• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

ahol a zene megtalál

Klipp premier: Brain Drain – Mást sem érdemelsz

Újabb klippel jelentkezett a Brain Drain. A témaválasztás nagyon jól sikerült, ugyanis egy nap alatt közel tizennégyezer megtekintést kaptak a fiúk. A dal a szenvedélybetegségekről szól, mely téma újszerű megközelítése abban rejlik, hogy empátia helyett bizony a kemény felelősségre vonás hangja szólal meg: Brain Drain facebook

Kritika: Esti Kornél – Boldogság, te kurva (2011)

Az Esti Kornél azon kevés magyar alternatív rockzenekarok egyike, akiket kifejezetten kedvelek. Köszönhető ez javarészt annak, hogy a szövegeikből áradó csöpögős bölcsész-pátoszt leszámítva a dalaik kifejezetten tökösek és a legkevésbé sem unalmasak. Éppen ezért, mivel az első albumukat annak idején nagyon szerettem, gondoltam megpróbálkozom a másodikkal is, mi baj történhet? Estiék debütáló anyagát különösen azért szerettem, mert pofátlanul fiatal srácok játszottak rajta nagyon fasza, dögös, néhol nyers, néhol nagyon is szofisztikált rockzenét, kissé talán túlcsicsázott, de egyébként egészen értékelhető szövegekkel. Hála Istennek ez azóta sem igazán változott. Első hallgatásra azt kell mondanom, hogy a debütáló lemezen is érezhető elődök hatása még mindig nagyon erősen meghatározza az Esti Kornél zenéjét. Az Arctic Monkeys-t továbbra is nagyon szeretik a srácok, az elektronika használata miatt pedig néhol olyan bandák is beugranak egy-két tételről, mint a Muse, de természetesen a magyar alter alfájának és omegájának, a Kispálnak a szelleme is gyakorta benéz egy kellemes kísértésre. A szövegek talán kiforrottabbak azoknál, amiket az első lemezen kaptunk, és kevésbé olyan, mintha egy középiskolás wannabe bölcsész írta volna az egész lemez anyagát. Helyette már itt érezhető, hogy legalább elsőéves szabadbölcsész, vagy magyar szakos hallgatók munkájáról van szó. Az első szám indies-s lüktetése elég fasza, ám kicsit vontatott lesz a dal végére, lehetne egy fél perccel rövidebb is, akkor megmaradna az energia, meg az érdeklődés. A második dal elektronikus betéte valamiért meglepett, de teljesen jó értelemben: csak néztem, hogy mi az Isten ez, mert hát kurvára fasza, és ilyenből határozottan több kellene. Aztán kaptam is még belőle, a lemezről ugyanis általánosságban elmondható, sok az elektro betét, amik nagyon meg tudják dobni az indie-s dalok egyébként néhol kissé monoton gitártémáit. A lemez egyik legnagyobb slágere egyértelműen a harmadik dal (Ez itt az ország) ami, ha jól emlékszem az első klipes nóta volt az anyagról (javítsatok ki, ha nem), és hát nyilvánvalóan nem véletlenül, mert ez tényleg elég dinamikus és fogós ahhoz, hogy beleegye magát az ember agyába egy egész hétre, és mást se dúdolgasson, miközben utazik a villamoson, vagy gályázik a melóban. Leszámítva persze az “Ez itt a Trianon, ez itt a táltos, a neve Töhötöm, a foga mákos” sort, ami elképesztően röhejes, erőltetett, és gyenge, és simán ki lehetett volna hagyni, vagy inkább valahogy kevésbé óvodás módon átírni. Az egyetlen problémám egyébként az albummal, hogy ezután a dal után a lendülete kissé le is ül, és már nem is nagyon tér vissza a lemez végéig, egyszóval az összes…

Koncertajánló: A pozvakowski 5 év után újra Szolnokon! (2018.05.16.)

