Mindent összegezve fárasztó, kimerÃtÅ‘, de mégis hasznos és élvezetes egy héten vagyok túl. Volt mélypont, voltak csúcspontok, és volt a kialvatlanságtól fetrengÅ‘ üresjárat is, amit kizárólag magamnak köszönhetek. Ha nem is olyan formában, mint a táborba érkezÅ‘ tizenéves kissrácok, de valamit azért nekem is sikerült megtanulnom hat napos környezetváltozás és relatÃve bezártság hatásának köszönhetÅ‘en. Nem feltétlenül Ãtélkezem elsÅ‘ látásra ezután. Komolyan meglepett ugyanis, hogy az elsÅ‘ ránézésre gyakorta fellengzÅ‘snek tűnÅ‘ zenészek, esetlegesen technikusok teljesen jó arcnak bizonyultak (nagyobb részük legalábbis), és ahelyett, hogy az általunk szÃnpadra vitt produkciót egybÅ‘l elhordták volna a sárga földig és nem foglalkoznak velünk, megértették azt, hogy amit mi képviselünk, az egy más világ. Megértették, tolerálták, és ha érzékeim nem csalnak, még élvezték is az egészet egy kissé. És ebbÅ‘l fakadóan én is élveztem a dolgot, és megértettem azt, hogy az a rendszer, amiben az Å‘ zenei Ãzlésük, az Å‘ életmódjuk létezik, az nem egy rossz, elÃtélendÅ‘ dolog, pusztán egy egészen más, számomra idegen, de tÅ‘lem függetlenül létezÅ‘ világ. Amivel, ha elfogad engem az értékrendemmel és világlátásommal együtt, nem akar erÅ‘szakosan magába olvasztani, asszimilálni, hát akkor én mi a fenéért baszkódnék?
Amit mindenképpen pozitÃvnak találtam a táborral kapcsolatban: Kifejezetten interaktÃv, az ember gyermeke olyan kurzusokra és akkor látogat el, amire és amikor csak szeretne. Nem kötelezÅ‘ zenekart alapÃtani, nem kötelezÅ‘ próbákra járni, és gyakorlatilag akkor sem szorÃt pisztolyt a fejünkhöz senki, ha egész héten mást sem csinálunk, csak ülünk egy padon és vedeljük a KÅ‘bányait meg a Topjoyt. Persze nem tudom, miért csinálná ezt bárki is, hiszen tényleg, még a magamfajta zárkózott, cinikus, avantgarde figura is talált számára érdekes programot, és beszélgetett érdekes, új dolgokra fogékony és nyitott emberekkel. Ezen kÃvül, ha tanulni és érdeklÅ‘dni szeretnénk hangszerekkel, játéktechnikával, vagy úgy egyáltalán bármivel kapcsolatban, a tábor- és kurzusvezetÅ‘k úgy vettem észre, bárkinek bármikor készségesen állnak szolgálatára. Kifejezetten pozitÃvnak tartom ezen kÃvül, hogy a kurzusok, próbák, és egyéb programok gyakorlatilag egész napra lekötik az embert. Gyakorlatilag felkeltünk reggel nyolckor, és ha becsülettel megnéztünk minden számunkra hasznosÃtható órát, részt vettünk a zenekari gyakorlaton, elmentünk próbálni, aztán belenéztünk az esti koncertekbe, akkor egyszer csak azt vettük észre, hogy hirtelen este 11 felé járt az idÅ‘, és valamikor azért még le is kellett volna részegednünk. Egyszóval a program informatÃv, jól összeállÃtott, élvezhetÅ‘. Egyetlen dolog ami talán kissé zavart, hogy a számomra egy kicsikét egyhangú. Indulásomkor több rockzenére és kevesebb jazzre számÃtottam, az arány azonban fordÃtott, és ezen esetleg lehetne változtatni a jövÅ‘ben. Bár ha az ifjú zenészpalántákat leköti a nyugodalmas, liftes témák hallgatása, hát ki vagyok én, hogy Ãtélkezzem ezzel kapcsolatban. Hatalmas plusz volt még számomra az ehetÅ‘, sÅ‘t, kifejezetten finom étel. Napi háromszori étkezés során kétszer (ebéd és vacsora)kaptunk meleg ételt, és egyetlen egyszer sem történt olyan, hogy esetleg egy kevés köreten kÃvül bármit hagytam volna a tányéromon, pedig aki ismer, az tudja, hogy én étel terén elképesztÅ‘en válogatós figura tudok lenni.
