• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Tikho – Hozzád szólok (dalpremier + kritika)

Kritika: Tikho – Hozzád szólok (dalpremier + kritika)

Az a nagy bajom a magyar rapkultúrával, hogy az esetek túlnyomó részében teljes mértékben hiteltelennek és már-már nevetségesen erőltetettnek tartom az általa kitermelt produkciókat. Az egyik oldalon csak kurvák, drogok, meg bandaháború, a másikon meg kizárólag csöpögős szerelmes dalok és a hatalmas életigazságoknak gondolt közhelyparádé repkednek.

Na persze van pár igazi, beton pingpongasztalok és rakétás mászókák közt nevelkedett, földalatti panelsuttyó is, akinek kifejezetten jól áll a keménykedés, már ha a szavakkal is ügyesen tudnak bánni. Ők azok, akik az üdítő kivételt képzik ebben a felhígult, zavaros vizű magyar hip-hop posványban. Na meg az az intellektuálisabb, megfontoltabb réteg, akik valóban elgondolkodtató, érzelmes, de giccstől mentes szövegeket képesek írni, és kellemes alapokkal kombinálva, meggyőzően tudják azokat előadni. Ennek a rétegnek a nagyobb része mára vagy nyugdíjba vonult veterán, vagy alig jelentkezik pár évente egy-egy újabb hanganyaggal a nagyközönség bánatára. Nos, ez alapján szerintem nem nehéz rájönni arra, hogy a jelen esetben emlegetett Tikho nevű MC a kettő közül egyik irányvonalba sem illeszthető be igazán.

“Yo!
Ma este 19:00-kor jelentkezem a legújabb dalommal, komoly tartalommal bír ez a zeném remélem átfog jönni mindenkinek, akit elért ez a poszt kérem nyomjon erre egy kedvelést, azok akik itt lesznek este, szép vasárnapot mindenkinek! Práá”

Olvashattuk a mai nap folyamán Tikho Facebook oldalán, és már ekkor felmerült bennem némi kétség azt illetően, hogy a komoly tartalom vajh mennyire lesz majd komolyan is vehető? Ha igazán szemétláda szeretnék lenni, akkor rögtön kötekednék, és azzal kezdeném, hogy egy komolyabb rapszöveg megírásához az embernek nagyon jól kellene használnia az anyanyelvét, ismernie annak fortélyait és többek között figyelnie olyan apróságokra, mint a központozás. De nem vagyok szemétláda. Helyette inkább ülök a gép előtt és tűkön ülve várom, hogy végre megjelenjen az éterben a beígért szerzemény, melyről Tikho egy korábbi bejegyzésében úgy is fogalmazott, hogy valósággal “robbanni fog“! A poroltó készüléket már bekészítettem ide magam mellé, így csak egy hideg sörre meg egy jó szendvicsre, na meg a beígért dalra van szükségem, és jöhet is, aminek jönnie kell.

Nos, mit is mondhatnék erről a majd’ négy perces, csodálatos eposzról? A beígért robbanás ugyan első hallgatásra elmaradt, ettől függetlenül azonban őszintén bevallom, hogy személy szerint valami sokkal rosszabbra számítottam, tekintetbe véve azt is, hogy a megjelenés előtti unalmas fél órában belehallgattam a szerző korábban megjelent munkásságának töredékébe. A május végén megjelent Fogtam a Kezed 2 című, videoklippel megáldott dalban meglehetősen alacsonyan szállnak ugyanis a csöpögősebbnél csöpögősebb szerelmes közhelyek, olyan kínrímekkel megtámogatva, mint “feleség-elmentél” vagy épp “megtörtem-nem többre”… Nos, ehhez képest a jelen esetben górcső alá vett Hozzád Szólok igazi mesterműnek is nevezhető.

A hangulat láthatóan komolyabbra fordult, az alap egészen élvezhető, középtempós hip-hop sablon és a szövegen is látszik, hogy próbál valamit kommunikálni a hallgatók felé. Ez akkor is pozitív dolog, ha érezni azt, hogy az előadó néha majd’ beleszakad abba, hogy tényleg mondjon valami értelmeset úgy, hogy az nagyjából rímeljen is a végén. A dal maga egyfajta alternatív ima, fohász a teremtőhöz, aki kemény kezével nem azokat bünteti, akik azt Tikho szerint valóban érdemelnék. Szó van itt nyomorról, háborúról, a melós megfizetetlen gürizéséről, a devizahitelről, és a manipulatív médiáról (“Manipulálja az embereket a média, téged is meggyőznek arról hogy így kell élni ma”). Mindezt egyszerű, ütemhangsúlyos sorokon keresztül, sorvégi rímek használatával prezentálja a rapper. A rím hol kijön rendesen, hol nem, Tikhonak ez azonban látszólag nem okoz különösebb problémát. (“Mondd meg nekem mit ér a szakmád vagy a diplomád, ha a sulid után mennél dolgozni, de nincs hová?”) Elvégre mi a francnak is cifrázná túl az egészet?

A felvétel minősége nem igazán hagy kívánnivalót maga után, az alap simán elférne bármelyik középszerű, de felkapottabb magyar rap előadó albumán, és Tikho rapstílusa is bőven jó lenne egy válogatáslemezre mondjuk Day és Antal egy-egy szerzeménye közé beékelve. Semmi világrengető nincs ebben a trackben, de nem is rosszabb a magyar rap nagy átlagának alsó középosztályánál. A dal refrénje meg különösen tetszik, ugyanis egy Pokolgép számból (Rocker Ima) kivágott és felgyorsított sampler-ről van szó.

Mindent összegezve, mi az, ami ebből a dalból hiányzik, miért nem robban úgy, ahogyan a szerző szeretné, hogy robbanjon? Nos, én úgy látom ennek több oka is van: Az alap ugyan rendben van, Tikho stílusa is oké, de ettől függetlenül lehet, hogy nem ártana túllépni az ütemhangsúlyos szótagokon és a sorok végi rag- és kínrímeken. Ha ez meglenne, simán el tudnám képzelni azt, hogy a következő OSG-n (vagy egyéb, nagyobb kaliberű rapbulin) Tikho, ha nem is a húzónevek közt, de a középmezőnyben ott legyen, és a mostaninál azért egy jóval nagyobb közönségbázist mozgasson meg. Ehhez viszont tényleg szükség lenne arra, hogy elszakadjon az alapoktól, és kissé kimunkáltabb dalszövegekkel álljon elő. Az pedig, hogy a melós keveset keres, és “Isten igazságtalan” 2015-ben már meglehetősen elcsépelt téma, amivel nem igazán lehet hatalmasat robbanni. Egy kis kreativitás, egy kicsivel több befektetett energia, és jó lesz ez, nem kell aggódni. Már ez is előrelépés ahhoz képest, amit a Fogtam a kezed első és második része együttesen nyújtani tudott, szóval hajrá! Kíváncsian várjuk a dalokat továbbra is!

Oszd meg

1 hozzászólás

  1. Premier: Tikho – Megingathatatlan | szolnokzene.hu · 2015-12-16

    […] érzem, a legutóbbi kritikámban sem voltam túlzottan kegyetlen ezzel az alapvetően egyszerű, de annál céltudatosabb és […]

Szólj hozzá