hagyományos tájegységi levesünk a Laskaleves és az Öreglaska. Természetesen az ország más tájain is ismerik ezt a kézzel tördelt száraz tésztát, de kíváncsiak vagyunk, vajon mások milyen ételt készítenek belőle. Mivel nem szeretnénk, hogy csak a kukták lakjanak jól ezen a délelőttön, felállítunk egy 300 személyes óriás kondért, amiben Cegléd legjobb szakácsai főzik majd meg a Város Laskáját, amiből majd a zsűriztetés után bárki kedvére falatozhat. A helyszínen ceglédi, Cegléd környéki és az ország több tájegységének híres-neves borászai teszi közszemlére arany, ezüst és országos hírű boraikat, sőt a kilátogatók egy tucat pálinkafőzde nedűit is megízlelhetik majd. Legyen az bor- vagy laskakóstolás, egy kellemes sörözés a szaletli alatt, népdal vagy táncbemutató, délutáni gyerekműsor vagy éjszakai utcabál, bármire is van igénye, ezen a fesztiválon megtalálja, és egészen biztos, hogy kellemes emlékekkel tér majd haza. Tehát irány ezen a három napon a ceglédi Laskafesztivál és a IV. Ceglédi Vágta. Jöjjenek el, nem bánják meg! A Bor és Laskafesztivál hivatalos weboldala!

Interjú: Légszűrő – Beszélgetés a zagyvarékasi punk-trióval

A zagyvarékasi punk-triót faggattuk, a légszűrésről, a zöldszerelemről, múltról, kapcsolatokról és természetesen a bandáról. SZ.Z.: A zenekar facebook szerint 2015-ben alakult, de láttam, hogy két idősebb tag is erősíti a zenekart. Hogyan találkoztatok így hárman? Szabi, Zoli: Egy gyerekkori barátommal Simivel mi már zenélgettünk együtt, majd megtudtam, hogy az unokatestvérem férje, Zoli tanul dobolni. Megkerestük, hogy lenne-e kedve együtt játszani, benne volt. Így találkoztunk mi Zotyával utána sokáig csak hobbi szinten szaladtunk össze néha muzsikálni, de az idő előrehaladtával már komolyabban vettük és egyre több próbát tartottunk. Rájöttünk, hogy érdemes energiát fektetni ebbe az egészbe. Kr.u 1998-tól 2002-ig már aktívan zenéltünk, tehetségkutatókra jártunk, és otthon kazettákra vettük fel a zenénket. Utána családot alapított mindenki így hát nem volt időnk zenélni. Ez nem meglepő módon oda lyukadt ki, hogy kettő-három havonta találkoztunk néhány óra erejéig, így hát tulajdonképpen annyiban is maradt a zenélés. Szabi: 2013 körül valamikor kaptam egy felkérést az Alsóépület zenekartól, hogy egy-két koncert erejéig be tudnék-e állni basszerozni a zenekarba, a sors úgy hozta hogy a zenekar fennállásának végéig ottmaradtam. Nagy űr támadt bennem az Alsóépület megszűnésével, így hát felkerestem Zolit, hogy lenne-e kedve újra együtt zenélni, ő benne volt. A környező kocsmákban voltak fellépéseink Nagy Mátéval, aki a basszusgitáros szerepét töltötte be a zenekarban, feldolgozásokat játszottunk és ekkoriban, 2015-ben találkoztunk Gergővel. Gergő: Én egy koncertjükön voltam a helyi kocsmában, régóta játszottam már gitáron és egy barátomnak Bokának mondtam, hogy majd megkeresem őket, hogy lenne-e kedvük egy akusztikus estét összedobni. Boka és Zoli pár napra rá találkoztak az utcán és megemlítette neki, hogy majd felfogom keresni őket. Zoli rám is írt másnap hogy két hét múlva koncertjük lesz, menjek le a próbaterembe és tanuljak meg egy párszámot “villanygitáron”, Így lettem a Dissect zenekar második gitárosa, akkor hat számban játszottam. Utána volt egy kis kihagyás a zenekarban, körülbelül 1 hónap. Máté dobolni szeretett volna így elment egy másik zenekarba, én meg mindig is basszerozni akartam. Így vettem át ezt a posztot a zenekarban. SZ.Z.: Korábban hol játszottatok? Szabi, Zoli: Tulajdonképpen ezt már meg is válaszoltuk az előző kérdés keretein belül =) Gergő: Nekem is volt pár elképzelésem zenekarról korábban, de csak egy volt ami “komolyabb” megvalósításig jutott el. Na, hát ez annyiban merült ki, hogy béreltünk egy próbatermet Szolnokon ahová lejártunk inni meg szívni, azt hiszem talán annak azért is lett vége, mert a bérleti díj az füstbe ment terv lett és mindig volt egy két tag aki hiányzott…

Premier: Robinzon Cirkusz – Umoristico Xilorissimo

A szolnoki avantgarde szürrea-dada utóőrse csak úgy termeli a művészetet! Az újabb aratás során pedig nem holmi felesleg, hanem tiszta szellemi anyag keletkezett. A 12 perces, 70-es évek olasz filmjeit idéző szűrőkkel megspékelt koncertfilmecske 3 tételből áll. Eddig nem hangzik izgalmasan a dolog, de most figyelj! A Robinzon Cirkusztól már megszokhattuk, hogy mindig képesek csavarni egyet a lét minden aspektusán. Az egyébként is zseniális számokat ezúttal xylorimbával toldották meg. Aki nem tudná, a xylorimba egy hangolt ütőhangszer, melynek közeli rokona a xylofon. Az új dimenzióba lökött dalok, vérbeli rémmesékké, pszichopata gyermekdalokká változnak át. Ha lenne gyerekem és látnám benne az őrület értékelésére való tiszta hajlamot, hát tuti, hogy ezt tenném be neki a BEBE TV helyett. Különben újfent rácsodálkoztam az Cirkuszra, hogy mégis hogyan lehet, hogy nekik nem ez a munkájuk? Robinzon Cirkusz facebook

12 of 119
8910111213141516