• facebook
  • flickr
  • soundcloud
  • youtube
Kritika: Skanking Street – Minden Kéz Mocskos (2011)

Kritika: Skanking Street – Minden Kéz Mocskos (2011)

Sokan azt hiszik, hogy a ska, mint műfaj nem lehet több napfénynél, mókánál, meg kacagásnál. Egy kellemes, langyos fuvallatnál Jamaika homokos partjai felől. Arról persze megfeledkeznek, hogy a ska aranykorában főként az Európába települt afro csibészek, az úgynevezett rude boy-ok muzsikája volt, és rajtuk kívül az olyan rétegek hallgatták előszeretettel, mint a bakancsos skinheadek, és a balhés huligánok.

Ebből adódóan nagyon ritkán lehet beleszaladni kis hazánkban olyan ska bandába, akik ahelyett, hogy a napsütötte tengerpartokra akarnának minket elrepíteni, ezt az igazi, hamisítatlan, pörgős, bitang életérzést közvetítenék. Hála Istennek, a 2006-ban alakult kisújszállási Skanking Street pontosan egy ilyen banda. Igazi ütős street-ska muzsikájuk úgy vág arcba, mint a sötét sikátorban a meglepetésszerűen támadó, jól megsuhintott baseball-ütő.

2011-es második lemezük, a Mocskos Minden Kéz nyolc számot tartalmaz, mindössze huszonkét percben, és olyan gyorsan pörög végig, mint ahogyan a Vespa robogó hasítja a hűvös, ködös, londoni éjszakát. Nem klasszikus ska muzsikáról beszélünk, rengeteg a lemezen a torzított gitár és a pörgős, punkos téma, melyet gyakorta kísérnek a stílusban elengedhetetlen fúvós hangszerek.

A szövegek frappánsak, igazi odamondogatósak, megvan bennük a punk rock pofátlanság, azonban szerencsére a srácok nem mennek át indokolatlan világmegváltósdiba, képesek a dolgokat kellő mennyiség humorral szemlélni. Az olyan, komolyabb témákat is, mint amit például a Politikai Bűncselekmény című dal szövege dolgoz fel, igazi rude boy-os szemszögből, nyers őszinteséggel közelítik meg, és frappánsan, élvezetesen tálalják a közönségnek. Természetesen ezek mellett olyan, bulisabb tételeket is találhatunk az anyagon, mint a csinos, de buta és elkényeztetett csajokról szóló Csalfa Lány című dal (melyet már első albumukon is hallhattunk, kissé más formában), vagy épp a lemezt záró Világvége Bál, ami az annak idején olyannyira bereklámozott 2012-es világvége esetleges bekövetkezésének témakörét dolgozza fel. Talán ezt a dalt mondanám abszolút személyes kedvencemnek a lemezről, igazi fülbemászó, dallamos ska-punk himnusz, ami olyan klasszikusokat juttat eszembe, mint az tinikoromban már-már rajongásig imádott Less Than Jake, vagy a Reel Big Fish.

A hangzással nincs hiba, kiváló stúdióminőségben szólal meg a lemez, talán a basszusgitárt hozhatták volna kissé előrébb a háttérből (ez sajnos személyes heppem), illetve a fúvósok szólhatnának egy ici-picit élesebben, de ettől függetlenül tényleg egy kiváló anyagról beszélhetünk. A Skanking Street 2011-es lemeze simán ott van a legjobb magyar ska-punk lemezek közt, amiket az elmúlt évek során hallottam. Nagy kár, hogy a srácok az anyag után alig egy évvel felfüggesztették működésüket.

Oszd meg

Szólj hozzá