• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Zuhatag – Mindentfelőrlő (2002)

Kritika: Zuhatag – Mindentfelőrlő (2002)

A fegyverneki Zuhataggal már foglalkoztunk korábban, akkor első, 1997-ben megjelent demójukat vettük górcső alá. Már akkor is említettük, hogy a trió leginkább a kilencvenes évek végén/kétezres évek elején menő mocskos rock hullámába illeszthető, azonban sokkal energikusabb és fantáziadúsabb zenét játszik a stílus azóta is ismert és felkapott bandáinál.

A recept a 2002-ben napvilágot látott, tíz számos lemez megjelenésére sem változott. Húzós, hol punkosabb, hol groove-osabb dalok szakítják le az arcunk, igazi velős rock’n’roll anyagot kapunk a fegyverneki srácoktól, és míg szól a zene végig azon gondolkodunk: miért nem lett ez a trió kurvára felkapott és elismert?

Nem csak a dalok eszméletlen jók ugyanis, hanem a hangzás is teljesen patent. A lemez simán felveszi a versenyt bármivel, ami ezekben az időkben megjelent a piacon, de mai füllel is ütős, rengeteg súly és energia van benne. Nem is csoda, hiszen a Denevér stúdióból került ki, ahonnan még nem nagyon hallottunk olyan anyagot, ami élvezhetetlen lett volna.

A demó kapcsán már említett dirty és southern rock zenekarok hatásai mellett a Mindentfelőrlőn sok, egyéb behatás is felfedezhető. Több dalban például erős Tankcsapdás beütést érzek, különösen a címadó, Mindentfelőrlő emlékeztet kissé Lukácsék aranykorára. Azonban a Zuhatag sokkal nyersebb, jóval több súly és energia van benne, mint bármiben, amit a Tankerek az első két vagy három lemeze óta megjelentettek.

Mindent összegezve ez egy kiváló lemez, remekül sikerült a srácoknak elkapnia a külföldi dirty érzést anélkül, hogy sok más, hasonló vonalon utazó formációval ellentétben bohócot csináltak volna magukból. Az pedig, hogy az egészben érezni a punkos húzást és energiát, elképesztő nagyot dob az anyagon, és éppen ezért emelkedik ki a kétezres évek elejének mezőnyéből annyira, amennyire.

Oszd meg

Szólj hozzá