„MAGYAR FÖLDRE? MICSODA? MAGYAR TURNÉ? MIVAN? Hónapok alatt játszani néhány koncertet az nem turné, hiába hívják így a hazai zenekarok, miközben nyilvánvaló, hogy annak semelyik része nem hasonlít turnéhoz… Miért nem próbál meg kilépni a magyar underground a turnénak nevezett hétvégi koncertezgetés nevetséges, konformista szokásából? „ Így szól a pozvakowski felhívása. És hogy mi is pontosan a pozvakowski Öntörvényű noiserock, experimentális gyalulás, 16mm-es analóg vetítők alkotta egyedülálló vizuállal. A pozvakowski első kiadványa 2002-ben jelent meg. Az egyedi ízekkel operáló hármas bejárta már Oroszországot, Németországot, Szlovéniát, Ausztriát, Olaszországot, Hollandiát, Szerbiát, Belgiumot, Franciaországot és Csehországot is. Legfrissebb anyaguk tavaly decemberben látott napvilágot microdrone.17 címmel. A nemzetközileg is elismert brigád minden koncertje egyedi hangulatú élmény, amit minden kicsit is experimentálisabb ízlésű olvasónknak bátran (szinte erőszakkal) ajánlunk. Májusban 9 napon keresztül járják majd az országot. A turné pedig (5 év után először) Szolnokot is érinti. Május 16-ra tehát mindenki készüljön a TOMI-ba. Facebook esemény pozvakowski facebook pozvakowski bandcamp

Időgép: Koncertbeszámoló: The Grenma, Skafunderz, Our Youth. Frakk Lazító és Klub. 2013.04.20.

Végre itt volt a jó idő, mindent adott volt, hogy egy újabb koncertélménnyel gazdagodjunk itt Szolnokon. A helyszín az új FRAKK, Szolnok – Tiszaliget. Végre egy igazi klubkoncert hely, fix színpaddal, nagy tánctérrel korrekt hangosítással. 21:00 – ás kezdés csúszott némiképp újabb áramszolgáltatási problémák miatt, de kb. 21.15-kor elkezdte az első banda a pesti Our Youth. Fényképek: SzolnokiKoncertek Ezer éve ismerem már a srácokat, nagyon rendben van amit csinálnak, megnyerő design, jó színpad kép, szépen kidolgozott nóták. Legutóbb a Silverstein Dürer kerti koncertjén láttam őket, érdemes követni őket, mert rohamléptekben fejlődnek. Pontos feszes volt a dob, gitárosok jó hangszínben, szépen kihallhatóan játszották a saját témáikat, míg Edu a ritmusosabb részekkel, Joci a magasabb kiegészítő kíséretekkel tűnt ki a zenéből. Basszus dögös volt ahogy kell, Patrik szinte intonációs problémák nélkül énekelte végig a koncertet, nagyon kellemes meglepetésként ért Edu vokálozása, amire a jövőben még nagyobb hangsúlyt kéne fektetni, mert jól passzoltak egymáshoz a főénekkel. Nagyjából 40perces koncert után gyors átszereléssel kezdődött a The Grenma. Fényképek: SzolnokiKoncertek The Grenmáról tudni kell, hogy az Alvin és a mókusok mellett kezdték, de már szerintem jóval túlnőttek rajtuk, mind ötletekben, mind a színpadi játékban. Csongi CD-n megszokott minőségben énekelt, Matyi és Dóri kiválóan egészítette ki vokálokkal a hangsúlyosabb részeket. Külön kiemelném a basszus sound-ot, elképesztően jól érthető, csattogós, kicsit karcos, igazi punkrock dög. Jól összeállított koncert volt régebbi és új nótákkal egyaránt, a fiatalabb hölgy közönség énekelt, sikoltozott, ahogy kell. Igazi koncert banda, volt közönség guggoltatás is, amire igazán rákaptak a bandák mostanában, kicsit elcsépeltnek éreztem, még 2004 körül a Sportszigeten a Slipknot-nak bejött azzal a néhány 10000 emberrel, mostanában igen könyörögni kell a népnek, hogy ugyanmᒠguggoljatok már le – majd ugrás! Nagyjából 1 órás, velős – pörgős műsor után jött az est záró bandája a debreceni Skafunderz. Ska a javából! Sajnos addigra eléggé megfogyatkozott a közönség, de a srácok nem csüggettek, aki ott volt ropta, de még hogy! A két fúvós iszonyat profin játszott, de ez elmondható mindenkiről a zenekarban, profi banda lévén szó. Új számok – régi számok vegyesen, szemezgettek a slágeresebb, klipes nóták közül is. Igazából most láttam őket először élőben, pedig már nagyon régóta szeretem a bandát, még valamikor kb. 10éve egy debreceni gördeszkás videóban tűntek fel, érdemes utána keresni „Panelparaszt” a címe. Késő volt, sör is folyt rendesen, nem néztem az órát, de olyan fél 1-1 között végződött a buli. Fényképek: SzolnokiKoncertek Összességében nagyon kellemes este volt, sokat hallom,…

