• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Over My Dawn kritika

Over My Dawn kritika

Szolnok el van kényeztetve. Ennyi jó bandája nem lehet egyik másik városnak sem. A saját tragikumunk, hogy nem hagyjuk, hogy ezek a zenekarok megmérettessék magukat ott, ahol a helyük lenne. Persze nem így megy ez a szolnokzene.hu-n, íme, itt is van az új, fiatalos, lendületes Over My Dawn!

Kell egy banda!

Nézzük át először is a felállást, adott egy gitáros, Márton “Server” Tamás, akivel már találkozhattunk a Merényletben (milyen érdekes, hogy minden hc-s ölni akar…), adott egy szépséges leányzónk, Kövecses Evelin, aki a Közveszéjj sorait erősítette, Gulyás Máté dobol nekünk, őt már láthattuk a R.I.P.-ben, de igazán a Namelessben tudta magát “kidobolni” (viva la Slipknot). Valamint van két “énekesünk”, Varga Levente, és Horváth Bence, aki köztudottan ugyancsak “Közveszéjjes”. Az előd bandák szinte mindegyikére érvényes, hogy vagy tiszavirág életűek voltak, vagy kérész lendületűek, de most lássuk hogy mi lesz az új bandával, az Over My Dawn-al. A névválasztás nem rossz, nincs benne semmi túlragozandó ötlet, de van egy icipici többletjelentése, képtársítása, amit a demo mellé abszolút el tudok képzelni, ezért egy nagy-nagy pirospont.


Srácok, mindenki feketében, meg egy fekete nyakkendő, és alulról fotózunk! METÁL!

Életlen emlék

Gyors kezdés, szerencsére hamar túlesünk rajta, mert igencsak felejthető az “intro”, de itt igazából ilyenről nem is beszélhetünk. Viszonylag dallamosabb riffek, ami tulajdonképpen az egész számra jellemző. Még a hörgés is dallamos, ami inkább csak agresszívabb “ének”. Bármelyik végéről közelítjük meg, valami lemarad. Jól sikerültek a háttérvokálok, kíváncsian várom, hogy élőben is ilyen jól sikerül-e szólnia a dolgoknak. A dal maga tele van zenei közhelyekkel, klisékkel – talán pont ezért nem sikerült rosszra, de szinte minden eredetiséget nélkülöz. Szövegkönyvet nem kaptam, de amit kihallottam az tetszett. A prozódia igen jóra sikerült pár esetben, néhányban meg esetlenre de összességében, ahol ez a legfontosabb volt (a refrénben), ott működött. Jó kis “vivős” nóta, lehet “énekelni” a zenekarral, és sikerült kellő dinamikát is vinni a témák váltakozásába, és a tetőponton abbahagyni, nem hagyni hogy visszaessen az amplitúdó. Ügyes.

Hazug test

Na, ez már jobb kezdés, bár még mindig kicsit többre vágyom, de ha az ember túl sokat hallgat “Depressziót”, akkor végeredményben megszereti az ilyen stílusú riffeket. Jön egy kis zúzdás verze, szeretjük az ilyet. Az utána lévő téma viszont majdnem egy teljes percen át szól, a szöveg is alig bírja kitölteni, unalmassá is válik. Aztán megint zúzda (megint majdnem egy percen át), és megint, csak már verzének hívják… oké, oké, csak már nem értem, hogy hol járunk. Aztán megint várunk egy percet a refrénre, mert elgitározgatunk. Ez tökjó kis háromperces szám lenne, de mivel 5 perces, így nem nagyon tartotta meg a figyelmem. Kevesebb több – ez a témák ismétlésére is vonatkozik, nem csak a milyenségére. Pedig kellően egyszerűek, fülbemászóak, de azért annyira nem jók, hogy ilyen sokáig teljen velük a szám, ha már instrumentális rész, akkor legyen benne valami, amitől eltátom a számot, atmoszféra, virtuozitás, akármi, de így a szám fele üres.

