• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: The Heartless Aisha – (2013) Confused [EP]

Kritika: The Heartless Aisha – (2013) Confused [EP]

KRITIKA

The Heartless Aisha – Confused [EP]
2013

Jó pár hete, vagy talán hónapja is, hogy kijött a mezőtúri The Heartless Aisha bemutatkozó kislemeze, a Confused. Iszonyat sok felvezetés és beharangozás előzte meg a megjelenést, mindenféle promóvideók, stb; a csapat első ránézésre is sokat ad a küllemre, a megalapozott, átgondolt arculatra, a profizmus látszatára. De nem csak a látszatra, tényleges, mögöttes tartalom, és hangszeres tudás is társul a jó megjelenéshez, nem egy üres divat emocore-t kap a közönség (ok, posztrock, whatever). A kislemez egy koncept anyag, az első és az utolsó dal adja a keretet a sztorinak, ami bár öt dalt foglal magába, játékidőre mégsem hosszú, de tartalmas, és fele annyi sablont sem hoz, mint amennyi mondjuk indokolt lehetne egy hasonló trendi csapat esetében. Laliék tisztában vannak vele mit és hogyan szeretnének átadni a nagyvilágnak, a közönségnek, és ez a határozottság érződik a produkción. Szarnak rá mi van, tudják mi a jó, a többi nem számít, mindenki oda teszi a zenéjüket ahova akarja, változni nem fog tőle semmi, ez jön szívből, ezt tolják. Valami ilyesmi hozzáállás sugárzik az Aisha felől, és ez tök őszinte, bejövős dolog. Elszomorító tud lenni a mai csapatoknál, mikor valami úton módon kibújik a szög a zsákból, és kiderül, hogy az arculat 90%-a egy felvett baromság, ami csak azért van, hogy az jöjjön le, ők mekkora menő arcok, és mennyire részét képzik a színtérnek. Pont ezért jó ilyen csapatokba botlani mint az Aisha, akik mentesek ezektől a kiábrándító önmegjátszásoktól. A THA, mint jelenség, azért (is) áll közel a szívemhez, mert „tudják hanyas a kabát”. Ez némi magyarázatra szorul, igaz? Az Aisha, lévén a tagok nem nullkilométeresen hozták össze ezt a formációt, tisztában vannak az underground zenei élet támasztotta elvárásokkal, követelményekkel, és (csúnyán kifejezve az) erőviszonyokkal; a promóció és a zene egyaránt erről árulkodik. Valahol azt írtam/mondtam róluk, hogy egy nagy egymásra találás a THA. Most úgy folytatnám a mondatot, hogy ez az EP ennek a felismerésnek a gyümölcse, melyet öt ember munkája gondozott, míg végül csak beérett. Az anyag a No Silence-ben készült természetesen, így minőségbeli panasza senkinek nem lehet, szépen kevert felvételek születtek. Az egyetlen észrevételem a hangzással (de talán inkább hangszereléssel) kapcsolatban, hogy sok a magas tartomány, főleg a gitároknál. Mivel az énektémák is jellemzően magasan szólalnak meg, így én több mély, illetve testesebb kíséretet gyúrtam volna hozzá, hogy egy kicsit teltebb legyen az összhatás. Szőrszálhasogatás, nyilván, hiszen koncerten ugyanezt tapasztaltam azokon az Aisha bulikon amiket eddig elcsíptem, szóval úgy néz ki ez koncepció. A dobszett soundját egészséges pop-rockra vették; kiszolgál, kiegészít, elegáns. A négy dal közül nálam az egyik kilóg a sorból, és ez a „Crossroads” című. A többi trekkel összevetve, ez egy annyira súlytalan, „tingli-tangli” rádióbarát slágertétel, ami még tőlük is meglepő volt elsőre, hiszen alapból sem egy brutál téma amit hoznak, de az említett dallal önmagukat is sikerült lekörözniük: post-easycore (ha nincs is ilyen genre, mostmár van).

A témák alapvetően szellősek, jó szélesre vették a panorámát, egy nagy elszállás az egész, gördülékeny gitárlépkedésekkel, ezt a folyamatot szakítja meg néha egy-egy mérgesebb megszólalás, amit Lali tisztaéneke mellett Zolinak -gitár-, és meglepő módon, de a zenekar technikusának, Pistinek köszönhetünk (őt az utolsó, záró dalban hallhatjuk, valószínű ő haragszik a tágabb értelemben vett csapatból a legjobban valakire, mert nagyon kiabál:)). A lemez egyben hallgatandó, ezt hivatott jelezni a keretes szerkezet, illetve az, hogy a THA egyetlen, önismétlő YouTube listában tette közzé a Confused EP-t, ahol a videók alatt a szövegeket is elolvashatjátok a teljes képért. Klipet is találtok, a kiadványt megelőzően egy single formában már napvilágot látott „Finding Myself” c. dal után, nemrég a „Hope.God.Love.” nyitó trekk is kapott mozgóképet, amit nem tudom ki követett el, de a vágás igencsak figyelemreméltó munka lett. Mindent összevetve, mezőtúri szomszédaink elkezdtek valami olyat, amiből nincs túl sok itthon. Kérdés viszont, hogy a külföldi felhozatal mellett (mert ha nem tudnám hogy a szomszéd városból jöttek, a zenéről tisztán nem mondanám meg, hogy hazaiak) mennyire lesz időtálló, esetleg örökérvényű a THA zenéje, hiszen ha világszinten nézzük, több tonna The Heartless Aisha létezik, és jut is el magyarországi hallgatókhoz, ez jócskán megnehezíti a csapat dolgát. Teljesen újat csinálni lehetetlen, tiszta sor, nem azért mondom. Az Aisha egy itthoni hiánypótló produkció, szimpatikus arcokkal, és tisztelendő hozzáállással, egy nagyszerű bemutatkozó EP-vel. A lécet feltették, várom a folytatást, kíváncsi vagyok merre mozdul a dolog a következő hangzóanyaguk idejére, sikerül-e megugraniuk az erős kezdés színvonalát.

Az album meghallgatható itt:

-Firka-

Oszd meg

Szólj hozzá