Mi az? Sárga, fekete és rengeteg zöld? Újra Tigris, igen. A szolnoki zenekar ugyan 2008 tájékán lehúzta a rolót, de 2011-ben mégis úgy döntöttek, folytatják, és fel is vettek összesen három dalt, és az elkészült lemezt elÅ‘relátóan „2012”-re keresztelték. Ez a megjelenés nem egyértelműen egy nagylemez elÅ‘hÃrnöke, a Tigris spontán működik, nem a jövÅ‘nek él… Ezt úgy is fel lehetne fogni, hogy fogalmuk sincs, mit akarnak, de annyi biztos, hogy nem erÅ‘lködnek, Ãgy nem is lesz erÅ‘ltetett, amit csinálnak.
A szövegek a zenei szubkultúrához hÃven most is a marihuána tiszteletérÅ‘l, szólnak, bár a cÃmadó dal hazai kontextusba helyezi a témát: „…csak egy ellenség vagyok.”. Tisztelem az olyan harcosokat, akik tudván, semmi esélyük, mégis sÃkra szállnak az igazukért. Más szóval igazi harcosok.
FeltűnÅ‘en jól keveri a zenekar a lendületes rock témákat reggae motÃvumokkal, meg szinte mindennel, ami csak létezik a jamaicai popkultúrában. Ez nem újdonság, pont ettÅ‘l volt mindig érdekes a Tigris. Az elsÅ‘ két dal talán a szokottnál is pörgÅ‘sebb, mÃg a Divatos cÃmű felvétel visszafogottabb, klasszikus reggae lüktetést hordoz. A végén viszont csak nem bÃr magával a dzsungel fenegyereke: sodró ska téma zárja a lemezt. Igazi koncertre termett dalok. Telt és pörgÅ‘s a zene, elÅ‘ttem van, ahogy Copy Con – akit újra tagként üdvözölhet a zenekar – körbeugrálja a szÃnpadot. ElképesztÅ‘ energia van a srácban és ez a zenekar precizitásával és dinamikájával együtt magával ragadó összképet ad.
A Tigris nem sok koncerttel kényezteti közönségét, jó lenne tudni, számÃthatunk-e rájuk a jövÅ‘ben, de erre a kérdésre valószÃnűleg Å‘k sem tudják a választ. Ez egy baráti kör, nem szervezik túl a jövÅ‘t, ráadásul mindenkinek megvan a saját külön zenekara. Próbálni sem sokat tudnak az idÅ‘ közben kialakult földrajzi különbségek miatt. Ezért örüljünk annak, aminek lehet, és ha feltűnnek valahol, senki ne hagyja ki, mert nem tudni lesz-e következÅ‘ alkalom.
Kovács Balázs