• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: THREESOME – Rise of the Machines (2012)

Kritika: THREESOME – Rise of the Machines (2012)

THREESOME – Rise of the Machines (2012)

A szolnoki THREESOME zenekar 2007-ben alakult, három alapító tagja Csík Gábor (ének, dob), Rivasz Gergő (gitár, sampler, szöveg) és Rocsa Róbert (basszusgitár) volt. Később a basszusgitárt Takács Olivér vette át, de ezen az egy tagcserén kívül azóta is változatlan felállásban űzik az ipart, ami ritkaságszámba megy itt Szolnokon. Tavaly jelent meg az első nagylemezük, Rise of the Machines címmel, ami stílusban a modern metálhoz és az alternatív rockzenéhez közelít, némi elektronikával fűszerezve.

Kezdjük az elején. Sosem szerettem az intrókat, általában skip-elem is őket, de az Introduction dallamvilága teljesen megfogott. Tökéletes indítás, előrevetíti az egész lemez hangulatát, bár ennek ellenére egy kicsit még így is hosszúnak tartom. A vége egybeolvad a lemez nyitó dalával, a Spaceshift-tel, ami a korong egyik slágere. Majdnem az egész lemezre jellemzőek a jól eltalált dallamú refrének, mint ebben is, az egyszerű hangszerelés, és az ének dominanciája. Így következik sorban a Harbinger of Rain, a Hero, a Puppetshow, és a My Life, melyekről mind elmondható, hogy fogósak, dallamosak, az érdeklődést abszolút fenntartják. Az ének egyik jellegzetessége, hogy szóvégeknél, néha random helyeken „felugrik”, amitől kiszámíthatatlanabb a dallamvezetés, és az egyik meghatározó stíluselemét adja a THREESOME-nak.

Ezután következik a lemez címadó dala, a Rise of the Machines. Egy szövegrészlettel indul a dal, ami a marslakók inváziójáról szóló 1953-mas The War of the Worlds című filmből származik. A dal maga a szöveg és a dallamvilág miatt is a Terminátor filmekre utal. Élőben egy nagyon ütős animációt szoktak kivetíteni ilyenkor, ami kicsit elvonja a figyelmet a produkcióról és magáról a zenekarról, de a mondanivaló annál jobban átjön. Az ezután következő Ghost című dal mintha ennek a folytatása lenne, hasonló a dallamvilága, de lassabb, szomorúbb, oldja a Rise of’ feszültségét. Kicsit olyan érzésem van tőle, mintha a háborúnak vége lenne, nyugalom van. Személyes kedvencem a Down with the Rainbow, aminek a hangszereléséről nekem egyből egy számítógépes játék ugrik be. Nem tudom eldönteni, hogy vidám vagy szomorú-e a dal, bármit bele lehet „érezni”. Véleményem szerint eddig tartott a lemez első fele.

A The River-nél kezdődik a lemez keményebb, de unalmasabb fele is. Az ének lényegében marad a megszokott, a gitárokban érezhető a váltás, sokkal metálosabbak, kicsit tekerősebb témák vannak az eddigieknél. A Pliknot!-nál azt éreztem, hogy Gábornak a refrénnel volt némi gondja, hamiskás, nehézkes. A Wings of Ikaros is egy kicsit nekem erőltetett, egyhangú.

Kicsit kitérnék a szövegekre. Elsőre nem is gondolná az ember, hogy mennyi mondanivalója van a THREESOME-nak, mivel abszolút nem lehet érteni a szöveget. És ez nem az ordibálás miatt van, hanem a kiejtés miatt. Ezen kívül a legtöbb angol nyelven éneklő banda abba a hibába esik, hogy halmozza a nyelvtani hibákat, ami jelen esetben nem annyira rengeteg, de azért akad, és ettől nehezebb megérteni a mondanivalót és kevésbé is hat komolynak.

Összességében, az előbbi negatívumok ellenére egy minőségi produkcióról van szó, jól felépített, átgondolt. Az elektronika nagyon sokat dob rajta, főleg a zongorás részek. A tálalás is tetszett, nagyon jól megtervezett borítót adtak a lemeznek. A 10. dalig egyszerűen kikapcsolhatatlan, de a többit is megéri végighallgatni.

-Evi-

THREESOME honlap
THREESOME Facebook

Oszd meg

Szólj hozzá