Premier: 1LIFE – Kopog a szív

Alig egy napja, hogy új szöveges klippel jelentkezett a szolnoki 1LIFE. Az alter-rock trió dalához készített szépen animált klipp Papp Zsombor keze munkája. Megtekintés alant! A zenekart pedig a mai nap folyamán 17:00-kor élőben is elcsíphetitek Szolnokon a Kossuth téren, amit az Európa Nap keretein belül adnak! 1LIFE facebook

Kritika: Pluside – Konfrontáció (2002)

A Pluside egy kéttagú szolnoki hip-hop formáció. A srácok 1999-ben ragadtak mikrofont, első lemezüket pedig a Józan Ész Forradalma néven rögtön egy évvel ezután dobták a piacra. Ezt követte egy esztendővel később a következő, Konfrontáció című korong, ami tizenkét tracket tartalmaz, és a korábbi anyaghoz hasonlóan leginkább a pozitív mentalitás és a társadalomkritikus szemlélet jellemző a szövegeire. Amit mindenképp érdemes megemlítenünk, az az, hogy az első lemez óta kissé vastagabb lett a hangzás, az alapok viszont még mindig inkább a nyolcvanas évek oldschool vonalát idézik. Ezzel nem is lenne gond, azzal viszont már annál inkább, hogy ezek a bítek sokszor túlzottan is sokáig húzódnak, monotonak, pár perc után unalmassá válnak. Ezeken sokszor a különböző autentikus raplemezekről átemelt samplerek és a scratch-betétek sem segítenek. A szövegeket tekintve viszont pozitív, hogy a srácok próbálták minimálisra szorítani a hip-hopban bevett szokásos önfényezést, és az első anyaghoz hasonlóan továbbra is bátrabban nyúlnak kényesebb, társadalomkritikus témákhoz, illetve továbbra is erős a trackek által hordozott pozitív, életigenlő üzenet. Persze sok helyen kissé közhelyes, általános a mondanivaló, azonban feltűnnek nagyon jó és fontos gondolatok is, melyeket a mai underground fröcsögve szájukat tépő sztárjai is igencsak megfogadhatnának. „Nem mindegy, hogy miről szól a szöveg, mert felelős vagy azért, aki hallgat, aki követ” – hangzik el például a lemez második trekkjében, a Más mint a Többiben, és ez az a hozzáállás, amiért részemről abszolút jár a maximum respekt a srácoknak! A lemezen két dalban egy-egy amerikai közreműködő is feltűnik (Impossebulls, Pvt Militant), akik anyanyelven előadott rap-betétjeikkel színesítik a korongot. Nem mondanám világrengető flow-nak amit a srácok hoznak, de azért mindenképp érdekes színfoltja az anyagnak, és hát azért valljuk be, ha ma ez már nem is akkora szám, a kétezres évek elején sokkal nagyobb kuriózumnak számított a rap hazájából származó közreműködőkkel közösen összedobott dalokkal előállni egy lemezen. Ami kifejezetten tetszik az anyaggal kapcsolatban, az az, hogy a srácok tudják kik ők és honnan jöttek. „Én nem mondtam soha, hogy én vagyok a legjobb, nem mondtam soha, hogy én vagyok a legnagyobb” – szól az 1986 című track refrénje, és pontosan ez az a mentalitás, ami rettenetesen hiányzik a mai hip-hopból, amikor az MC-k kilencven százalékának szövege másról sem szól, csak végtelen önfényezésről és öncélú agresszióról. A lemez mélypontjának ezzel szemben egyértelműen a Che Guevara című dalt tartom, ugyanis ez az egyetlen track képes volt számomra lerombolni a korábban a srácok intellektusáról kialakult, pozitív képet. Egy olyan zenekar esetében ugyanis, mint…