Harmadik hét

Uhh, ez jó kis téma, bár valahol már hallottam. Oda se neki, attól még nagyon durca. Abszolút jó kezdés, csak kicsit megint hosszúra van nyújtva – főleg ha már szinte az egész számon keresztül visszük ezt a témát. Az ötlet egyébiránt nagyon tetszik, gyakorlatilag egy riffel el lett intézve a szám fele, a dobkíséret ad neki más és más hangsúlyt, ez már valami. Itt viszont nem sikerült annyira jól a prozódia a refrénben. A verzében pedig a gitárhangsúlyok máshol vannak mint a szöveghangsúlyok… így sem rossz, hogy ellenpontozunk, de egyszer meghallgatnám, hogy ha erre az énekhangra rádurcázunk egy ilyen zúzdát akkor az mekkorát tudna ütni. A szám végén meg fadeout? Ez hogy jött ide? Az ötlet nem nagyon tetszik, főleg hogy ez a demo utolsó dala, ráadásul egy breakdown téma, amire rázza az ember a fejét, és egyszer csak elhalkul? Ezt nem nagyon tudtam hova tenni, és eléggé “kirántott” az egyébként tökjó zúzdából.


Naplemente?

Hajnalodik?

Zeneileg elsőre nagyon jónak tűnik az anyag. Talán még másodikra is. De be kell látni, hogy kevés egyedi dolog van benne, szinte zenei frázis az egész album, ami ugyan nem vesz el az értékéből, de nem is ad hozzá. Vagy mégis? Jóhír, hogy könnyen befogadható, dallamos, már-már “slágeres” lett a demo, egy durca koncertet lehet belőle csapatni, a rossz hír, hogy ennél többre nem képes. Egy-két dolog megragadt belőle, de nem volt képes magával tartani a demo, ami körülbelül annak köszönhető, hogy magatok ellen dolgoztok: nekem például tetszik az “ének”, mind a szöveg, hallgattam volna többet belőle, gitárokból (a Hazug test c. számból okulva), kapjon egy kicsit kevesebb időt magának, hogy kialakuljon bennem a “hiányérzet”, hogy igen, az a téma jó volt, alig várom, hogy visszatérjen, és ne untassák meg velem az elején. A dobosunk túl sokat dupláz, ami önmagában nem lenne baj, ha megkövetelné a gitár, de még a negyedekre is duplázunk, gyakorlatilag “szétütjük” a zenét. Inkább figyeljünk a gitárra, és adjuk alá a lábat, mert így még nagyobbat üt majd a témája. Énekesünk prozódiája hol jó, hol esetlen, talán idővel ráérzünk, vagy csak belerázódunk. Kaptam borítót, a frontról gyakorlatilag annyit tudnék mondani, hogy “stílushű”, amit nem értettem, hogy ha a hajnalról van szó, akkor hogy kerül oda naplemente, de ezt a kérdés betettem abba a fiókba, ahol olyan kérdések vannak már, hogy “miért nedves a kutyák orra”, vagy “miért vannak a nőknek lábai”, és a “miért kell sötét alapra sötét betűvel írni”… a back viszont nem lett rossz, tetszik a háttérben futó szöveg, és a színvilág sem rossz, bár a banda logója itt is olvashatatlan. Az album címe “Földhöz vagy innen el…” lett, bevallom, az én szűklátókörűségem, és szegénységi bizonyítványom, hogy egyáltalán nem tudom, hogy milyen igét kellene behelyettesítenem, hogy értelmessé váljon a cím, de bizonyára ezt hamarosan meg fogják nekem magyarázni, addig marad a fiókban.


Egy gyűrű mind fölött…

Túl a hajnalon…

Úgy tűnhet, hogy nem tetszik a demo, pedig tetszik. Rajongó ugyan nem leszek, ezzel megvárom a következő demot, de el kell mondjam, hogy szinte minden készen áll a bandában arra, hogy igazán jó számok szülessenek, de amit ezen a lemezen hallunk, az még bőven az útkeresés része. Ide is nyúlunk, oda is, van ebből, van abból, az összkép egészen jó, csak ha belemászunk a részletekbe, akkor vesszük észre a hibákat, amiket egy “összeszokott” banda már nem csinál. Ha ezeket figyelembe veszik, nagyon ütős kis bandája lesz Szolnoknak, én személy szerint várom a következő demót, hogy mit sikerült csiszolni a dolgokon, mert első anyagnak nem is olyan rossz… apropó, nem kerestek billentyűst? :)

Oszd meg

Szólj hozzá