• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube

ahol a zene megtalál

Kritika: Légszűrő – “Demók” (2017)

Kritika: Légszűrő – “Demók” (2017)

A zagyvarékasi punk-rock trió facebook apánk szerint 1998-ban alakult. Konkrétan megjelent, vagy kiadott anyagról nem tudok, de a zenéjüket hallgatva felfedeztem néhány párhuzamot a történelmi időkkel és úgy éreztem írnom kell róluk. A történelmi párhuzam fogalom ködös homályát szeretném most eloszlatni. Leginkább arra gondolok, hogy az Enola Gay és az NCW hangulatát idézik a dalok. Nem tudom mikor keletkeztek, de bennük van az a klasszikus punk-rock hozzáállás a reszelős gitár és énekhang, amit már megelőzött és leváltott a sebességőrület illetve a hardcore. 

12 év után visszatérnek!

12 év után visszatérnek!

Az 1998-ban Tom D által megalapított Pluside nevű formáció 2017.12.12-i dátummal hivatalosan is visszatér. 12 év után a srácok ugyanazzal a felállással indulnak el az úton, mint régen. Pidzsé aki annó a Klikk nevű rapcsapatból csatlakozott Tom D-hez és bár 2001-ben elhagyta a Pluside-t most újra belecsap a lecsóba. Valamint a csapat harmadik tagja Kilo aki 2001-ben Pidzsé helyét vette át.

2002-ben Kilo és Tom D közösen összehozták a “Konfrontáció” című második PLUSIDE CD-t. 2003 elején új taggal bővült a csapat DJ President Ike személyében, aki egy amerikai DJ egyenesen New Yorkból. 

Spanyol és magyar fúzió Szolnokon

Spanyol és magyar fúzió Szolnokon

Két nép, a spanyol és a magyar vállalt végvár szerepet a keresztény Európa védelmében. A küzdelmek keserűsége és fájdalmaik nyomot hagytak kultúrájuk és művészetük minden területén. A szomorú balladáikból, ennek ellenére mindig a pozitív hitük emelkedik felszínre. Zenéjük és táncaik az életigenlésből fakadó
megmaradás energiáit ébresztik a nézőben és hallgatóban egyaránt. Mindkét nép röghöz kötött életének kísérője, a szabadság időtlen megtestesítője: a vándorló cigányság. Az ő megmaradásuk záloga is az az élő kultúra, mely beolvaszt magába mindent, ami hagyományként megtartó büszkeséget, hitet és boldogságot jelenthet. 

Időgép: Kritika: Skanking Street – Minden Kéz Mocskos (2011)

Sokan azt hiszik, hogy a ska, mint műfaj nem lehet több napfénynél, mókánál, meg kacagásnál. Egy kellemes, langyos fuvallatnál Jamaika homokos partjai felől. Arról persze megfeledkeznek, hogy a ska aranykorában főként az Európába települt afro csibészek, az úgynevezett rude boy-ok muzsikája volt, és rajtuk kívül az olyan rétegek hallgatták előszeretettel, mint a bakancsos skinheadek, és a balhés huligánok.

Ebből adódóan nagyon ritkán lehet beleszaladni kis hazánkban olyan ska bandába, akik ahelyett, hogy a napsütötte tengerpartokra akarnának minket elrepíteni, ezt az igazi, hamisítatlan, pörgős, bitang életérzést közvetítenék. 

Kritika: Over My Dawn – Szolnok Trogers EP (2017)

Kritika: Over My Dawn – Szolnok Trogers EP (2017)

Brutális házipálesszel és olcsó sörrel rogyásig pakolt kamionként száguld végig rajtunk az Over My Dawn legújabb, három dalos kislemeze, a Szolnok Trogers. A sofőr erősen be van tépve, a szájából még most is vaskos joint lóg. Folyamatosan nyomja a gázpedált, mellette pedig az út mentén összeszedett, hiányos fogazatú örömlány vigyorog. Közben a magnóból brutális, nyers, türhő riffek ordítanak.

Nagyjából így definiálható az a fajta tróger redneck-metál, amit az OMD a két évvel ezelőtt megjelent lokális himnusz, a Jásztexas óta képvisel. 

Kritika: Effrontery – Mayfly (2012)

Kritika: Effrontery – Mayfly (2012)

Elég nagy bajban voltam a martfűi arcátlanokkal kapcsolatban, mivel már többször jeleztem, hogy nem vagyok éppen egy metálos alkat. Elkezdett pörögni a Mayfly a virtuális lejátszóban, az internet egyik zenei vízgyűjtőjében és egyből megnyugodtam. A progresszív jelzőnél felcsillant több színben pompázó szemem világa, ám a death metal kevésbé csábított. A progresszív megoldások és elemek túlsúlyba kerülnek ezáltal úgy ad zenei élményt a Mayfly, hogy meg tudok feledkezni a beszpídezett lábdobokból és hörgésekről is. Tudom, ezek technikai és esztétikai elemek, csak én valahogy sosem voltam hozzájuk szokva. 

Kritika: Rémkölykök – Legrémesebb I.-II.

A jászladányi illetőségű Rémkölykök zenéjével először nagyjából két évvel ezelőtt találkoztam. Egy barátom röhögve küldte át egy ominózus anyagukat a chaten, és mindössze annyit fűzött hozzá a csatolt linkhez: „ezt hallgasd meg, ez tipikusan olyan cucc, ami annyira szar, hogy már jó!” Nos, a szóban forgó dal nem más volt, mint a csapat rendkívül szofisztikált, Fing Himnusz címre keresztelt nótája, amihez fogható olcsó altesti humort talán általános iskolás korom óta nem hallottam, mikor is két tanóra között walkmanről, másolt kazettán üvöltettük a Rózsaszín Pittbull „Valaki beszorult egy zetorba” című örökzöldjét. 

10 of 110
67891011121314