Néhány gondolat a Tehetségkutató élő döntőjéről

Kedves Zeneszerető, Zenecsináló és Zeneértő ifjak, középkorúak, vének!

A szolnoki Ifiház közelgő rockzenei tehetségkutató versenyének élő koncertnapja előtt nagyon röviden szeretnék a szervezők nevében néhány gondolattal eloszlatni súlyos – a fórumon olykor felbukkanó – tévhiteket és kételyeket. Íme: a szervező szolnoki Ifiház munkatársainak tökéletesen mindegy, hogy ki nyeri meg, és kik lesznek a díjazott helyezettjei ennek a versenynek.
Ebből logikusan következik, hogy a verseny két szakaszában felkért zsűritagokat sem az alapján kerestük meg, hogy ki, kinek, kije; ki, mikor, kivel, hol, mit? Saját meglátásaink szerint a magyar könnyűzenéhez valamilyen mértékben konyító köröket kerestünk meg, s akár hiszitek, akár nem, ott pedig azok foglalkoztak a kérdéskörrel, akik tudtak és akartak rá időt szánni.
Pl. Kértük mi Hartmann Kristófot a Hammerworldnél is, hogy ugyan legyen szíves, de, hát nem ér(t) rá, mert dolgozik. A döntő napján éppen Kisújszálláson az egész napos zenei fórumon. Az más kérdés, hogy a szervezők – így magunk is –, lehetnének némiképp a környék történéseit illetően jobban képben. Vagy, felmerült, hogy jön Bukovinszky Béla a Hegyalja Fesztivál képviseletében, szeretett volna, meg is ígérte, és mégsem jön. Tudjátok miért? Mert egy nagyon közeli családtagja 70. születésnapjának meghitt eseményei pont a most szombatra kerültek, nyilvánvalóan illik ott lennie. Hívtuk Vincze Bélát a debereceni Rocksuli sokat látott – egyáltalán nem zenész – „igazgatóját”. Nem jön, mert külföldön ügyködik azon, hogy a Rocksuli nemzetközi kapcsolatait erősítse, nyilván a rocksulisok lehetőségeinek bővítésére. Sőt, hívtuk a Magyar Művelődési Intézet – a PANKKK program háttérsegítői – igazgatóját is, jött volna, ha egy balatoni továbbképzés szervezői nem hívták már volna pont aznapra korábban… Ennyit a személyi összefonódásokról, a sógor-koma-jóbarát elv „tudatos” alkalmazásáról … :) Magyarul bármilyen ezzel kapcsolatos összeesküvés-elmélet tömény hülyeség…

… és akkor az élő verseny „titkos” zsűrijéről: itt lesz Terecskei Rita, a Zanzibár énekesnője (fogalmunk nincs hány szolnoki vagy környékbeli haverja van, és kikkel zenélt már együtt vagy nem a mezőnyből), továbbá Zurbó Zoltán, a debreceni Rocksuli gitártanára (ő ér rá), Tóth László, a Roland 5000 hangszerbolt tulajdonosa, szolnoki gitáros (koránál fogva már sok jó zenét hallott), Horváth Attila, a szolnokzene.hu egyik alapítója, ötletgazdája (ha úgy tetszik, a kortársak képviseletében), Nagy Róbert szerkesztő, Rockgyémántok Fanzine (aki a zenéről ír, az rossz ember nem lehet… :)

Egy másik neuralgikus kérdéskör: melyik együttes, miért akkor játszik, amikor? Ismét „súlyos” okok vannak a háttérben. A relatíve távolról érkező együtteseket (van ilyen 3-4) egyszerűen nem akartuk annak kitenni, hogy egy reggeli sorsolásosdi miatt hajnalban keljenek útra, ugyanis a sorsolással összeállított sorrendben sem lesz sem jobb, sem rosszabb a zenéjük, mint amilyen… 11 órakor „rockerkedni” persze más, mint nedűktől felbátorodva éjjel, ez tény. De valakinek kezdenie kell, nem tudtuk megoldani, hogy a tizenötös mezőnyből csak az utolsó három lépjen színpadra, mert akkor már lankad a zsűri figyelme és kis a buták csak szórják ezért a pontjaikat :) – mint, ahogy azt egy „bűbájos” fórumozó feltételezi… A Beton együttesről csak annyit gondoltunk, hogy ébresztőnek éppen jó hangulatot generál, ez súlyos szempont, nem? A motyót pedig nem rajtuk fogják belőni, 11-kor mehetnek fel a színpadra és 11:30-kor jönnek le, pontosan 30 percet töltve ott, mint mindenki más. De, hogy mennyire nincs takargatni valónk, annak bizonyítékául elárulunk egy újabb „súlyos” titkot: az Anyám és nyulam együttes a zsűri ebédszünetében állhat be, mert a hegedű, a kaval, a didgeridoo, az akusztikus gitár, az ének, a vokál, a minimum hatféle tilinkó, a basszus, stb. tényleg több időt igényel, hogy összeálljon hallgatható zenévé, mint a dob-bőgő-gityó. A vázolt, igen komoly szempontok szerint állt össze a további sorrend is, de az igazság az, hogy lényegében egy elv vezérelt bennünket: legyen a műsornak eleje, közepe, vége – és a remélhetőleg azért összességében szépszámú érdeklődő változatos zenék hallgatásával tölthesse a napját.

A díjazásról: (még mielőtt jönnek az újabb összesküvés-elméletek), a stúdiómunka – bármilyen technikai színvonalon is történjék – mindig egy komoly lendítőkerék egy együttes életében, számos új ismerettel gazdagítja a zenészeket, olykor szembesít a hiányosságokkal és az erényekkel is. Azt gondoljuk, hogy egy ilyen vetélkedésnek ezek az igazi szakmai díjai, ezért kapják a dobogón végzett együttesek. 20 órát a Denevér Stúdió jóvoltából az első helyezett, és két-két szám komplett felvételének erejéig a Pincestúdió jóvoltából a második és harmadik helyezett. A további – egyébként nyilván vonzó – díjak: az élő bemutatkozások lehetőségei különböző rendezvényeken, fesztiválokon. DE!!! Ezeket a rendezvényeket nem mi szervezzük, ám hasonló események szervezőiként nagyon jól tudjuk, hogy egy program összeállításánál a legfontosabb szempont, hogy az elvárt közönség lehetőleg legyen kíváncsi azokra, akik színpadra lépnek. Így a különböző fellépési lehetőségekre – a zsűri értékelését persze figyelembe véve – az adott programokat szervezők, vagy a lehetőséget felajánlók választanak előadót. Ez így működik…

…és végül a most élő bemutatkozáshoz nem jutott zenekaroknak üzenjük: az a szándékunk, hogy ez a verseny ne egyszeri alkalom legyen, hanem egy folyamat kezdete, ami évről évre bővül új ötletekkel és főképp lehetőségekkel a bemutatkozásra és a zenében való minél komolyabb elmélyülésre. Ám ennek okán, most – a „kiesettek” szíves engedelmével – arra a 67 fiatal (kevésbé fiatal?) zenészre koncentrálunk, akik azért jönnek, hogy műsorukkal hozzátegyenek valamit a közönség jó közérzetéhez…, mert ez ilyen egyszerű, mint a foci és a rock and roll….

bla