• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: St. Lucifer – St. Lucifer (2017)

Kritika: St. Lucifer – St. Lucifer (2017)


Véletlenül bukkantam rá a kunszentmártoni duóra. A temető mellett megbújt műhelyre, végül a facebook-on leltem rá. Az egyfős projektnek indult zenekar 2016 októbere óta létezik. A 6 számot tartalmazó 25 perces St. Lucifer névre hallgató demó 2017 elején látott napvilágot. Egy demóhoz képest teljesen jól szól. Kopog persze, de van benne súly. A gitárhangzás jó kövér lett. Zeneileg kicsit trükkösebb a dolog. A srácok saját bevallásuk szerint valami olyan black metalt akartak létrehozni, ami befogadhatóbb. A sátáni attitűd nyilván könnyen félreértelmezhető, de ebben a cikkben bővebben kifejtik nézeteiket. Szóval a muzsika tartalmazza a reszelős sátáni súlyokat, aztán iszonyatos könnyedséggel vált át melodikus monumentalitásba. Az Én vagyok az előbbire, míg a Hattyúk tava az utóbbira bizonyíték. A Jobb lettem nyitó szólamától valami megkondult a fejemben. Csak kevés ideig tart a motívum, mégis benne van a plusz, amire vártam. A szöveg kritikus. Mágikus górcső alá veszi a korszellemet, amit az énekre dobott sátánhang-effekt erősít fel. 2017-ben nem tudom ez mennyire hiteles húzás, ám a demónak jól áll. A billentyű nagyon jó ötlet volt. A durva alapoknak ad egy légies támaszt. Mint amikor a mellkasod összeszorul magas nyomás hatására, aztán hirtelen telepumpálnak levegővel. Az egész, mondhatni okkult beütésnek amúgy van esélye működni, elég, ha mondjuk a (más műfaj ugyan) King Dude-ra gondolunk. A Mikor megszólít…-nál visszatér a black metal, mintegy keretes szerkezetbe ágyazva az anyagot. A szám a második felétől kezd érdekes és keményebb lenni. Már-már thrashes áthajlások vannak benne, aztán lírai ívet kap a szerkezet majdhogynem zeneműként megszólalva. A srácok már dolgoznak a következő lemezen. Vajon mennyire bontakozik majd ki az általuk említett monumentalitás?

St. Lucifer facebook

 

Oszd meg

Szólj hozzá