NegatÃvumokat nem igazán tudnék, és nem is szeretnék most kiemelni, hiszen a szervezéssel, az ellátással, és a programokkal nem volt különösebb probléma. Maga a tábor is teljesen fasza, szép helyen van, egy korrekt városban, habár abban az esetben, ha az ember egyedül érkezik, a hatágyas szobák miatt megeshet, hogy adódnak némi asszimilációs problémák. EttÅ‘l függetlenül ha lenne gyermekem, aki valami elképzelhetetlen oknál fogva úgy döntene, hogy Å‘ punk helyett mégis inkább rock- vagy jazz-zenész szeretne lenni, egészen biztosan fognám, és elküldeném egy hétre Szolnokra, hogy ismerkedjen, tanuljon, barátkozzon, és tapasztaljon. Mindezt persze kizárólag azzal a feltétellel, hogy éjszaka korai lefekvés helyett legalább egyszer kimegy a Tisza partra berúgni, és az éteri jazz akkordok gyakorolgatása közben néha szünetet tartva azért feltesz egy Exploited, egy Tekintetes úr, meg egy CPg felvételt is.
dajkag
7. Bejegyzés – Záradék
Hat nap megülepedése. Ambivalensen keveredik bennem a szubjektÃv és az objektÃv nézÅ‘pont. Összességében jól éreztem magam. Komplex élményhalmaz áll mögöttem pedig csináltam már pár dolgot. Az elején kicsit megijedtem. Csúnya elÅ‘Ãtéletek dolgoztak bennem az öreg rockerekkel szemben, ami itt-ott azért visszaigazolást nyert. Csibészként például direkt más hangolásban vittem a gitáromat mint ami az elvárt alap lett volna, hogy megnézzem az arcukat, de gitár az én kezem közé nem került. Annak viszont nagyon örültem, hogy dobolhattam. Az elektromos szerkókkal nem barátkoztam össze, nekem még mindig túl műanyag, nincs benne semmi élÅ‘, hiányzott a fa és a fém furcsa leviatáni elegye.
Lukács Peta rendhagyó óráit szÃvesen látogattam, és továbbra is fenntartom, hogy az egyik legjobb elÅ‘adó, akivel ilyen minÅ‘ségben találkozhattam. A merevebb régi motorosok leragadtak a Zöld a bÃbor és a fekete szintű dolgoknál, de azt hiszem ez már az Å‘ problémájuk. Már csak azért is, mert a srácok javarésze még kisgyerek, és éppen a koruk miatt mindenféle hatásra nagyon fogékonyak. A Rocksztár Gyermekurakat leszámÃtva én hiszem és bÃzom abban, hogy egy szűk marginális réteg fog még érdekes dolgokat csinálni Szolnok környékén. A sok furcsa inger és az ambivalens városkép tökéletes környezet a formabontásra. Szóval van élet a Hevesi Tamáson meg a Deep Purple-ön túl, és ezért is tölt el elégedettséggel, hogy a Mocskos Hudini is megmutathatta magát. Mi már ugyan idÅ‘sebbek vagyunk, és van kialakult Ãzlésvilágunk, de pedagógia jelleggel reprezentáltuk, hogy bizony Ãgy is lehet, és az emberek, no meg a gyerekek egy része is élvezte. Nyomot hagytunk, és mintát adtunk. A tábor bazi interaktÃv, gyakorlatilag nincs üres járat, csak ha gyártunk magunknak. A holtidÅ‘ nem létezik, és bármikor, bármit ki lehet próbálni, még akkor is, ha viszel magaddal hangszert. Túl a jazz profizmusán, liftességén, és a rock közhelyein, nyitottak a kÃsérletezésre és semmi kivetnivalót nem látnak például egy kétfÅ‘s punk zenekarban. Enyhe Atyaúristen érzésem a hét végére elmúlt a mentorokkal kapcsolatban is. Nagyon is közvetlen figurák. A lakóövezet nomádsága még feszültebbé teszi a napokat, ami a magamfajtának stimuláns.
Sztyopa úr állÃtása szerint Å‘ azért jön minden évben mert olcsóbb mint egy fesztivál mégis ugyanolyan hangulata van, és még zenélhet is. Abszolút egyetértek, ráadásul még törÅ‘dnek is az ember fiával, amiért külön puszi jár. Hát melyik fesztiválon kapsz egy full dobszerkót meg Marshall erÅ‘sÃtÅ‘t? A szocreál attitűd nem a tábor sajátossága, hanem a földé amin áll. Ez pár száz kilométerrel sincs másképp. Olyan, mintha egy Szomjas György filmben volnék, csak ez élÅ‘bb, és kedvesebb. Gitár- és erÅ‘sÃtÅ‘fanatikusok valamint a profizmus hajszolói imádni fogják kortól függetlenül. A zene iránt érdeklÅ‘dÅ‘ gyerekeknek pedig tökéletes nyári elfoglaltság. Ezerszer jobb és hasznosabb, mintha a lakótelepeken rohangálnának cél nélkül, mert a legelemibb dologgal van összezárva egy hétig, a hanggal.
Timúr