A fegyverneki Zuhataggal már foglalkoztunk korábban, akkor elsÅ‘, 1997-ben megjelent demójukat vettük górcsÅ‘ alá. Már akkor is emlÃtettük, hogy a trió leginkább a kilencvenes évek végén/kétezres évek elején menÅ‘ mocskos rock hullámába illeszthetÅ‘, azonban sokkal energikusabb és fantáziadúsabb zenét játszik a stÃlus azóta is ismert és felkapott bandáinál.
A recept a 2002-ben napvilágot látott, tÃz számos lemez megjelenésére sem változott. Húzós, hol punkosabb, hol groove-osabb dalok szakÃtják le az arcunk, igazi velÅ‘s rock’n’roll anyagot kapunk a fegyverneki srácoktól, és mÃg szól a zene végig azon gondolkodunk: miért nem lett ez a trió kurvára felkapott és elismert?
Nem csak a dalok eszméletlen jók ugyanis, hanem a hangzás is teljesen patent. A lemez simán felveszi a versenyt bármivel, ami ezekben az időkben megjelent a piacon, de mai füllel is ütős, rengeteg súly és energia van benne. Nem is csoda, hiszen a Denevér stúdióból került ki, ahonnan még nem nagyon hallottunk olyan anyagot, ami élvezhetetlen lett volna.
A demó kapcsán már emlÃtett dirty és southern rock zenekarok hatásai mellett a MindentfelÅ‘rlÅ‘n sok, egyéb behatás is felfedezhetÅ‘. Több dalban például erÅ‘s Tankcsapdás beütést érzek, különösen a cÃmadó, MindentfelÅ‘rlÅ‘ emlékeztet kissé Lukácsék aranykorára. Azonban a Zuhatag sokkal nyersebb, jóval több súly és energia van benne, mint bármiben, amit a Tankerek az elsÅ‘ két vagy három lemeze óta megjelentettek.
Mindent összegezve ez egy kiváló lemez, remekül sikerült a srácoknak elkapnia a külföldi dirty érzést anélkül, hogy sok más, hasonló vonalon utazó formációval ellentétben bohócot csináltak volna magukból. Az pedig, hogy az egészben érezni a punkos húzást és energiát, elképesztő nagyot dob az anyagon, és éppen ezért emelkedik ki a kétezres évek elejének mezőnyéből annyira, amennyire.