Premier+Kritika: Metálszervíz – Volt idő (2018)

A szajoli Metálszervíz 2013-ban alakult, ám mint azt Fehér Aladár gitáros elmondta a mostani felállás 2018 februárjától aktív. A környéken viszonylag sokat játszanak, bár most visszavettek a koncertezésből. A dobos cserén átesett trió Volt idő munkacímmel rögzítette 6 számos anyagát, amiről annyit elmondhatok előre, hogy legalább annyi pozitívuma van, mint hibája. A háztáji bája mindenképpen megvan. Műértők, sterilhangzás fetisiszták jobb, ha most lapoznak. A Metálszervíz koszos, kopogós és voltaképp nem tudom eldönteni, hogy milyen irányba tendálnak. A nevük alapján azt gondolnám, hogy biztos valami heavy metalban utaznak, ehhez képest inkább punkosabb dalokat kapok. Ez azért nagyon jó és egyúttal érdekes is a zenekar esetében, mivel pont a punkosabb számok működnek jól. A Volt idő bluesos lüktetésű punkja olyan 90-es évekbeli együttesekre emlékeztet, mint az Érdekfeszület. Az Egyéniség feszesre szabott mészárlás az individuum felett. A szöveg pedig a humort sem nélkülözi. A metálosabb dalok sajnos nem működnek. Az élet szétszakít és a Játszótér tipikusan egy olyan zenekar hatását kelti, akik most ismerkednek a metállal. Ha valamit mélyen és zúzós dobbal játszunk még nem lesz metál. Az utóbbi ebből a szempontból tényleg hosszú esztétikai élmény. A Szexisten egy kifejezetten jó dal. Semmi extrém. Egyszerű blues torzítóval, de ettől olyan fasza sludge-os hatása van, hogy ihajj! A bajom itt a szöveggel van. A 90-es években nyomott ilyesmit a Sex Action és társai, de róluk meg a PINA óta tudjuk, hogy nem merik kimondani, hogy PINA. A szóló viszont esküszöm az olvasóknak, hogy a korai Stooges-t idézte meg bennem. Szinte látom magam előtt az LSD tripben izzadó detroiti hülyéket. A borító szép munka. Nagyon ízléses, egyszerű, követhető és gusztusos, enyhe ambient és post-rockos hatással. A hangzás teljesen házi és szó szerint. Mindezek ellenére ez egy nagy erőssége a felvételnek. A túlvezérelt puffanó basszus-sound csak úgy végig siklik a gyomron. Ez a széttorzított, iszonyatosan kásás gitárhangzás igazi püspökfalat számomra, mivel sok proto-punk, shoegaze és lo-fi élményt juttat eszembe. A tiszta effektnél amolyan buborékos neo-surf dolgot kell elképzelni. Ilyen hangja lehet a fröccsnek a tengerparton. A Metálszervíz a neve ellenére egy sokoldalú brigád, ami ha tovább viszi ezt a hangzást és kialakítja a saját zenei és szövegbeli arculatát még adhat valami igazán ínyenc underground dolgot nekünk. Metálszervíz facebook

11 of 118
789101112131415