• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Mari, Nyina- Hallelujja! –  A Quimby Szolnokon

Mari, Nyina- Hallelujja! – A Quimby Szolnokon

Október 27-én az ANKK színháztermében lépett fel a 24 éves Quimby zenekar. A jegyek már hetekkel előbb elkeltek, de sokan még a koncert napján is megpróbáltak- akár felárral is- jegyhez jutni. Jöttek vidékről, és Budapestről is szép számmal.A banda zenéjén felnőtt rajongók közül sokan elhozták rajongó-utánpótlás porontyaikat is, így igazán családias volt a hangulat.

Huszonnégy éves fennállása alatt a Quimbynek (Kiss Tibor – ének, gitár, Varga Livius – ütőhangszerek, vokál, Balanyi Szilárd – billentyűk, Kárpáti József “ Dódi” – trombita, Mikuli Ferenc – basszusgitár, Gerdesits Ferenc – dobok) sikerült nem csak Magyarországot, de Európát is meghódítania. 14 lemezt adtak ki, és bár a zenekarnak van egy összetéveszthetetlen stílusa és hangzásvilága, mégis sikerült minden lemezükbe valami új ízt is belecsempészniük.

Elevenbe vágó szövegek, sokszínű zeneiség, és látványos, szórakoztató színpadi show-ez mind Quimby. A koncert első felére leginkább az álmos-szó illik. Helyén volt minden, hang, zene, színpadi jelenlét, csak kicsit lassan aklimatizálódott a banda.

Úgy Mari Hajnali pszichója táján már érezhetően élénkültek a fiúk, a Hallelúja pedig már szívből zengett. A dalokat összekötő színpadi jelenetek közül kiemelkedő volt a Dódi és Livius által reprezentált „Nevetőráncok”, amelyben „a van még kedved röhögni a mai világban”- témakörét járták körbe citromos humorral. A kivetítőn a dalok hangulatához illő videók váltották egymást, hullámverés hangjai vezették fel,-és le a „Sail away”-t, szentjánosbogarak lebegtek a „Most múlik”– mögött. A „Majom-tangó” alatt csimpánzzá vedlett a banda, ha külsejében nem is, de gesztusaiban mindenképp, és meggyőzően hozták az elmegyógyintézet-fílinget a „Tébolyda” előtt. Összekötő elemként a lepelbe burkolt fejű Livius boncolgatott lét, és-nem létkérdéseket, helyenként Gollamként vitatkozva magával. Személyes kedvencem Gerdesits Feri „elborulása” volt, mikor is bebizonyította, hogy minden dob. Az is, ami nem. Először a hagyományos dobszerkón mutatta meg, amit nagyon tud, majd a színpadon körbevágtatva csépelt fejeket, mikrofonállványt, lámpát, meg ami útjába került. Kiss Tibi papír zsebkendő halmokat gyűjtött maga köré, de a takonykór nem érződött a hangján, és hangulatán sem. A „Most múlik” előadása alatt sem mutatott fásultságot (amit e dal esetében teljesen megértenék…) így a nóta sem tűnt elcsépeltnek. Talán az „Unom” hatott -címével ellentétben-a legpezsdítőbben a közönségre-erre a dalra még azok is fellelkesültek és énekeltek, akik amúgy karótnyelt-mereven ülték végig az előadást.

A Quimby számomra egy profi, zeneileg rendkívül igényes és különleges, de ennyi idő után is látható-hallható lelkesedéssel együttműködő zenekar, amit a játékosság és a legjobb értelemben vett „zenebohóc” – státusz tesz nagyon szerethetővé. Szerettem szórakoztató, a komoly mondanivalót fanyar humorral tálaló zenés színházukat- mert az volt: színház és koncert egyben.

A koncertről készült képeket ide kattintva nézheti meg!

Nagy Éva

Oszd meg

Szólj hozzá